Orbán Viktor addig mondogatta, hogy az Európai Unió katonákat akar küldeni Ukrajnába, hogy igaz lett. Legalábbis ez derülhetett ki azoknak, akik hallgatták, mit mondott Emmanuel Macron hétfő este.
Nincs hivatalos egyetértés abban, hogy katonákat küldjünk, de bármi lehetséges. Megteszünk mindent, ami szükséges, hogy Oroszország ne nyerje meg ezt a háborút
– mondta a francia elnök egy sajtótájékoztatón, ami azonnal felrázta a kontinens politikáját. Kiderült ugyanis, hogy annyira nincs hivatalos egyetértés, hogy az ötletet szinte senki sem támogatja. Sorra keltek ki a tagországok Macron szavai ellen, tiltakozott Lengyelország, Magyarország, még Németország is, de kritizálták Macront Franciaországból is, sőt még a saját miniszterelnöke is puhította, hogy miről beszélhetett az elnök. Nyílt támogatást Macron ötlete egyedül Litvániából kapott, de a litvánok sem azt mondták, hogy szívesen küldenék Ukrajnába harcolni a saját katonáikat.
Egyébként nem is Macron hozta fel először az ötletet. Robert Fico szlovák miniszterelnök már vasárnap arról beszélt, hogy egy titkos dokumentum szerint több EU-tagország támogatná, hogy katonákat küldjenek Ukrajnába. Mivel Fico korábban is kifejezetten ellenezte az Ukrajnának nyújtott katonai támogatást, ekkor még nem sokan vették komolyan, hogy tényleg létezhet ilyen irat.
Hétfőn a francia elnök az európai vezetők egy részét látta vendégül az Elysée-palotában, hogy Ukrajnáról beszéljenek. A kényes mondatok ennek a találkozónak a lezárásakor hangzottak el. A találkozóra azért volt szükség, mert Ukrajna nincs jó helyzetben. Az Egyesült Államok katonai támogatása jelenleg elengedhetetlennek tűnik ahhoz, hogy a megtámadott ország elérje katonai céljait. Ugyan ezek a célok nincsenek és soha nem is voltak pontosan definiálva, de az ország túlélésétől Oroszország legyőzéséig terjednek. Az Egyesült Államokban viszont elakadt a tervezett katonai segélyről szóló döntéshozatal.
Joe Biden elnök gyakorlatilag foglyul ejtette a képviselőház republikánus tagjainak egy részét, akik nem akarják megszavazni az összekapcsolt csomagot az amerikai déli határ védelméről, és az Izraelnek, Ukrajnának és Tajvannak adott támogatásokról. Ez nem jelenti azt, hogy nem akarnak támogatást adni, hiszen a republikánusok kifejezetten támogatóak Izraellel és a határvédelemmel is. Inkább azt jelenti, hogy kivárnak, hadd használja fel Donald Trump az elnökválasztási kampányban a határvédelem rendezetlenségét és Oroszország előrenyomulását Biden ellen, és hadd oldja meg utána Trump ezeket az ügyeket. Ennek ellenére lehet, hogy a támogatások mégis átmennek a választásokig, mert a republikánusok eddig nem voltak erősek a saját pártjuk egyben tartásában a képviselőházon belül, a szenátusban pedig több republikánus is megszavazta a csomagot. Az amerikai támogatások megindulását az is sejteti, hogy Izrael kezd egyre egyértelműbben oldalt választani Ukrajna és Oroszország konfliktusában, ráadásul a Hamásszal sűrűn tárgyaló oroszokkal szemben. Márpedig Izrael és az amerikai jobboldal kapcsolatát nem érdemes alulbecsülni.
Az, hogy Oroszország stratégiailag jó helyzetben van, mutatja Avgyijivka visszafoglalása. A nyugati szolgálatok szerint ráadásul Oroszország újabb nagy csapásra készülhet Ukrajna ellen, hogy megtörje az ingadozó ellenállást. Ilyen helyzetben érthető, hogy többen fel akarják rázni a nyugati szövetségeseket. Ukrajna sem véletlenül lőtt le hirtelen tíz orosz repülőgépet, köztük négy Szu-34-est, megmutatva, hogy a területi veszteségek ellenére nem érdemes alulbecsülni a kárt, amelyet az orosz légierőre és flottára képes mérni.
Macron egyik jellemvonása, hogy szeret látványosan belépni a vezetői szerepbe, ha azt érzi, vákuum keletkezett. Márpedig most pont ezt érezheti.
