A Bajorországban kormányzó keresztényszocialista CSU-nál volt vendégségben a szociáldemokrata dán integrációs miniszter Kaare Dybvad Bek január 7-én, és ebből az alkalomból üzent a hárompárti szövetségi kormánynak: vezessen be egy szigorúbb migrációs és menekültügyi politikát.
Mint kifejtette, a dán menekültpolitika sarokköve, hogy az elutasított menedékkérőket következetesen küldjék vissza, mert csak így lehet ellenőrzés alatt tartani a migrációt. Dániában ma már csak 400 olyan ember tartózkodik, akik a hazaszállításukra várnak.
Németországban tavaly – 2022-höz képest – 27 százalékkal több, összesen 16 ezer embert sikerült deportálni, de ennek több mint kétszerese az a létszám, akiket megpróbáltak kitoloncolni. Aktuálisan összesen 242 642 embernek kéne elhagynia az országot, közülük 193 972-en haladékot kaptak – például azért, mert a származási országuk nem biztonságos, vagy betegek, esetleg hiányoznak az úti okmányaik. Tavaly 300 ezernél is több menedékjogi kérelmet adtak be Németországban.
Változtatni kell Európában, mert ez így nem tartható fent
– mondta Bek. Alexander Dobrindt, a Bundestag CSU-s képviselőinek vezetője szerint északi szomszédjuk politikája minta lehet a németek számára, hiszen a dánoknál három százalék alá sikerült leszorítani a szélsőjobboldali párt támogatottságát. Friedrich Merz, a CDU elnöke is példának tekinti a dán modellt, és ő is azt emeli ki, hogy így a szélsőségesek előretörését meg lehet akadályozni. De nem csak a jobboldali ellenzékben, hanem a szociáldemokrata-zöld-liberális német kormányon belül is megjelentek hasonló hangok.
Németországban az EP-választáson kívül az idén tartományi voksolások is lesznek. Bár országos szinten jól áll a CDU/CSU – szemben a kormánypártokkal –, három keletnémet tartományban is választást tartanak szeptemberben, ahol a mérések szerint jelentős előnnyel vezet a szélsőjobboldali AfD. A második világháborút követően még soha nem volt ekkora félelem az országban a szélsőjobb felemelkedésétől, ezt jelzik az elmúlt hetekben megtartott százezres tüntetések is.
Mindeközben az ősszel választást tartanak az egyik legtöbb menedékkérelmet kapó Ausztriában is, ahol Sebastian Kurz bukása óta az kormánykoalíció nagyobbik pártja, az Osztrák Néppárt népszerűsége jelentősen megcsappant, 20–22 százalékra állt be az utóbbi időben, 2022 végétől pedig már a szélsőjobbos Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezeti a közvélemény-kutatásokat, jelenleg a megkérdezettek csaknem harmada szavazna rájuk.
Karl Nehammer néppárti kancellár január 26-án mutatta be az úgynevezett „Ausztria-tervet” („Österreichplan”), amelyben például adócsökkentés mellett a menekültügy nagyszabású átalakítását is tervezi. Vélhetően előrehozott választást akarhat a kormányfő, hogy az új javaslataival beelőzhesse az FPÖ-t.
A Standard már korábban megszerezte a tervezetet, amelyben többször is „példamutatónak” írják le a dán modellt, de a dán megoldásról Nagy-Britanniában, Belgiumban, Hollandiában és Svédországban is elismerően nyilatkoztak. Ennek volt a jele tavaly júniusban – az Orbán Viktor és az akkori lengyel kollégája által megvétózott – az addigiaknál jóval szigorúbb uniós migrációs politika kialakítása, amit épp a dánok és az osztrákok (másik hat országgal egyetemben) szorgalmaztak. De mi a különlegessége a dán módszernek?
A dán modell
A modell lényege, hogy kifejezetten szigorú, ráadásul a politikai konszenzussal elfogadott jogszabályokat a 2019 óta hatalmon lévő szociáldemokrata kabinet folyamatosan tovább szigorítja.
A főbb sajátosságai – a hazatoloncolás megkönnyítésén kívül – a dán menekültügyi rendszernek:
- Végleges helyett csak ideiglenes menekültstátuszt lehet szerezni, azaz bármennyi idő után ki lehet toloncolni bárkit.
- Egyes kivételektől eltekintve a menedékkérőknek a gyűjtőállomásokon kell kivárniuk a kérelmük elbírálását.
- Egy dán állampolgárnál alacsonyabb pénzügyi ellátásban részesülnek, amelyek többsége természetbeni juttatás.
