Második alkalommal támadtak politikusra Koreában – adta hírül a The New York Times szalagcíme január legvégén. Ekkor ugyanis Be Hjondzsin kormánypárti képviselőnőre egy, a kabinetfőnöke által „kőszerű tárgyként” leírt dologgal rontottak rá. Mindez két héttel azután történt, hogy egy másik politikust megkéseltek.
Hjondzsint a biztonsági kamera felvételei szerint valaki követte, majd közvetlen közelről, hátulról leütötte. A nő a földre került, de megpróbált védekezni. A támadó azonban tovább ütötte egészen addig, amíg egy harmadik személy közbe nem avatkozott. A politikus sérülései nem életveszélyesek ugyan, de kórházi kezelésre szorul.
Ez olyasmi, aminek sosem szabadott volna megtörténnie. Az igazságnak ki kell derülnie, a bűnöst pedig bíróság elé kell állítani
– nyilatkozta az esetről Han Dong-hoon, a kormányzó Néphatalom Pártjának elnöke.
Hjondzsin a kormánypárt tagja, ám az idén már egy ellenzéki politikust is megtámadtak. Ahogyan, a BBC-re hivatkozva a 24.hu is megírta, Lí Cemjangot január 2-án késelték meg. Ez az eset azért is kirívó, mert Cemjang a legnagyobb ellenzéki formáció, a Koreai Demokrata Párt elnöke. A támadást szerencsére ő is túlélte, pedig a szúrás a nyakán érte.
Cemjang is elítélte a Hjondzsin elleni támadást. Az ellenzéki vezető a közleményében arról írt, hogy a terrorizmus semmilyen formája sem elfogadható. Arról is beszélt, hogy véget kell vetni a háborús politizálásnak, aminek a célja „egymás megölése, megsemmisítése.”
Mindkét politikus támadóját elfogták. Cemjang merénylőjét gyilkossági kísérlettel vádolják. A kormánypárti politikusra támadó személyt már a helyszínen őrizetbe vették, rendőrségi források szerint egy 15 éves fiúról van szó. Motivációiról nem sokat tudni, ám egy rendőrségi közlemény pszichés problémákra enged következtetni.
Miközben Hjondzsin támadójáról keveset tudni, Cemjangéról annál többet. Utóbbi egy 1957-es születésű, Kim vezetéknevű férfi (ez igen gyakori név az országban). Büntetlen előéletű, drog- vagy alkoholproblémákkal sosem kezelték. Állítása szerint egyedül dolgozott, és tettét politikai motivációval indokolta: korruptnak tartotta az általa megtámadott politikust. A pártvezető ellen korrupció és hűtlen kezelés gyanúja miatt tavaly valóban vádat emeltek. Bár Cemjang eljárás alatt áll, a merénylő szerint az igazságszolgáltatás nem dolgozik elég gyorsan és erélyesen az ügyben. A férfi tavaly nyár óta járt a politikus kampányrendezvényeire, ahol áldozata támogatójának tüntette fel magát, és elvegyült a tömegben. Így tett januárban is, majd azzal közelítette meg Cemjangot, hogy autogramot akar tőle kérni. Ehelyett előrántott egy kést, és nyakon szúrta.
Ellenfélből ellenség
Dél-Koreában ritkák a politikusok elleni fizikai támadások vagy merényletek, igaz, az elmúlt tíz évben – a korábbiakkal ellentétben – több ilyenre is akadt példa. A jelenség rámutat arra, hogy az ázsiai országban is egyre nagyobbak a politikai és a társadalmi ellentétek, erősödik a polarizáció. Ráadásul hamarosan nemzetgyűlési választásokat tartanak. A The Wall Street Journal által idézett felmérés szerint a koreaiak kétharmada úgy véli: polarizálódik az ország, ami miatt veszélyesebbé is válik.