Ráadásul több olyan vezető, aki kifejezetten lelkesen támogatta az ukránok harcát, politikai szempontból bizonytalan helyzetben van. Mark Rutte már csak ügyvivő miniszterelnöke Hollandiának, és bár jó esély van rá, hogy a NATO új főtitkára lesz, de még nem választották meg. Ursula von der Leyen pedig azért kampányol, hogy ismét az Európai Bizottság elnöke lehessen.
Macron politikai változásába ráadásul beleillik a lelkes kiállás Ukrajnával kapcsolatban. A francia elnök számára a történelmi fordulópont tavaly érkezett el, amikor elkezdett egyre keményebben beszélni Oroszországról, és gyakorlatilag elnézést kért, amiért a háború elején közvetíteni próbált a felek között.
A nagyhangú támogatás viszont elég problémás, ha nem követi valódi cselekvés. Márpedig Franciaországgal kapcsolatban lehetnek kritikák, amelyeket a távolságtartó Németország rendszeresen meg is fogalmaz. Ukrajnát fegyverekkel alapvetően az Egyesült Államok támogatta korábban, míg az Európai Unió pénzt adott az állam működésére. Ez mostanra kiegyenlítődött, az EU már nagyságrendileg annyi lőszert és fegyvert ad Ukrajnának, mint Amerika. Az uniós tagországok között viszont jelentős különbségek vannak.
A Kiel institute által közölt adatokba beleszámították a valóban odaadott fegyverek mellé az odaígért, de még oda nem adott fegyvereket és lőszereket is, ami kicsit torzít a képen, de ekkora nagyságrendben nehéz torzítani. Németország így Ukrajna második legnagyobb hadianyag-támogatója lett, közvetlenül az Egyesült Államok után. Ezt pedig Olaf Scholz kancellár is szereti hangsúlyozni, főleg, amikor Macron hangos támogatást követel.
A franciák válasza erre általában az, hogy lehet, hogy keveset ígérnek, de azt oda is adják, ráadásul azokból a fegyverekből adnak, amit az ukránok tényleg kérnek. Németország ugyanis máig nem hajlandó Taurus típusú nagy hatótávolságú rakétákat adni Ukrajnának, miközben már a britek is adtak a Storm Shadow nevű rakétájukból, és a franciák is ígértek a SCALP cirkálórakétákból.
És itt jön elő az a kérdés, amire nyíltan senki nem akart eddig válaszolni: hogy vannak-e már uniós katonák Ukrajnában? A németek ugyanis pont azért nem akarnak adni a Taurusból, mert ezek használatában német katonáknak kellene segédkezniük. Azt addig az Egyesült Államok is kínosan igyekezett elkerülni, hogy olyan technikát bocsásson rendelkezésre, melyekhez katonákat is kellene biztosítani. Célkoordinátákat ugyan nem hivatalosan adtak az ukránoknak, de a célzást soha nem amerikaiak csinálták, hogy fel se merüljön az amerikai katonák részvétele Oroszország elleni hadműveletekben.
Scholz viszont, miközben magyarázta, hogy miért nem adnak a Taurus rakétákból, elkövetett egy hibát:
amit Németország nem akart eddig megtenni. Csakhogy hivatalosan azt sem lehetett tudni, hogy ezt más európai hadseregek katonái megteszik.
Macron a mostani kijelentéseivel arra is utalhatott, hogy Ukrajna támogatásával kapcsolatban folyamatosak a szintlépések. A francia elnök arról is beszélt, hogy két éve voltak, akik hálózsákokat és sisakokat akartak küldeni, miközben mostanra tankokat és repülőgépeket adnak.
Sokkal valószínűbb viszont, hogy Macron fejében a mostani beszéd retorikai újraindítás akart lenni, hogy felrázza a nyugati szövetséget, és megértesse velük, hogy fegyvereket adni még mindig sokkal egyszerűbb, mint katonákat küldeni.
Macron a mostani beszédét szinte egy az egyben Mario Draghitól, az Európai Központi Bank elnökétől kölcsönözte, igaz, ő nem egy háború kapcsán, hanem az euró védelme érdekében használta azt a szófordulatot, hogy bármire képesek a közös pénz megmentéséért.
Whatever it takes.
– szólt a mondat angolul, és szól most is Macron szájából. A különbség csak az, hogy Draghi esetében pontosan lehetett tudni, hogy képes is teljesíteni azt, amit ígér.
