A korábban kémkedés vádjával letartóztatott, 32 éves Evan Gershkovichot, a Wall Street Journal munkatársát az orosz ügyészség hivatalosan is vád alá helyezte. A férfi – akit tavaly március óta tartottak fogva a moszkvai lefortovói börtönben – az orosz fővárostól ezer mérföldre, Jekatyerinburgban állították bíróság elé: ott, ahol kémkedés vádjával letartóztatták, mondván, a CIA megbízásából titkos információkat gyűjtött egy orosz tankgyártóról. A tárgyalás szerdán zárt ajtók mögött vette kezdetét.
Rosszkor volt rossz helyen
Evan Gershkovich 1991-ben született New Jersey-ben. Szülei orosz zsidók voltak, akik a Szovjetunióból emigráltak az USA-ba még a hetvenes években. Gershkovich filozófiát tanult, majd újságíróként kezdett dolgozni. Először a The New York Timesnál helyezkedett el, majd 2017-ben Oroszországba költözött, ahol a Moscow Timesnál dolgozott. 2022-től került a Wall Street Journalhoz, ezek után fordult tragikusra a sorsa.
2023 tavaszán Jekatyerinburgba utazott, hogy a Wagner-csoportról készítsen tudósítást. Március 29-én, délután érkezett meg egy étterembe, ezután azonban hamarosan eltűnt a jel a telefonjáról. Már ekkor sejteni lehetett, hogy őrizetbe vették, ezt aztán aznap este a Kreml szóvivője, Dimitrij Peszkov hivatalosan is megerősítette. Gershkovichot másnap Moszkvába szállították, ahol formálisan is előzetes letartóztatásba helyezték, április 7-én pedig vádat emeltek ellene. Az orosz hatóságok kémkedéssel gyanúsították, illetve gyanúsítják azóta is, hiszen kálváriája a mai napig tart.
Ő a hidegháború óta az első, amerikai lapnak dolgozó újságíró, akit Oroszországban tartóztattak le. Hiába fellebbezett a döntés ellen, a bíróság folyamatosan meghosszabbította a letartóztatását.
Az eljárást azonnal koncepciós ügyként ítélte el többek között a Wall Street Journal kiadója, az Európai Unió, a NATO és egy nemzetközi újságírószervezet is. Washington tavaly szankciókkal sújtotta a letartóztatásért felelős orosz szervek vezetőit. A vádakat egyébként mind az újságíró, mind az Egyesült Államok kormánya, mind Gershkovich munkáltatója tagadják. A moszkvai hatóságok egyébként egyelőre semmiféle bizonyítékot nem hoztak nyilvánosságra, így csak találgatni lehet, hogy Moszkva mire alapozza a vádakat. Vlagyimir Putyin orosz elnök egy interjúban csak annyit mondott: Gershkovich bizalmas iratokba „láthatott bele”, illetve, hogy „rajtakapták”. Hogy mit látott, és min kapták rajta, arról nem beszélt.
Diplomáciai tiltakozás a nyilvánosság előtt…
Joe Biden amerikai elnök a 2024-es évértékelő beszédében kijelentette: „Éjt nappallá téve azon dolgozunk, hogy hazahozzuk Evant.” Az amerikai külügyminisztérium pedig úgy nyilatkozott: nincs fontosabb, mint az amerikai állampolgárok biztonságát megvédeni akkor is, ha külföldön tartózkodnak. Gershkovich szülei egyébként jelen voltak Biden beszédén, méghozzá Mike Johnson republikánus házelnök vendégeiként.
Ugyanekkoriban készített Putyinnal interjút Tucker Carlson, trumpista amerikai tévés is, aki sok kritikát kapott az orosz elnökkel szembeni szívélyes hangneme és engedékenysége miatt. Az viszont tagadhatatlan, hogy Gershkovich ügyében keményen kérdezett. Az orosz államfő megismételte a kémkedés és az államtitok megsértésének vádjait, ám konkrétumokat ezúttal sem mondott, ugyanakkor utalt arra, hogy nyitott a fogolycserére. Ez egy fontos momentum, amiről később még lesz szó.
Putyin lényegében beismerte, hogy túszként tartja foglyul Gershkovichot, és – úgy éreztem – kicsit zavarba is jött ettől
– nyilatkozta utóbb Carlson, aki állítólag azt tervezte: olyan kemény nyomást helyez az oroszokra, hogy az újságíróval együtt térhet majd haza Amerikába. A tévés terve természetesen hiú ábránd maradt, hiszen maga az amerikai elnök sem tudott sok mindent elérni az ügyben.
A nyilvánosság előtt egyébként Biden tevékenysége nem terjedt túl a szokásos tiltakozó nyilatkozatokon. Szintén a szolidaritás gesztusának tekinthető, hogy áprilisban Lynn Tracy, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete a börtönben meglátogatta Gershkovichot. Tracy az X-en arról posztolt, hogy
Április végén az Európai Unió is követelte Gershkovich azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsájtását Moszkvától, kétséges azonban, hogy egy uniós nyilatkozat komolyságában nincs-e közelebb a Carlson-féle fogolyszabadító tervhez akkor, amikor Washington sem tud Moszkvára nyomást gyakorolni az ügyben.