De miért szaporodnak az erőszakos, politikai indíttatású támadások az országban? Az amerikai lap szerint fordulópontnak számított, amikor hét évvel ezelőtt, Pak Gun Hje-t korrupciós vádak miatt eltávolították az elnöki székből, és bíróság elé is állították, hiszen ilyenre előtte kevés példa volt Dél-Koreában. Az akkor kormányzó, jobboldali Nagy Nemzeti Pártban (ennek az utódpártjában politizál a nemrég megtámadott politikusnő) ennek hatására többszörös pártszakadás következett be. Először azok léptek ki, akik korruptnak tartották őt, az elnöknő eltávolítása után viszont már a hívei hagyták ott a pártot. A konfliktust tetézte, hogy Gun Hje támogatói a párt keményvonalas jobboldali és antikommunista, míg ellenfelei a mérsékeltebb szárnyhoz tartoztak.
Az eset megosztó voltát jelzi, hogy a mai napig létezik – igaz, marginális erőként – egy olyan szélsőjobboldali formáció, ami az elnöknő nevét viseli. Mindemellett a vízválasztónak számító eset után nemcsak a jobboldalon belül, de a politikai paletta mindkét oldala között is erősödött a polarizáció. A hatalomra kerülő liberális elnök Mun Dzsein a Kunhje-kormány rengeteg intézkedését érvénytelenítette, és egyes hivatalnokokat is elbocsájtott azzal érvelve, hogy „ki kell gyomlálni” a koreai társadalomból a „mélyen gyökerező gonoszt”. Erre válaszul tovább erősödött a szélsőjobboldal. Ők nemcsak a baloldalt bírálták, de úgy vélekedtek, hogy a jobboldal, főleg a jobboldali sajtó nem állt ki eléggé a megvádolt elnöknő mellett. Mindez nemcsak a már említett pártalapításokban tükröződött.
Az ilyen politikai polarizációnak Koreában is megvan a táptalaja. Ahogyan egy korábbi cikkben arról már szó volt, sok országhoz hasonlóan Dél-Korea politikai élete is alapvetően „törzsi” gyökerű. Akik Észak-Koreát és a kommunizmust közvetlen fenyegetésnek tekintik, illetve az erre adandó válasznak a kemény kéz politikáját tartják, a jobboldalhoz tartoznak. Ők gyakran olyan idősebb koreaiak, akiknek még akár közvetlen emlékeik is lehetnek a koreai háborúról, de mindenképpen a jobboldali katonai diktatúra alatt nőttek fel. Akik ezzel szemben más kérdéseket priorizálnák, illetve kevésbé drasztikus eszközökkel védenék meg Délt Északtól, azok inkább a baloldali liberálisokra szavaznak. A koreai baloldal találmánya az úgynevezett „napfényes politika”, amely szeretne kibékülni Észak-Koreával, illetve annak segélyezésével, gazdasági támogatásával, nem pedig katonai csapásokkal kívánja elérni a félsziget újraegyesítését.
Dél-Koreában hamarosan választást tartanak, ahol ez a két vízió is egymásnak feszül majd. A közvélemény-kutatási számokban is meglátszik a polarizáció és a politikától való elfordulás. A teljes lakosság körében jelenleg
- a jobboldali Néphatalom Pártja 34 százalékon,
- a baloldal, azaz a Koreai Demokraták Pártja 29 százalékon áll,
- a bizonytalanok vagy nem szavazók pedig 28 százaléknyian vannak.
Az ország politikai berendezkedése gyakorlatilag kétpártrendszernek mondható. Az Igazságpárt nevű baloldali formációt kivéve (ők jelenleg hatfős frakcióval rendelkeznek) csupán kisebb pártok vannak még jelen a törvényhozásban – egy-egy fővel. Ám a közvélemény-kutatók az Igazságpártot is a bejutási küszöb alatt mérik, ráerősítve a koreai politika kétosztatúságára.
A háború előérzete
Hiába érkeznek azonban a figyelmeztető jelek – mint például a merényletek és a növekvő erőszak –, a háborús légkör nem látszik megváltozni. A jelenleg regnáló jobboldali elnököt, Jun Szogjolt az ellenzék azzal vádolja, hogy lerombolja a demokráciát, erre hozzák példának, hogy a kormányzása alatt indult eljárás az ellenzék vezetője, azaz a nemrég megkéselt Cemjang ellen. A jelenlegi államfő hatalomra jutása óta egyébként tényleg sok politikus ellen indult eljárás, főleg korrupciós ügyekben. A dolog szépséghibája, hogy ezek szinte kivétel nélkül ellenzékiek voltak, illetve korábban már Szogjol elnököt is helyezték vád alá – őt is korrupciógyanú miatt.
