Kultúra

Hangtükör [filmpremier]

A zene: művészet, a zene: tanítás az életről, a zene: gyógyszer, de a zene mindenekelőtt: öröm.

Billy Cobham neve leginkább a dzsessz-rajongók előtt ismert. A legnagyobbakkal, az újításra leginkább hajlamos zenészekkel (Miles Davis, John McLaughlin) játszott együtt – mert a maga hangszerén, a dobon, Cobham is a legnagyobb, leginnovatívabb szellemű zenészek közé tartozik.

Ő áll ennek a dokumentumfilmnek a középpontjában, amely nem kisebb dologra vállalkozik, mint annak bemutatására, hogy a zene nem csak abban az értelemben egyetemes, hogy a világ minden táján hatást tud kelteni egy-egy ihletetten megszólaltatott dallam vagy egy magával ragadó ritmus. Hogy ez így volna, az nem különösebben új felfedezés. Itt az egyetemesség egy mélyebb szinten jelenik meg: a zene nevelő és gyógyító erejét is látjuk. A világsztár ütős-virtuóz nem csak sikeres koncertjeivel járja a világot, de látjuk, amint brazil gyerekeket tanít – nem pusztán a dobolás fortélyaira, de az élet nagyszerűségét ünneplő világlátásra; és látjuk, amint súlyos mentális sérült, autista, tehát emberi kommunikációra alig képes svájci ápoltakban ébreszti fel az önkifejezés lelkesedését.

Mindehhez saját, legmélyebb tradícióihoz nyúl vissza. Európa ezen táján, ahol a sámánokról talán nem csak tankönyvekből hallhattunk, nem szorul különösebb magyarázatra az afrikai eredetű, Dél- és főleg Közép-Amerika fekete közösségeiben pedig a mai napig tovább élő, ritmussal, ütemmel, dobbal (valamint síppal és nádi hegedűvel) gyógyító eljárások hitelessége, netán felhasználhatósága a legmodernebb gyógyászatban. Mika Kaurismäki kissé szájbarágósan, túlmagyarázó kommentároktól belassulva induló filmje akkor pörög fel, amikor az ismeretterjesztést maga mögött hagyva a képek (és hangok!) erejére hagyatkozik. Ahogy a pszichiátriai osztály lárvaarcú elesettjeit egyszer csak életre keltik az ősi ritmusok, az a szó legmélyebb értelmében vett varázslat. Ekkor mi, nézők át is éljük azt, amit korábban mint külső információt érteni véltünk.

Kinek ajánljuk?
Akik szeretik és értik a zenét, annak minden megnyilvánulási formájában.
Kinek nem?
A botfülűek hallgassanak inkább világslágereket.

Sonic Mirror – színes, feliratos, svájci-finn-német dokumentumfilm, 2008. Rendezte: Mika Kaurismäki. Szereplők: Bill Cobham, Randy Becker, Debale Male, Peu Meurray, Percussion Okuta, Brito Rasta. 79 perc. Forgalmazó: Anjou-Lafayette.
Hazai bemutató: május 26.

A FILMET ITT NÉZHETED MEG.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik