Lehetne írni például, hogy egy korszak zárul le ma a magyar könnyűzenében, és talán nem is lenne túlzás – épp csak ahhoz a zenekarhoz nem illene ez az egész, amelyikről szó van, mert ők valószínűleg utálják az ilyen dumákat. Azt viszont le lehet írni, hogy egy korszakalkotó, vagy legalábbis egy korszakot nagyban meghatározó magyar együttes köszön le ma este, és azt is nyugodtan hozzá lehet tenni, hogy ilyen zenekarból nem sok volt, a Kispál és a Borzon kívül nagyjából még úgy három darab. A neveiket inkább hagyjuk, nem ez számít.
Az ilyenkor szokásos biografizálástól ugyancsak tekintsünk el, egyrészt mert rohadt unalmas, másrészt mert a fentebb emlegetett – ez fájni fog, bocs – „korszakos jelentőség” sem indokolja: mindenki tudja róluk, amit tudnia kell és tudni akar. Van, akinek ez az első lemezek és a korai koncertek varázsát jelenti. Van, aki arra emlékszik, hogy Császár Előd az A3 tévén konzekvensen Kistál és a Torznak becézte őket, meg arra, hogy milyen jól lehetett osztálykiránduláson vonyítani az Egy az egybe című népi műdalt vagy művi népdalt vagy mit. És van olyan is, akinek a Holdfényexpressz meg a Velőrózsák fémjelezte, ún. „érett korszak” a viszonyítási pont. Lehet rajta vitatkozni, hogy melyik volt a jobb vagy a legjobb, vagy egyenrangúak voltak-e, de a lényeg az, hogy a kollektív tudatban ez így együtt már nagyon sok szép emlék.
Ha már így táviratilag végigszaladtunk a korszakokon, hozzá kell tenni azt is: a végéről sokan rossz véleménnyel voltak. Amennyiben nekik ebben igazuk van, akkor az a bizonyos korszak, amiről az elején szó volt, pár évvel ezelőtt már lezárult, a Kispál és a Borz meg itt maradt – és ami azt illeti, mintha maga Lovasi is valami ilyesmit pedzegetett volna az utóbbi hetek, hónapok interjúiban. Akárhogy is, annyira azonban még messze nem késtek el, ahogy az a könnyűzenében szokás, amióta pedig kimondták, hogy vége, mindenki szerint sokkal felszabadultabban játszanak, szóval valószínűleg mégiscsak valamiféle csúcson hagyják abba ma este, az ígéret szerint jó 3 órányi, vendégekkel és díszletekkel ékes, de tűzijátéktól mentes zenélés után. Mi meg itt maradunk, aztán várjuk, hátha jön egy ötödik együttes, ami ilyen meghatározó tud lenni Magyarország (könnyűzenei) életében.
