Donald Trump Grönlanddal kapcsolatos kommunikációja 2025 végére, 2026 elejére újra keményebbé vált. Az amerikai elnök legutóbb arról beszélt, nyitott a tárgyalásokra, de „így vagy úgy” megszerzik a Dániához tartozó területet. A grönlandi, illetve a koppenhágai vezetés eleinte értetlenséggel, mostanra inkább aggodalommal reagál Trump nyilatkozataira.
Miért fontos Grönland?
A hatalmas, de mindössze 56 ezer lakosú sziget a legközelebbi szárazföldi pont az Északi-sarkhoz. A NATO innen, a Thule légitámaszpontról (újabban Pituffik űrbázis) működteti azt a ballisztikus rakétaelhárító, figyelmeztető rendszert, amely időben észlelne egy esetleges rakétatámadást a szövetség ellen. Ezen felül az USA 2020 óta űrmegfigyelő létesítményként is használja a támaszpontot.
A sziget partjainál húzódnak azok a telekommunikációs kábelek, amelyek összekötik Japánt, Észak-Amerikát és Európát, biztosítva a szövetséges országok közötti gyors és zavartalan kommunikációt.
A sziget legdélibb pontja mélyen belenyúlik az Észak-Atlanti-óceánba, ahonnan a szövetség a GIUK-átjárót ellenőrzi. A GIUK (Grönland, Izland és az Egyesült Királyság angol nevére utaló rövidítés) olyan metszetet képez az Atlanti-óceánon, ami lehetővé teszi az összes áthaladó hajó és tengeralattjáró mozgásának követését. Magyarán: az orosz haditengerészet nem képes a szentpétervári, kalinyingrádi vagy murmanszki kikötőből észrevétlenül kihajózni az óceánra.
Grönland növekvő figyelmet kap a világkereskedelemben és a nagyhatalmi vetélkedésben az USA és Kína (valamint annak farvizén Oroszország) között. A jégsapkák olvadásával a sarkkör átjárhatóbbá válik, új hajózási útvonalak nyílnak meg. Grönland és a környező sarkköri vizek ellenőrzése tehát stratégiai fontosságú.
Nem véletlen tehát, hogy Trump legfrissebb nyilatkozatában maga is arról beszélt: „Ha nem szerezzük meg Grönlandot, akkor az oroszok vagy a kínaiak szerzik meg, amit nem fogok hagyni.” Csakhogy az amerikai kormányzat a mai napig nem tett érdemi lépéseket az orosz–kínai fölény felszámolására.