Gerskovich ügye egyébként a botrányhős volt elnököt is foglalkoztatja. Donald Trump május végén azt állította, hogy az újságírót Putyin azonnal ki fogja adni Amerikának, amennyiben ősszel őt választják az USA elnökévé.
Oroszország elnöke meg fogja ezt nekem tenni. Nekem, és senki másnak. És nem adunk semmit cserébe
– fogalmazott, amire reagálva azonban a Kreml cáfolta, hogy tárgyalások folynának Putyin és Trump között.
Trump egyre többször nyilvánul meg az ügyben. Áprilisban például egy interjúban kijelentette, hogy „a riportert szabadon kell engedni, és szabadon is lesz engedve.” Aktivizálódása mögött leginkább az húzódhat meg, hogy felismerte: Gershkovich népszerű, pártokon átívelő téma Amerikában, amivel népszerűséget és szavazatokat lehet szerezni. Ráadásul ismét villogtathatja a keményfiú imázst: ő majd odaszól, és hazahozza az újságírót, ráadásul azonnal. Ez a toposz gyakori a trumpista narratívában. A Budapestre látogató ifjabb Donald Trump például egy másik témában hasonló módon arról beszélt, hogy az ukrajnai háborút az apja „öt perc” alatt lezárná.
Trump elképzeléseivel szemben azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy az USA „ingyen” nem kapja vissza a letartóztatott állampolgárát. És itt érkezünk el azokba a „füstös szobákba”, ahol a nyilvánosságtól nagyrészt elzárt egyezkedések folynak.
… túszdráma a színfalak mögött
Az USA hivatalosan mindig is azt vallotta, hogy túszejtőkkel tilos tárgyalni, miközben a színfalak mögött gyakran mégis erre kényszerült. Moszkvában kicsit más a módi. Ahogy említettük: Putyin nyíltan beszél arról, hogy fogolycserét szeretne végrehajtani Gershkovich kapcsán. Egyes diktatúrákban, főleg Iránban és Oroszországban gyakran kifejezetten azért vesznek őrizetbe külföldi állampolgárokat, hogy aztán őket túszként tartva fogolycseréket erőszakoljanak ki.
A közelmúltból ismert példa Viktor Bout esete. Az Amerikában fogva tartott fegyverkereskedőt egy Moszkvában letartóztatott amerikai kosárlabdajátékosra cserélték ki, akit egy gramm hasisolaj birtoklása miatt helyeztek vád alá. Putyin nyilatkozatai alapján Moszkva állítólag a volt FSZB-s bérgyilkost, Vadim Kraszikovot szeretné visszakapni Gerskovichért „cserébe”. Kraszikov életfogytiglani szabadságvesztését tölti Németországban, amiért 2019-ben Berlinben meggyilkolt egy csecsen szeparatistát. A csere kapcsán Putyin egyébként arról is beszélt, hogy annak „kölcsönösen előnyösnek” kell lennie, ám Washington jelenleg akadályozza ezt.
Tudom, hogy az Egyesült Államok kormánya nagyon igyekszik kiszabadítani Gershkovichot. De ezeket az ügyeket nem lehet a médián keresztül megoldani. A hírszerző szolgálatok közti nyugodt és csendes szakmai párbeszédre van szükség. És természetesen az ügyet csak a kölcsönösség alapján lehet megoldani
– fogalmazott Putyin június elején egy szentpétervári sajtótájékoztatón.
Ez utalás lehetett arra a kritikára is, hogy Moszkva szerint Washington „megafondiplomáciát” alkalmaz, azaz a nyilvánosság erejével helyezi nyomás alá Oroszországot a letartóztatások ügyében. Dimitrij Peszkov nemrég szintén arról beszélt, hogy „teljes csendben és diszkrét módon” kell lezajlaniuk a Gershkovich vagy más foglyok ügyével kapcsolatos tárgyalásoknak. Moszkva tehát eleve helytelennek tartja, hogy az amerikaiak a nyilvánosság erejét próbálják bevetni az ügyben – az oroszok szerint a nagyhatalmak reálpolitikai játszmájaként kellene kezelni a dolgot.
A Kreml ráadásul egy másik szempontból is bírálta Washingtont a fogvatartott újságíró ügyében. Szerintük ugyanis az amerikaiak nem viselkednek konstruktív módon.
Az Egyesült Államok továbbra is ignorálja a javaslatainkat. Ez egy nagyon kényes ügy. Korábban több, hasonló horderejű ügyben is megállapodásra jutottunk. Itt viszont a tárgyalás holtpontra jutott
– nyilatkozta Szergej Rjabkov, az Oroszországi Föderáció külügyminiszter-helyettese.
Ehhez képest tavaly decemberben Washington azt állította, hogy egy konkrét javaslattal álltak elő Gershkovich ügyében, ám azt Moszkva visszautasította. Egyes források szerint az USA is fogolycserét ajánlott, bár a konkrétumok nem ismertek.
