Ecuador követi El Salvador példáját: letartóztatják a bandatagokat, visszaveszik a börtönöket
– adta hírül a Wall Street Journal szalagcíme február elején. A lap szerint a gyilkosságok száma 70 százalékkal esett vissza januárban, miután Daniel Noboa ecuadori elnölk – Nayib Bukelének, El Salvador radikális államfőjének a példáját követve – bevetette a hadsereget az utcai bűnbandákkal szemben. A fő cél a feltételezett bandatagok letartóztatása, és az állami kontroll visszaszerzése a börtönök felett.
Eredményeket érünk el, javul a helyzet, az erőszak visszaszorul, de nem látjuk még ennek a háborúnak a végét, ahogyan senki más sem
– mondta el egy interjúban Noboa, aki nem saját kútfőből jutott arra, miként kellene fellépni a számos latin-amerikai ország életét megkeserítő bandaháborúk ellen. El Salvador mutatja az utat a megoldás kulcsát az erős kéz politikájában látó politikusoknak.
El Salvadort Bukele békés országgá tette annak ellenére, hogy korábban a világon az egyik legerőszakosabb, legveszélyesebb hely volt. Miután a salvadori elnök elindította hadjáratát a bűnözéssel szemben, már 2015-ben közel 100 százalékkal csökkent a gyilkosságok száma. Módszerei azonban igen ellentmondásosak. Mivel El Salvadorban a tetoválások – legalábbis azok egyes mintázatai – az utcai bűnbandákhoz tartozást fejezik ki, ezért az elnök elrendelte az összes „gyanúsan tetovált” fiatal férfi letartóztatását. Az ország börtönei így megteltek olyanokkal, akik sok esetben nem is voltak bandatagok.
A nemzetközi és helyi média az ártatlanul bebörtönzöttek családtagjaitól volt hangos. A lapok emellett előszeretettel tettek közzé képeket a zsúfolt és embertelen börtönökről. A fogvatartottak körülményei általánosságban sem voltak túl rózsásak, a legnyilvánvalóbb azonban a zsúfoltság volt. A médiában megjelenő felvételeken többnyire félmeztelen, hátrabilincselt kezű rabok voltak láthatók, sorban a földre ültetve vagy pedig heringekként összezsúfolódva a cellákban. Mindennek azonban Bukele szempontjából mégis volt politikai haszna, minthogy az elnök az
inkább bűnhődjön az ártatlan is, minthogy a bűnöst futni hagyjuk
elve alapján járt el, így értelemszerűen a bűnösök is börtönbe kerültek. Ebből pedig nem nehéz eljutni arra a következtetésre, hogy a bandaháborúk és az utcai erőszak mértéke radikálisan visszaesett.
Bukele sikerein felbuzdulva több latin-amerikai vezető is követni kezdte a példát.
- Hondurasban korlátozták a gyülekezési jogot.
- Peruban a maoista lázadók miatt hadsereget vezényeltek a fővárosba, illetve a kormány fontolgatja azt is, hogy újranyitják az ország hírhedt börtönszigetét.
- Ecuadorban szintén utcára küldték a katonákat, illetve a börtönökben elkülönítették a bandavezéreket.
Ez utóbbi államban a bandák elleni fellépés idén januárban különösen égető kérdéssé vált, egy véres eseménysor miatt.
A béke szigetéből a kokainkereskedelem központja
A hadsereg bevetése Ecuador utcáin természetesen nem volt előzmény nélküli, és egy durva, véres eseménysorozatba illeszkedik. Ecuadorban ugyanis még a 2015 előtti El Salvador-i helyzethez képest is megerősödtek a bandák, amelyek az idén év elején szabályos háború indítottak a hadsereg és a rendőrség ellen. A szélsőbaloldali terrorizmus által sújtott Peru és Kolumbia, valamint a szervezett bűnözés által már korábban érintett közép-amerikai országokkal ellentétben Ecuador sokáig a béke szigetének számított. Ez azonban az utóbbi időben megváltozott, aminek az oka a bandák fő tevekénységének, a drogkereskedelemnek a fellendülése volt.