- Az úgynevezett „ékszertörvény” lehetővé teszi, hogy az állami „költségek fedezésére” a menedékkérőktől a 10 ezer korona (500 ezer forint) feletti értékeiket elvegyék.
- Az úgynevezett „gettótörvény” megtiltja, hogy egy kerületben a „nem nyugati külföldiek” 30 százaléknál nagyobb arányban éljenek, és így „párhuzamos társadalmak” jöjjenek létre.
- Törvénymódosításokkal folyamatosan igyekeznek megnehezíteni a családegyesítéseket.
- 2021 óta érvényben van egy törvény, amelynek értelmében a Dániába érkező menekülteket egy partnerországnak a menekültügyi központjaiba szállíthatják. Ruandával például már megegyeztek egy ilyen központ létrehozásában.
Aki menedékkérőként Dániába érkezik, az a Koppenhágától 25 kilométerre, a sandholmi katonai gyakorlótéren található befogadóközpontba kerül, és itt tartják a meghallgatását. Akik már korábban regisztráltak más, a dublini egyezményt aláíró országban, azokat kiválogatják, értük nem érez felelősséget Dánia. A többieket három csoportba sorolják:
- azokra, akiknek a kérelmét azonnal el lehet utasítani,
- az alaposabb vizsgálatra szoruló kérelmezőkre,
- valamint azokra, akik elfogadható indokkal rendelkeznek.
Az elismert menekülteknek kiutalnak egy lakóhelyet, leggyakrabban egy menekültközpontban, alapvetően egy hároméves, kezdeti időszakra. A központokban van óvoda, az iskoláskorúak egészen addig szintén itt kapnak oktatást, míg a hatóságok nem látják őket késznek egy környékbeli nyitott iskolába járni. A felnőttek szintén részesülnek dán nyelvórákban. Valamennyi támogatási pénzt is kapnak, aminek az összegét, ha közmunkát végeznek, feljebb lehet tornázni.
Az elutasított menedékkérők a három deportáló központ egyikébe kerülnek át. Ide irányítják azokat is, akiknek nem hosszabbították meg a tartózkodási engedélyét, vagy a hazájukat közben biztonságosnak nyilvánították.
Ez utóbbi szokott rendszeresen felháborodást kelteni, mert
2019-ben Dánia az elsők között volt, amely a szíriai Damaszkusz területét biztonságosnak nyilvánította, majd két másik régiót is, ezért megvonta az onnan származó emberek menekültstátuszát. A fiatal nőket visszaküldik, az azonos családból származó fiatal férfiakat viszont nem, azzal a magyarázattal, hogy odahaza katonai szolgálatra kényszeríthetik őket.
Annak ellenére fenntartják a hatóságok ezt a rendszert, hogy több esetről is tudni, mikor a hazatérőket kihallgatták, letartóztatták, nemi erőszakot és kínzást kellett átélniük.
A dán hatóságok 20 ezer koronát (1 millió forintot) ajánlanak fel az elutasított menedékkérőknek, ha nem nyújtanak be fellebbezést, ugyanakkor ebbe kevesen mennek bele. Ezeknek az embereknek ugyanakkor „motivációs fogvatartásra” kell számítaniuk, Ellebækbe kerülnek, amiről az Európa Tanács Kínzásellenes Bizottságának vezetője azt mondta, még az orosz börtönök is jobbak. Ennek ellenére az egymást váltó dán kormányok ragaszkodnak az intézkedéshez, amit szükséges tartanak ahhoz, hogy a visszautasított menedékkérők valóban elhagyják Dániát.
Indoklás
A dánok alapvető érve a kemény fellépés mellett, hogy a jóléti államuk csak úgy tartható fent (a jelenlegi szociális kiadásokkal), ha korlátozzák a bevándorlást, és olyan embereket nem fogadhatnak be, akik nincsenek tisztában az ország sikereivel, történelmével, kultúrájával.
Mette Frederiksen miniszterelnök 2019-es kormányra kerülésekor bevándorlási és integrációs miniszternek az etióp apától és dán anyától származó Mattias Tesfaye-t nevezte ki, aki korábban a kommunistáktól kezdve bejárta az összes balos pártot. Tesfaye – aki a minisztériumot három éven át vezette, majd átkerült az igazságügyi tárca élére, ma pedig már oktatási miniszter – egy alkalommal arról beszélt, hogy baloldali politikusként is vállalható az álláspontjuk.
