„Tudom, hogy hibás gyerek, de mégis jó valamire” – mondja Pásztor Erzsi, azaz Rózsika néni a Győri Nemzeti Színház legújabb darabjában, melyben egy autista fiú édesanyját játssza. Háy János drámáját Forgács Péter a teátrum igazgatója álmodta színpadra, a címszereplőt pedig Posonyi Takács László alakítja. És nem is akárhogyan, lehengerlő, ahogy a művész egy beteg ember életét és mindennapjait bemutatja.
A történet egyszerre fakasztja mosolyra és sirattatja meg a közönséget, ami elsősorban a színészek alakításának, az előadást indító és záró vetítésnek és a lírai zenének köszönhető. A sorok között ülve a néző nevet a poénos jeleneteken, de ugyanakkor végig benne van egy furcsa érzés, ami miatt nem tudja elengedni Gézagyereket. Fájdalmas együttérzés, sajnálat, vagy csak egy egyszerű empátia? Döntse el mindenki magában.
A történet…
A kortárs irodalmi műben bekerül a szobi kőfejtőbe a minden nap vajas kenyeret és parizert majszoló autista fiú, akinek nincs más dolga, csak hogy a magaslaton ülve a szalagon futó köveket pásztázza. Ha pedig hibát talál, a piros gombbal le kell állítania a rendszert. Ez egy közel sem nagy kihívással bíró munka. A fiút éppen ez frusztrálja: haszontalannak érzi magát. Egészen addig, míg egy különös esemény nem történik a kőfejtőben. A történetet végig kíséri Lajos bácsi (Török András), Pityu bácsi (Rupnik Károly), és Béla bácsi (Ungvári István), akik a munka leteltével a kocsmában ütik el idejüket, hol szimpla iszogatással, hol pedig a Gézagyerek kitárgyalásával. És akkor még ott van az irigy szomszéd házaspár (Szikra József és Janisch Éva), az alkoholista Vízike (Bende Ildikó) és a gyönyörű Marika (Bátyai Éva).
Ha nem egy hétköznapi darabra, de annál hétköznapibb történetre vágyik, érdemes végig sírni és végig kacagni Háy drámáját, melyet elsőként január 28-án, két felvonásban mutat be a társulat.