Ehhez hozzátehetjük is, hogy a másik oldalra szinte ugyanez igaz. A liberálisok ugyanis kormányzásuk idején több jobboldali hivatalnokot is elmozdítottak vagy vád alá helyeztek. Ahogyan az is elmondható, hogy mindkét fél használ harcias, a másikat delegitimizáló retorikát. Ahogyan Mun Dzsein a gonosz kiiktatásáról beszélt, úgy Szogjol elnök sem maradt adós a baloldal kirekesztésével, amikor tavaly arról szónokolt, hogy Dél-Koreában a demokrácia és a „kommunista totalitárius eszme”, valamint az „államellenes erők” küzdelme zajlik – így mosva össze Észak-Koreával a politikai ellenfeleit. Ráadásul mindezt egy állami megemlékezésen tette. Ő egyébként annak az új jobboldalnak a része, amely megpróbálja tisztára mosni az országot évtizedekig uraló jobboldali katonai diktatúra emlékét.
Régóta figyelem a koreai politikai eseményeket. Mindig is jelen volt a harc és a megosztottság, de ekkora polarizáció sosem volt, mint most
– fogalmazott Gi-Wook Shin, a Stanfordi Egyetem Korea-kutatója a The Wall Street Journalnak. A szakértő hozzátette: a merényletkísérletek talán végre észhez térítik az ázsiai ország társadalmát.
Hasonlóan vélekedik Shin Yul koreai politológus is, aki szerint a közösségi média Koreában is élen jár a politika radikalizálódásában, hiszen érzelmileg közelebb hozza a politikust a szavazóihoz, erősítve a kötődést. „Sokkal érzelmesebben reagálnak a politikusok minden megmozdulására az emberek, ez pedig szélsőséges lépésekhez is vezethet” – mondta.
A nyugati lapokhoz hasonlóan a The Korea Times is arról cikkezik, hogy az események mögött az elharapózó polarizálódás állhat. A lap által megszólaltatott szakértők szerint a dél-koreai politikai életben egyre inkább megsemmisítendő ellenségként tekintenek egymásra a szembenálló politikai oldalak, nem pedig ellenfelekként. Igaz, a koreai lap azt is hozzáteszi: mivel az utóbbi időben ott is elterjedt a nők elleni online zaklatás, lehetséges, hogy a politikusnő leütésében a neme is szerepet játszott.
Mindeközben a rendőrség bejelentette, szeretné elejét venni a politikai támadásoknak. Forródrótot hoznak létre a rendőrök számára, amelyen hasonló merényletek gyanúja esetén erősítést kérhetnek. Emellett azt fontolgatják, hogy minden induló politikusnak különleges védelmet adnak a kampány egészére (Dél-Koreában jelenleg csak a kampány utolsó két hetére érvényes ez).
Valójában azonban nehéz ezeket a támadásokat kizárólag köztörvényes bűncselekményeknek tekinteni. Dél-Korea esetében arról sem beszélhetünk, hogy valamelyik oldal vagy egyetlen domináns, szélsőséges ideológia próbálná a többieket kiszorítani.
Ezt jól mutatja az a tény is, hogy szinte egymás után támadtak rá mindkét nagy párt képviselőjére. Ha az országban nem sikerül tenni a megosztottság ellen, akkor számítani lehet a továbbiakban is hasonló tragikus eseményekre.
A Dél-Koreában dúló politikai erőszakhullám tehát pont azért bonyolult, ami miatt egyszerűnek hangzik: nincs egy agresszor, hanem mindkét oldal közel egyformán hibás. Magával a polarizálódó közélettel van a gond, és pont ez teszi szinte megoldhatatlanná a problémát, legalábbis rövid távon. Ahhoz, hogy a szituáció javuljon, a feszültség enyhüljön, az egész közgondolkodást meg kellene reformálni. Mindeközben pedig a figyelmet elvonhatja az egyre agresszívabb Észak-Korea is. Valamit márpedig muszáj lépni, hiszen a gyűlölet és az erőszak időzített bombaként ketyeg Korea alatt. Ez pedig talán még veszélyesebb, mint Észak-Korea valódi bombái.