Nő a kokain globális tengeri kereskedelmének volumene. Így az útvonal már nem a mexikói és a közép-amerikai folyosón halad, hanem a dél-amerikai, azaz a kokaint termelő országok kikötőibe helyeződik át. Ez pedig Ecuadort a vihar közepébe helyezi
– mondta erről Will Freeman, Latin-Amerika-szakértő az al-Jazeerának.
Az ecuadori bandákat segítő másik tényező az, hogy Kolumbiában, a világ egyik fő kokaintermelő országában 2016-ban a kormány és a különböző, drogkereskedelmet is ellenőrző milíciák békét kötöttek. Ez még inkább arra sarkallta a kartelleket, hogy legalább a szállítást helyezzék át az instabilabb Ecuadorba. Ezt segítette az is, hogy az országban rendkívül gyakori a korrupció, ezért a bandák képesek voltak befolyásolni a rendőrség és a bíróság munkáját. A bűnözők ráadásul nyomást gyakoroltak a börtönökre is. Egy ENSZ-jelentés szerint számos börtönt tulajdonképpen a kartellek irányítanak. A bandák gyakran felosztják egymás között a börtönöket – az egyes területeket szögesdróttal választják el. A jelenlegi erőszakhullám egyik főszereplőjéről, a „Fito” néven ismert drogbáró, Adolfo Macías Villamarról is került ki olyan videó, amelyen szabadon sétálgat a börtönön belül, vagy éppen kakasviadalt rendez.
Ecuador problémája tehát komolyabb és összetettebb, mint El Salvadoré. Utóbbi bűnbandái az előzőhez képest kisstílű utcai bűnözök, akik főleg zsarolásban utaznak. Ecuador kartelljei ehhez képest drogkereskedelemmel is foglalkoznak, ráadásul kapcsolatot alakítottak ki mexikói, kolumbiai, illetve albán szervezett bűnözői csoportokkal is. Az ecuadoriak így – a forrásaikat mozgósítva – képesek katonai fegyverek beszerzésére, befolyással bírnak a börtönökben, és gyakran fizetnek le bírókat, rendőröket, illetve más tisztviselőket.
2020-ban meggyilkolták az egyik legbefolyásosabb bandavezért, 2021-ben pedig többen is meghaltak a bandák közti utcai összecsapásokban. Jelenleg Ecuador tehát a globális kokainkereskedelem egyik központja, ahol a droggal kereskedő utcai bandák pénzzel, fegyverekkel, valamint a korrupció révén szerzett politikai hatalommal felruházva vetélkedtek egymással, sőt a kormánnyal is a piacok feletti uralomért. Ebben a szituációban hirdette meg a harcot ellenük az újonnan megválasztott elnök.
Újabb trópusi Trump vagy Ecuador megmentője?
Daniel Noboa tavaly ősszel került hatalomra Ecuadorban, amikor a hagyományos pártok jelöltjei ellenében a választók neki szavaztak bizalmat. Bár vagyonos családból származik, a politikában sokáig kívülállónak számított. Pártjának sem volt korábban képviselője a törvényhozásban, ők is csak Noboa elnökké választásával együtt kerültek be oda. A populista szólamokat hangoztató, az új pártját a semmiből felépítő kívülálló figurája az utóbbi években népszerű lett egész Latin-Amerikában. Kissé Jair Bolsonaro, sőt Donald Trump is ezt a sztereotípiát idézi, más, főleg közép-amerikai vezetők pedig teljesen megfelelnek neki. Nayib Bukelével adja magát a hasonlat, már csak azért is, mert a salvadori elnök szintén a bandákkal való erőszakos és a jogállami kereteket feszegető leszámolást tette meg fő profiljának.
