Szép esténk lesz, ha majd megöregszünk, sose veszekszünk, ülünk a kandallónál – könnyű megérteni az öregedésről csinált filmek egyik nagy hibáját, a hazugságot, amikor cukor hull az elvásás, az aggás mindennapjaira. Esetünkben mindez azzal a másik típushibával keveredik, hogy itt most az igazságot látjuk, itt most szembe lesz nézve, sülve, mert bár vígjátéki a hangütés, időről időre szinte kiül a képre egy szimbólum, hogy tessék előkészíteni a zsebkendőket, mert a nevetés könnyed fátyla mögött véresen komoly dolgok zajlanak.
Két pár és egy barátjuk (hangsúlyosan öt legendás színész) szembesül azzal, nem múltak el az évek nyomtalanul. Albert (Pierre Richard) agya lassan leépül, rohamosan romlik a memóriája, felesége, Jeanne (Jane Fonda) pedig rákbetegségének végső stádiumáról értesül egy kórházi lelet alapján. A nagy politikai aktivista Claude (Claude Rich) egyre bogarasabb és veszekedősebb, Annie, a felesége (Geraldine Chaplin) pedig kissé önzőnek tűnik. A nőtlen barát, Jean (Guy Bedos) pedig nem tud nyugodni, nőtől nőig futkos kénszeres bizonyítási ösztönével, amit a szíve nem bír. Az öt ember kénytelen úgy dönteni, összeköltözik, aminek köszönhetően a múlt pár féltve őrzött titkára is fény derül, nem is beszélve az együttélés kalandjairól.
Látszólag minden össze van itt szedve, de a megvalósítás hamis. Elég hamar eldől, hogy az elmúlás feletti megrendülés felülír minden más szempontot, pedig egy öregember, az öregedés tökéletes terepe a jó/rosszízű humornak és az emberiség sajátos arcával való szembenézésnek – ehhez elég elolvasni mondjuk a Toldi estéjét. A franciás életteliség, életöröm is csalókán csillan, pedig ha valami, akkor okosan adagolva ez tehet igazán katartikussá egy ilyen filmet. De úgy tűnik, a rendező Stéphane Robelin már annak is örült, hogy összetrombitálhatott ennyi egykori sztárt ( a tetejében pedig Daniel Brühl képviseli a maiakat – s van abban valami báj, amikor az amerikai Fonda és a német Brühl mély dolgokról cserélnek eszmét franciául), a karakterek rendes kidolgozására, a cselekmény okos bonyolítására már nem volt érkezése. A színészek sem tudtak mindehhez semmit igazán hozzátenni (bár Richard alakítása meglepően jó), sőt elég nehéz elhinni, hogy a jó karban lévő Jane Fondát, az arcra kicsit rémisztő, de amúgy gumi rugalmasságú Geraldine Chapline-t épp a halál közelsége fojtogatná.
Kinek ajánljuk: akik szeretnék látni, mi lett a magas szőke felemás cipős férfiből.
Kinek nem: kisnyugdíjasoknak, akiknek filléresebb gondok nehezítik meg utolsó éveiket.
Itt tekinthető meg a film előzetese
Et si on vivait tous ensemble? – rendező: Stéphane Robelin, forgatókönyvíró: Stéphane Robelin, operatőr: Dominique Colin, producer: Christophe Bruncher, Philippe Gompel, Aurélia Grossmann, vágó: Patrick Wilfert, szereplő: Pierre Richard (Albert), Claude Rich (Claude), Geraldine Chaplin (Annie), Jane Fonda (Jeanne), Guy Bedos (Jean), Daniel Brühl (Dirk), Bernard Malaka (Bernard), Camino Texeira (Maria)
Hazai bemutató: 2012. május 3.
Forgalmazza a Szuez Film Kft.
