Sándor Fegyir két év után szerelt le a 68. Kárpátaljai Sárkányok területvédelmi zászlóaljtól. Aznap, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, még megtartotta egyetemi óráit, majd az ungvári toborzóirodában jelentkezett katonai szolgálatra. A Népszavának azt mondja, egyetlen másodpercre sem bánta meg döntését. Megváltoztatta az életét a háború, jobban értékeli az élet apró örömeit, azokat a pillanatokat, amelyek boldoggá teszik. A „lövészárkok professzora” azt mondja, neki segítettek abban a fronton megtartott előadásai, hogy adaptálódni tudjon a háborús helyzethez, a hadsereghez.
Ez adott egyfajta életerőt, energiát, ezért is folytattam a tanítást. Számomra fontos volt, hogy ne szakadjon meg az oktatási folyamat, hiszen a mai napig is egy művelt és civilizált nemzetért harcolunk.
Ez az alapelve ebben a háborúban. Arra a kérdésre, meddig lehet lehet elmenni a haza védelmében, visszakérdez.
Meddig mentek volna el a magyarok 1956-ban, meddig harcoltak volna a csehek 1968-ban? Valószínűleg az ukránok is hajlandók ugyanerre. A Szovjetunió ’56-os és ’68-as katonai beavatkozásaira adott válaszok után a barbár, pusztító hatalom megértette, hogy békét kell kötni ezekkel a kis nemzetekkel, a magyarokkal és a csehekkel. Az a hatalmi rendszer, amely ’56-ban és ’68-ban a szomszédainkat pusztította, most 2022-ben ellenünk indított háborút. Nem változott meg. Fel kellett állnunk, és mi megtettük. Attól függetlenül megtettük, hogy mi lesz a vége, és hogy hajlandók leszünk-e a béketárgyalásokra, a békekötésre, feladva az ellenállást. Ezek csak számok, amelyek nem befolyásoló tényezők, a legfontosabb, hogy elindult egy ellenállás. ’56-ban a magyarok, ’68-ban a csehek, 2022-ben mi mondtunk nemet a rendszerre. És a keleti szörnyetegnek el kell ismernie a létezésünket. Valószínűleg diplomáciai úton fog majd lezáródni ez a háború, a lényeg, hogy megmutattuk, mire vagyunk képesek, ahogy a magyarok és a csehek is.
Sándor Fegyir a magyar kormányfő békemissziójára vonatkozó kérdésre nem reagált, szerinte fontos lépés volt Orbán Viktor kijevi látogatása a jószomszédi viszony helyreállításához, mert nincs más kiút, mint békességben és barátságban élni egymás mellett. Ahogy a magyaroknak, az ukránoknak is kijutott és kijut a fájó történésekből, de a fájdalom megerősít.
A hit erőt ad, az erő reményt. Ez a magyarokra és az ukránokra egyaránt vonatkozik. (…) Most az érdekek időszakát éljük, és nyilván elszenvedjük ennek minden negatívumát. De ez erősebbé tesz minket. (…) Ez nem az emberek, hanem a technológiák háborúja. (…) Természetesen az ember is hatással van a harcok alakulására, de nem az emberek száma dönti el a háború kimenetelét. Az emberi intellektus és a pszichológia a döntő a harcmezőn.
Sándor Fegyir leszerelése után benyújtotta a nagyköveti kinevezéséhez szükséges dokumentumokat, a döntés immár az ukrán külügyön múlik, miután tavaly augusztusban a befogadónyilatkozatát államfőként, Novák Katalin aláírta.
Korábban lapunknak azt mondta: a magyar és ukrán katonák közt nem tesznek különbséget a hadseregben, a magyar nemzetiségű katonák kitűzőként azért viselnek magyar zászlót, mert ez a nemzeti identitásuk, de a motivációjuk nem különbözik, amikor harcolnak.
De van egy pont, ezt meg kell jegyeznem. A magyarok nagyon jól tudják, milyen az 1526-os év, a háború az Oszmán Birodalommal, és a magyarok vereséget szenvedtek Mohács mellett. Aztán a római pápa a magyarokat Európa pajzsának nevezte – a vad keleti hordáktól védő pajzsnak. A katonáskodó magyarok gyakran mondják nekem: az a benyomásunk, hogy ezt a pápától kapott keresztet az idők végezetéig viseljük.
A magyar sors a keleti hordák ellen harcolni, akár akarják, akár nem.
