Kicsit visszaesett a VV5 nézettsége (a teljes népesség körében 1,1-1,3 millió), de fókuszáljunk arra a médiaeseményre, ami méltán csapta ki az összes biztosítékot a blogon és a médiaszájton – beleértve a mi vízióblogunkat is. Igen, a Dal című megasztárosdi műsorról van szó.
A bűnlajstrom ismert és folyamatosan bővül: négy dal erős déja vu-élményt nyújtott sokaknak, a műsor berendezését mintha Fásy Ádám négy évvel ez előtti show-jából lízingelné a köztévé, a zsűri miután beválogat dalokat, irgalmatlanul lehúzza őket, szépen megalázva a résztvevőket, Wolf Kati képtelen az érintőképernyő kezelésére, igaz, ez a nehéz feladat Csiszár Jenőnek is gondokat okoz. Aki a Heti Hetes óta a magyar média legsértettebb embere, szemében olyan döbbenettel nyilvánul meg bármikor, amikor a magyar tömegmédia különböző termékeiben megjelenik, hogy az embernek kedve támad visszakérdezni: “Jenő, ha ez ennyire fáj, akkor miért áldozod fel magad oly sokszor?” Rákay Philip remekül segíti ki Wolf Katit érintőképernyőileg, de ezért nem kellett volna zsűritagi pozíciót biztosítani neki, ugyanis így nem ússza meg, hogy ne tegyen tanubizonyságot jelentős popzenei inkompetenciájáról. És akkor ugye voltak a kínosan amatőr technikai, hangosítási hibák, amik még egy szalagavató bálon is joggal háborítják fel a tisztelt szülőket.
A zenék: borzalmasak sajnos, ami összefügg azzal, ami itthon az eurovíziós szerepléssel elterjedt. A magyar popzene sajnos hamis, sokszor zeneileg is, de leginkább lelkületében – mindenki megjátssza az érzelmeket, hamis, reklámvilágok jelennek meg a klipekben is. Ez a mesterkéltség keveredik össze a görcsös eurovíziós akarással, hogy nekünk magyaroknak legalább itt teremjen babér. Ezért agyalunk, gondolkodunk ezerrel, mit vár el tőlünk Európa, milyen dalt kell írni, legyen benne magyar népzene vagy tökéletes univerzális popdal kell angol szöveggel és nemzetközi szavakkal a refrénben. Miközben mi itt agyalunk, Európa boldogabbik fele bulinak fogja fel az egészet, nem görcsöl, csak élvezi a dolgot. Az elvárásokról: a finnek talán úgy gondolták, a halálmetál külsejű Lordit várja el tőlük Európa?
Avagy a moldáv Zdob si Zdub vicces és lendületes etnopunkja megerősítette a moldáv nemzetről kilalkult pozitív sztereotípiákat?
A Lordi nyert, a Zdob si Zdub pedig azóta is turnézik szerte az egész világon. Mi pedig nyomjuk az víziókonform dalokat és fellépőket, várjuk a csodát, aztán megsértődünk, mert senki nem szavaz ránk. (Meg lehet jósolni, hogy az idén, bárki indul is, az utolsó között végez, mert ez a verseny az országok közti szimpátiáról is szól) Kicsit lazábban kéne ezt is.
No, ez a magyar köztelevíziózós szégyenfolt lett a hatalmas pénzekkel kitapétázott m1 legnézettebb műsora (ugye a köztévé a “jelentős” Böröcz István felügyelete alatt több pénz felett diszponál, mint a többi kereskedelmi csatornák együtt…), az ország tévénézői közül 821 ezren voltak kíváncsiak rá. Ez megelőzte még az m1 Híradót is (796 ezer), illetve a héten még a horvátok elleni, szerencsétlen végű kézilabdameccs volt népszerű: 628 ezer nézővel elcspte a 29. helyet a hamrincas listán.
