Francia tudósok megfejtették Leonardo da Vinci reneszánsz mester egyedülálló festési technikáját, amellyel a művész egyebek mellett Mona Lisának is sejtelmes, ugyanakkor életszerű mosolyt varázsolt az arcára. A da Vince-képeket röntgennel vizsgálták, és a felvételeken kirajzolódott az a mód, ahogy a mester a különböző rétegeket a vászonra vitte.
A mostani kutatások szerint Mona Lisa arcán Leonardo az árnyékokat több tucat rétegnyi áttetsző, hajszálvékony mázrétegből “építette meg”. Mindegyik réteg két mikrométer vastagságú az alkotáson, ám a mester ügyesen mindegyikhez más-más mennyiségű pigmentet adott hozzá. Ezek a rétegek adják da Vinci festményeinek életszerűségét. A középkori sima, szinte lapos festmények után Leonardo és a reneszánsz mesterek ezzel a technikával szinte fényképszerű festményeket készítettek.
A kutatók a röntgen segítségével gyakorlatilag behatoltak a festmény, illetve a festék rétegeibe – mindezt úgy, hogy az 500 éves műalkotásokhoz hozzá sem kellett érniük, sőt a képeket még a falról sem akasztották le a művelethez. A Mona Lisán kívül egyebek mellett a Sziklás Madonnát, a Keresztelő Szent János és a Bacchus című da Vinci-alkotásokat vizsgálták meg röntgennel.