Mindenesetre Rjabkov a fenti nyilatkozatában annyit elismert, hogy egy titkos csatornán keresztül folynak tárgyalások egy esetleges fogolycseréről. Bár Washington a nyilatkozatot nem kommentálta, Roger Carstens, az Egyesült Államok fő túsztárgyalója sajtóérdeklődésre megerősítette: szeretnének újabb ajánlatot tenni a fogolycserére Gershkovich ügyében.
Azt gondolom, hogy jelenleg egy folyamat közepén vagyunk, amelynek során összerakunk majd valamit, ami az új javaslatunk lehet. Kötelességünk megtalálni a megoldást a helyzetre, vagy úgy, hogy mi teszünk megfelelő ajánlatot, vagy találunk valamit, amit az oroszok tartanak elfogadhatónak
– közölte Carstens, hozzátéve: mivel Moszkva bármikor félbeszakíthatja a tárgyalási folyamatot, így Washingtonnak nem érdeke húzni az időt.
Reménykeltő lehet, hogy az említett hivatalos nyilatkozatok alapján mindkét fél komolyan gondolja: sor kerülhet egy fogolycserére Gershkovich szabadon bocsájtása érdekében. Másrészt viszont nehezíti Gershkovich helyzetét, hogy Moszkva és Washington viszonya az ukrajnai háború miatt mélyponton van. Az Egyesült Államok a nyugati világ több államához hasonlóan szankciókkal sújtotta Oroszországot, és Ukrajnát támogatja a konfliktusban. A két ország közti párbeszéd tehát emiatt általánosságban is nehézkessé, maga a viszony pedig feszültté vált. Gershkovich ügye tehát bizonyos szempontból szimbolikusnak is tekinthető.
Végtelen történet?
Nem Gershkovich az egyetlen amerikai állampolgár, akit gyaníthatóan koholt vádak miatt tartanak fogva Oroszországban. Alsu Kurmashevát, a Szabad Európa Rádió munkatársát az idén vették őrizetbe, amikor édesanyjához érkezett látogatóba.
Orosz kötődések sem kellenek a hasonló esetekhez. Paul Whelan volt tengerészgyalogost is letartóztatták, sőt ő már a kiszabott 16 éves szabadságvesztését tölti. Kumashevát „dezinformáció terjesztése”, Whelant pedig kémkedés miatt helyezték vád alá. Az előbbi vád „alapja”, hogy az újságírónő könyvet írt az ukrajnai háborúról. A fegyverkereskedő Bout kiadatása óta egyetlen olyan orosz állampolgár sincsen amerikai börtönben, akire Putyinnak szüksége lenne, vagy elég értékesnek tartaná, hogy „elcserélje” az újságíróra. Washington dolgát nehezíti az aszimmetrikus helyzet is, miszerint Putyin tulajdonképpen szinte bármikor elrendelheti bármely külföldi állampolgár letartóztatását, legfeljebb a diplomáciai bonyodalmakat kell mérlegelnie. Így az orosz elnök könnyen szerezhet újabb és újabb „ütőkártyákat” a fogolycserékhez. Ezzel szemben Joe Biden természetesen nem adhat utasítást arra, hogy orosz állampolgárokat egyszerűen letartóztassanak az Egyesült Államokban.
Amint az eddigiekből is látszik, az eseménysor inkább hasonlít egy túszdrámára, mint egy diplomáciai tárgyalásra. Ennek megfelelőek a „díszletek” is. A Wall Street Journal elemző cikke szerint a fogolycseréről szóló tárgyalásokat általában semleges harmadik országokban tartják, hotelszobákban, természetesen teljes titokban. Beszámolók szerint gyakran a szállodai foglalások is álnevekre szólnak.
A túszjátszma itt azonban újabb csavart kap. Kraszikov ugyanis nem amerikai, hanem német börtönben raboskodik. Bár Washington nyomást gyakorolhat Berlinre, a döntés nem az amerikaiak kezében van. Ráadásul Berlin elvi kérdésnek tekinti, hogy nem engedhet szabadon egy bűnözőt, aki Németországban lőtt agyon egy ott élő külföldi állampolgárt, ráadásul politikai megrendelésre. A németországi közvélemény esetleg akkor fogadhatott volna el egy ilyen alkut, ha azzal sikerülne kiszabadítani a korábban az országban élő Alexander Navalnijt. Ám az orosz ellenzék ikonikus alakja az idén elhunyt, így már erre sincs esély. Bár Putyin elnök Navalnij halála után tett olyan utalásokat, miszerint nyitott lett volna egy olyan fogolycserére, ami Navalnijt is érintette volna, ez nem javította az orosz elnök nemzetközi megítélését.
Gershkovich tehát egyelőre továbbra is börtönben marad. Nem bízhat másban, mint az amerikai politikusok jóindulatában – vagy inkább versenyfutásukban a közvélemény szimpátiájáért –, továbbá abban, hogy végül sikerül egy Putyinnak is megfelelő alkut kötni.
