A szignót 1910-ben fedezték fel a milánói levéltárban, és 1939-ben be is mutatták a nagyközönségnek, de még a 2005-2006-ban Firenzében rendezett Leonardo-kiállításon is csak a művész feltételezett aláírásaként szerepelt. Az eredetiségét bizonyító kutatás jelentősége azért nagy, mert az 1452-1519 között élt művész balkezes volt, és nem szívesen használta aláírását, még a műveit sem gyakran jegyezte a nevével.
Leonardo aláírása egy 1483. április 25-én, a milánói közjegyző, Antonio de Capitano előtt született munkaszerződésen szerepel. A dokumentumban a város egyik temploma, a San Francesco Grande apátja festményt rendelt Leonardótól és a Milánót uraló Sforzák udvari művészeiként dolgozó De Predis fivérektől.
A felek aláírásával jegyzett szerződés a templom Szeplőtelen Fogantatás kápolnájának szárnyas oltárára készült, Szűz Máriát ábrázoló festménysorozatról szól. A Sziklás Madonnaként ismert festmény ma a párizsi Louvre múzeumában látható, második verziója pedig a londoni National Gallery képtárában.