Ha szemügyre vesszük a történelmi hátteret, egyáltalán nem meglepő, hogy a hozzám hasonló baloldali politikusok ellenőrzés alatt akarják tartani a migrációt. Ha ez elmarad – márpedig az 1980-as évektől kezdve hosszú ideig nem így volt – az alacsony jövedelműek és iskolai végzettségűek fizetik a legnagyobb árat a rossz integrációért.
Hozzátette: nem a gazdag negyedekben élőknek kell integrálniuk a legtöbb gyereket, „a legnagyobb problémákkal azoknak a területeknek kell szembesülniük, ahol hagyományosan a szociáldemokrata választók élnek” – nyilatkozta még 2022 legelején a Neue Züricher Zeitungnak.
Marlene Wind, a Koppenhágai Egyetem politológusa a ZDF-nek arról beszélt, hogy sokan azt hiszik, az északi országok milyen emberbarátok, pedig az csak egy imázs, amit „nemzetközileg eladtak magukról.” Valójában az északi társadalmak törekszenek a társadalmi kohéziójuk – és ezzel az etnikai többségük – megtartására. Vagyis a szigorú dán bevándorlás-politika széleskörű társadalmi támogatottságra támaszkodhat – annak ellenére is, hogy a gazdaságnak egyre nagyobb a munkaerőéhsége. Épp a széleskörű egyetértés miatt a dánok nem is igazán helyezik a politikai élet fókuszába a migrációs kérdéseket, sokkal inkább napirenden van a klímavédelem, a nyugdíjrendszer és a szociális ellátások ügye.
Nadia Hardman, a Human Rights Watch menekült- és migránsjogi részlegének kutatója „rasszistának, kétszínűnek és képmutatónak” nevezte Dánia politikáját, ami a jelenlegi integrációs miniszter, Kaare Dybvad Bek „sértőnek” titulált, és arra hivatkozott, hogy Dánia fogad be menekülteket az ENSZ áttelepítési programjának keretében. Igaz, az UNHCR adatai szerint az utóbbi négy évben mindössze 390-et (Magyarország egyet sem).
A menekülteket segítő aktivista Mette Roerup azt mondta a Washington Postnak, hogy azok a dánok, akikkel ő találkozik, valójában nincsenek tisztában azzal, mi folyik az országukban.
Amikor elmondom nekik, hogy mit is csinálnak, az emberek nem hisznek nekem. Azt mondják, »mi dánok nem bánunk így az emberekkel«.
Frederiksen vezetésével a 2022. végi előrehozott választáson a szociáldemokraták húsz éve nem látott arányú győzelmet értek el, és sikerült – már nem kisebbségi – balközép kormányt alakítaniuk úgy, hogy a szélsőjobbos Dán Néppárt csupán 2,6 százalékot ért el.
A Dán Néppárt 1995-ben jött létre, jó pár évig a többi párt nem voltak hajlandó együttműködni velük (akárcsak jelenleg Németországban az AfD-vel). Ugyanakkor számos hagyományos baloldali környéken egyre nőtt a népszerűségük, a széttöredezett dán politikában pedig az egymást követő kabineteknek szükségük lett rájuk. 2001-ben az akkori liberális-jobboldali kormány – cserébe, hogy kívülről támogassák a kisebbségi kormányukat – 2002-ben megalkotta „Európa legszigorúbb” bevándorlási törvényét. Ezt szigorították a későbbi években az egymást követő kormányok. A Dán Néppárt népszerűsége ugyan tartósan alacsony maradt, annyit azonban biztosan elért, hogy a bevándorlás kérdésében a centrumot jobbra tolta.
Szimbolikus politika
A dán menekültpolitika betarthatatlan és az ijesztgetésre épül – ezt nyilatkozta a dpa német hírügynökségnek Michala Clante Bendixen, a dán Refugees Welcome munkatársa. Az ékszertörvény például a gyakorlatban nem működik, de ritkán is próbálják alkalmazni.
Miközben a dánok Ruanda mellett más uniós és nem EU-s országokkal is menekültügyi megállapodások aláírását tervezik, a ruandai megállapodást sem váltották eddig cselekvésre.
Kifejezetten szimbolikus intézkedéseket is hozott Koppenhága, így például a migrációval leginkább érintett országokban óriásplakátokon, újságokban hirdetik, hogy
Dánia nem megfelelő ország azoknak, akik útnak indulnának.