Január 9-én az egyik ecuadori tévé stúdiójában élő adás közben tűntek fel arcukat eltakaró fegyveresek. A Los Choneros nevű drogkartell emberei voltak, akik több televízióst is túszul ejtettek. A biztonsági erők végül nemcsak sikeresen szorították ki a bűnözőket a stúdióból, de le is tartóztatták őket. Szintén januárban történt, hogy Adolfo Macías Villamar megszökött a börtönből. Ez megrázta Ecuadort, egyúttal radikális lépésekre sarkallta az ország vezetését. Noboa elnök a fentebb vázolt helyzet miatt már korábban is fente a fogát a bandákra, ekkor azonban végleg elszánta magát a cselekvésre. A szökésre válaszul szükségállapotot hirdetett. Az elnök a beszédében „narkoterrorizmusról” beszélt, és bejelentette a különleges intézkedéseket.
A bandák erre válaszul erőszakos hadjáratot indítottak országszerte. Közzétettek egy videót, amiben egy rendőrt földre visznek, majd fegyverrel kényszerítik egy közlemény felolvasására:
Háborút hirdettél, hát megkaptad. Mivel különleges állapotot hirdettél, ezért a rendőröket, katonákat, és civileket is szabad prédaként kezeljük.
Az utcákon rendőröket lőttek le, egyes városokból pedig robbantások hírei érkeztek. A börtönökben is zavargások törtek ki, és börtönőröket ejtettek foglyul. A bűnözők nemcsak háborút, de kijárási tilalmat is hirdettek, kijelentve, hogy, akit este az utcán találnak, azt megölik. Az elnök deklarációja azért dühítette fel őket, mert név szerint megnevezte a bandákat, és a semlegesítésükről beszélt – nyílt harcot hirdetve ellenük.
A kormánycsapatok azonban nem hátráltak meg. Még a szökése napján közel négyezer rendőr és katona eredt Fito nyomába. Bár a bandavezért azóta sem sikerült kézre keríteni, az utcai erőszak a radikális lépések hatására jelentősen visszaszorult. Ecuador városainak utcáin katonák járőröznek. Noboa azonban a tűzoltás jellegű intézkedések után strukturális reformokat is szeretne: felfegyverezné, egy hadsereghez tenné hasonlóvá a rendőrséget, de továbbra is folyamatos szerepet szánna a hadseregnek is a rendfenntartásban. Emellett könnyebbé tenné a kiadatásokat, és azt, hogy kegyelmet adhasson a fegyveres erők tagjainak, ha azok a bandák elleni harcban követnek el visszaéléseket. A javaslatokat az elnök az alkotmánybírósághoz küldte véleményezésre, és várhatóan népszavazást ír ki róluk. Szakértők szerint ez lényeges különbség közte és Bukele között: Noboa ugyanis szeretné fenntartani a demokratikus döntési mechanizmust – legalábbis annak látszatát.
Az elnök a börtönökben is változásokat indított, szintén El Salvador-i mintára. A cél az volt, hogy az állam visszaszerezze az irányítást az intézmények felett. Ennek érdekében brutális módszereket is bevetnek, így például összezsúfolják, meztelenre vetkőztetik a rabokat, többeket brutálisan összevertek, másokat hangos zenével kínoztak.
A katonák és a fegyveres rendőrök nemcsak a börtönökben, de az utcán is keményen lépnek fel a feltételezett bandatagok ellen. Így máris számos visszaélésről születtek jelentések. Egyes favellákban a rendőrök olyan fiatalokat vernek és félemlítenek meg, akik ugyan élnek kábítószerekkel, de nem tagjai a kartelleknek vagy a bandáknak. Egy esetben a rendőrség tüzet nyitott egy 19 éves fiatal autójára, miután az véletlenül nekiment egy rendőrségi járműnek. Az apja azt nyilatkozta, hogy a rendőrök terroristaként kezelték a fiát, minden valódi ok nélkül. Az utcákon járőröző katonák buszokról rángatnak le embereket bandatagok után kutatva. El Salvador példáját követve sokszor egy tetoválás is elég a letartóztatáshoz.
