Milyen érdekes, hogy az idei Oscar-díj két nagy nyertese a film korai korszakához nyúl vissza: az Artist a némafilmhez, ez a film pedig a kezdetek kezdetéhez. Martin Scorsese ráadásul mindezt 3D-ben teszi, ami külön csavart ad a filmnek. Mely egyesek szerint az Avatar óta az egyetlen film, amely ki is használja a térhatású látvány adta lehetőségeket (persze ne feledkezzünk meg az Alice Csodaországban-ról sem).
A kisfiú Hugo egy párizsi pályaudvaron lakik a 20-as, 30-as években – ő húzza fel az órákat, s olykor javítja is őket. Egy nap összezördül az egyik játéküzlet tulajdonosával, aki elveszi tőle apjától kapott jegyzetfüzetét. A fiú elkeseredik, mert így kevés esélye marad, hogy megjavítsa azt a titokzatos gépembert, akit még azóta elhunyt apjával akart megszerelni, s amely egyetlen apai emléke maradt. A játéküzlet tulajdonosának unokahúga viszont kész segíteni a fiúnak visszaszerezni az elkobzott füzetet, ám ezáltal egyre nagyobb titkok kerülnek napvilágra.
Scorsese filmje tökéletes elegy: a kalandos, humoros történeten pompásan elszórakoznak a gyerekek, amit a tökéletesen átgondolt és a rendezőre jellemző alapossággal kidolgozott 3D látvány is megtámogat. Ugyanakkor a rendező Scorsese mellett a filmmentő, a filmeket szerető Scorsese is ott szorgoskodott a film elkészítésekor: A leleményes Hugo egyben kalapemelés az előtt az Georges Méliés előtt, aki a filmművészetet a fantázia, a játékosság, az álmodozás irányába terelte – a múlt héten TPP kollégám az Artist kapcsán vetette fel az ismertsége kérdését. Hát most a Hugó minden nézője megtanulja a nevét.
Mert Scorsese filmje tökéletesre sikeredett. A legjobb arányban keveredik benne a mese, a fantasztikum, az emberi hang, a humor – rendre Sacha Baron Cohen rendőr figurájának környékén – és a filmes rajongás. S mindezek közben lélekben megszoríthatjuk a 90 éves Christopher Lee kezét, élvezhetjük Ben Kingsley játékát, szerethetjük Asa Butterfield vagy Chloe Grace Moretz alakítását. Örülhetünk egy jó 3D-filmnek, mely nem titkoltan a Méliés-féle filmkészítés kései eredményének tartja önmagát.
Kinek ajánljuk: mindenkinek
Kinek nem: akik a Lumiére-féle valóságközpontú mozis nézeteit vallják. Na jó, nekik is.