A számok kettős képet mutatnak. Egyrészt 2022-ben Dániában 4475, Németországban 217 735, Ausztriában 109 775 menedékkérelmet adtak be. Míg Németország népessége 14-szer nagyobb, Ausztriáé a másfélszerese, addig a beadott kérelmek száma az előbbiben 50-szer, utóbbiban 25-ször nagyobb.
Másrészt a koronavírus-járványt követően ugyanúgy emelkednek a számok Dániában is, mint Németországban és Ausztriában, csak nem olyan nagy ütemben. Illetve Dániába a „paradigmaváltás” előtt sem érkeztek olyan sokan: mikor Magyarországon 2015-ben 174 ezren adták be a menedékkérelmüket, addig Dániában „csak” 20 ezren.
Nem igazán válhat Dánia példává
Ausztriában, ahol a szélsőjobb 28, Németországban pedig 21 százalékon áll, jó ötletnek tűnhet, hogy a dánhoz hasonló szabályok bevezetésével letörjék a szélsőséges pártok népszerűségét.
Dombrindt, Merz és más politikusok ugyan gyakran emlegetik a Dán Néppárt három százalékát (ami ma inkább négy), ám közben megjelent a korábbi liberális-konzervatív kormánykoalíció legnagyobb pártjából, a Venstre Liberális Pártból kivált Dán Demokraták, amelynek a támogatottságát jelenleg 8 százalékra mérik. Ezt a pártot az az Inger Stojberg alapította és vezeti, aki a 2015-ös keményebb bevándorlási törvény alatt volt a területért felelős miniszter, és aki a migráció korlátozása érdekében elfogadott 50 rendeletet tortával ünnepelte, továbbá akit egy miniszteri utasítása miatt börtönre is ítéltek.
#Danish Minister for #Integration (!) Inger #Støjberg is celebrating her "50th tightening of #immigration rules" #classy #trumpingtrump pic.twitter.com/fD8sTRFUpU
— Mark Friis Hau (@MfHau) March 14, 2017
Nem is lehetséges más országoknak egy az egyben átvenniük a dán szabályozást. Dánia már az 1951-es menekültügyi egyezményt is korlátozva fogadta el – a többi skandináv országgal egyetemben –, másrészt az EU-s szerződéseiben is vannak kiváltságai (mivel a maastrichti szerződést a dánok nem fogadták el, ezért bizonyos területeken kivételes szabályok vonatkoznak az országra, például ezért maradtak ki az euró bevezetéséből is), ezért nem kell feltétlenül alkalmazniuk azt az elvet, hogy egy menekültet ugyanazok a szabályok illessék meg, mint egy született dán állampolgárt.
Ráadásul Dániát víz veszi körül, kivéve a mindössze 68 kilométeres szárazföldi kapcsolatát Németországgal. Ez nemcsak azt jelenti, hogy akik arra mentek, megállnak Németországban, hanem néha az EU-s szabályoknak is ellentmondóan szigorúan ellenőrzik a határt, továbbá, ha egy menedékkérőnek nem tetszik a dán bánásmód, akkor Németországba szökik, ahol befogadják.
Raphael Bossong, a német Tudomány és Politika Alapítvány migrációs szakértője szerint a dán intézkedések bevezetése Németországban aligha korlátozná az érkezők számát.
Dánia kicsi ország, és ezt a politikát mások kárára is folytathatja.
Például, ha Dánia Szíriába akar deportálni, akkor mi történik? A szírek elhagyják Dániát és Németországba mennek – nyilatkozta a Focusnak. Szerinte a dán megoldás hamis illúziókat kelt.
Az az elképzelés, hogy az emberek nem jönnek többé, ha egy kicsit kényelmetlenebbé teszik számukra itt a helyzetet, túl egyszerű. (…) Ez egy tündérmese, ami nagyon veszélyes, mert hamis elvárásokat támaszt.
A jelenlegi dán kormány egyik kisebbik tagja, a Mérsékelt Párt a munkaerőre éhező gazdaságra tekintettel inkább lazítana a mostani szabályokon. Az afgán nőkre vonatkozó szabályokon egyébként már enyhítettek is.
A Frankfurter Rundschau Dániában élő tudósítója a dán kereskedelmi szövetség elnökét, a volt konzervatív miniszter Brian Mikkelsent idézi, aki szerint bizonyos országokból (például Jordániából, Tunéziából és Kenyából) a gondozási szektorba tömegesen lehetne szakképzett munkaerőt toborozni, és ebben az esetben példát is meg tud nevezni Dánia számára:
Egy olyan ország, mint Németország, már régóta felismerte ezt, és ennek megfelelően cselekszik.