A szakértők szkeptikusak, de a nép imádja
A kemény kéz politikájának számos kritikusa van. Egyes szakértők szerint az egyrészt nem más, mint egy társadalmi kísérlet, amelyben Bukele módszereit átültetik Ecuadorba. Holott a két ország között számos különbség mutatható ki, először is az, hogy Ecuador nemcsak népesebb ország, de itt a bandák is erősebbek, szervezettebbek, jobban fel vannak fegyverezve.
A kemény kéz stratégiája vonzó lehet a belbiztonsági kockázatokkal terhelt latin-amerikai államok vezetői számára. Ez olyasmi, amivel megmutathatják a polgároknak, hogy minden lehetséges eszközt készek bevetni a bűnözői csoportokkal szemben
– mondta el a Wall Street Journalnak John Polga-Hemovich, az Egyesült Államok haditengerészeti akadémiájának Latin-Amerika-szakértője, aki alapvetően szkeptikus, szerinte ugyanis a legtöbb esetben az állami erőszak csak még több erőszakot szül. Illetve az ilyen politika nem oldja meg azokat a gazdasági-társadalmi problémákat, amelyek miatt sok latin-amerikai fiatal a bűnözést választja.
A jelenséghez hozzá kell tenni, hogy 1960 és 1979 között, történelmének egy különösen zavaros időszakában Ecuador egymást követő, különböző katonai junták uralma alatt állt. A tábornokok a ‘60-as évekre kialakuló szörnyű gazdasági helyzet és társadalmi egyenlőtlenségek miatti elégedetlenséget reformígéretekkel akarták lehűteni. A földkérdés és más problémák megoldására irányuló törekvéseik azonban rendre kudarcba fulladtak. Más latin-amerikai országokkal ellentétben az itteni junták inkább kaotikusak és eredménytelenek, mintsem véresek voltak. Ennek ellenére erősen kérdéses, hogy a kemény kéz politikája, a hadsereg bevetése ezúttal sikeres lesz-e.
Az utca emberének viszont – egyelőre legalábbis – tetszik ez a fajta radikális politika:
Jó az irány, és remélem, hogy nem hagyják abba
– mondta ugyancsak a Wall Street Journalnak Never Martinez, 43 éves teherautósofőr, aki szerint az emberek biztonságérzete javult a rendkívüli intézkedések bevezetése óta. És valóban, a számok is javulást mutatnak. Duránban az egyik vizsgált héten „csak” három embert gyilkoltak meg, szemben a korábbi, heti átlagosan negyvennéggyel. A nyomornegyedek utcáit a hadsereg ellenőrzi, a katonák páncélozott járművekkel grasszálnak.
Ez az elmúlt időszak egyik legnagyobb drogfogása. A statisztikák azonban nemcsak annak objektív sikerét, de az utca emberének véleményét is alátámasztják. Noboa támogatottsága ugyanis a felmérések szerint 80 százalék körüli.
Ecuador új kormánya tehát radikális választ adott az országot fojtogató bandaerőszak problémájára. A brutális visszacsapás – tüneti kezelésként és tűzoltásként – a számok tükrében eredményes volt. Visszaszorult az erőszakos bűnözés, és a bandák veszítettek a hatalmukból. Az azonban még kérdéses, hogy Noboa képes-e a kemény kéz politikájával rendet tenni, illetve rendet tartani a befolyásos drogkartellek új központjában. Ahogyan az is egy neuralgikus pont, hogy nem fogja-e saját, személyes hatalmának megszilárdítására használni a megnövekedett hatáskörét a populista elnök. Először azonban meg kell nyernie a közelgő referendumot, amelyen felhatalmazást kér a kemény lépésekhez. Jelenleg nem tűnik kétségesnek, hogy ezt az akadályt sikerrel veszi.
