Nagyvilág

Első nagy dobásával egyből átformálná Argentínát a láncfűrészes elnök

Tomas Cuesta / Getty Images
Tomas Cuesta / Getty Images
Javier Milei neoliberális sokkterápiával kerülné el a bibliai léptékű társadalmi katasztrófát. A magát anarchokapitalistának tituláló elnök megindította az első igazán komoly támadását az állam ellen.

Könnygázzal, vízágyúval és gumilövedékekkel próbálták megfékezni a demonstrálókat néhány nappal ezelőtt Buenos Airesben. A kongresszus épülete előtt összeverődött tömeg Javier Milei reformjai ellen tüntetett, miközben a honatyák egy több száz cikkből álló törvénycsomagról vitáztak. Az erőszakos oszlatásának hírére az ellenzéki képviselők elhagyták az üléstermet, és próbálták megakadályozni a rendőri intézkedést, így végül nekik is jutott a könnygázból.

Az összecsapásokban hárman megsérültek, két embert őrizetbe vettek.

Az élet számos területére kiterjedő, átfogó reformtervezet Milei első igazán komoly támadása az állam ellen. A magát anarchokapitalistának tituláló elnök egyebek mellett

  • rengeteg gazdasági szabályozót iktatna ki,
  • állami vállalatokat privatizálna,
  • visszanyesné a környezetvédelmi szabályokat,
  • szigorítaná a gyülekezési jogot,
  • az elnöknek pedig plusz jogosítványokat szerezne.

Kritikusai szerint az intézkedések csak tovább mélyítik a törésvonalakat a gazdasági válságtól megtépázott argentin társadalomban. Ugyanakkor a tavaly ősszel általános megdöbbenésre hatalomra jutó Mileinek meggyőződése, hogy

a sokkterápia nélkül elkerülhetetlen „egy bibliai léptékű társadalmi katasztrófa.”

A törvénycsomag 664 cikkelyből állt, de az ellenzékkel folytatott alkudozások során ez a szám csaknem a felére zsugorodott. A parlament alsóházában maratoni ülésen vitatják meg a megmaradt 386 pontot, ugyanis Mileinek szüksége van a többséget adó ellenzék egy részének támogatására is, melynek a legnagyobb ereje már jelezte: károsnak tartja a piaci liberalizációt erőltető reformokat.

Milei kontra állam

Az argentin gazdaság romokban hever: az év utolsó hónapjában 211 százalékra gyorsult az infláció, és mára tízből négy ember szegénységben él. Mileit – mint oly sok populista politikustársát – az általános kilátástalanság, valamint a hagyományos politikai erőkkel szembeni bizalmatlanság és harag juttatta hatalomra. Beiktatása után – az ünnepségen résztvevő, maroknyi aktív kormány- vagy államfő között Orbán Viktor és Volodimir Zelenszkij is ott volt – aztán lakonikusan közölte, hogy nincs pénz. Ezt követően 54 százalékkal leértékelte a játékpénzzé vált pesót, kormányában – melybe meghívta korábbi kihívóját, a konzervatív Együtt a változásért (Juntos por el Cambió) nevű pártot – a miniszterek számát kilencre csökkentette, egyúttal bejelentette, hogy 20 milliárd dollárral készül megvágni a közszféra kiadásait. Első lépésként január 1-jétől csökkentette az üzemanyagok és a közösségi közlekedés állami támogatását, de a nagy bejelentés csak ezután jött.

Megszületett a láncfűrészes kampányrendezvényeiről és excentrikus karakteréről elhíresült elnök első nagy dobása: az ország politikai, társadalmi és gazdasági szerkezetének jó részét átformáló vészhelyzeti rendeletcsomag.

A tervek megismerése, vagyis tavaly december 20-a óta folyamatosak a demonstrációk és az úttorlaszépítések (utóbbi Latin-Amerika kedvenc tiltakozó eszköze), ráadásul a múlt héten általános sztrájk vette kezdetét. A társadalomban élénk vita zajlik Milei válságkezelő csomagjáról, amely rengeteg szerteágazó javaslatot foglal magába a jogrendszer reformjától (a bíróságokon kötelezővé tennék a kalapács használatát és a talár viselését) az elnöki jogkör kiterjesztésén át (az államfő a törvényhozás jóváhagyása nélkül vehetne fel külföldi hitelt) a Nemzeti Filmintézet (és sok egyéb állami szerv) finanszírozásának csökkentéséig vagy megszüntetéséig.

Luciano Gonzalez / ANADOLU / AFP Az argentin képviselőház központi ülésterme, ahol megkezdődött Milei törvénycsomagjának tárgyalása, Buenos Airesben 2024. január 31-én.

Milei munkajogi reformját – amely háromról nyolc hónapra készült emelni a munkavállalók próbaidejét, a szülési szabadságot lerövidítette, a végkielégítés összegét pedig csökkentette volna – a bíróságok már elkaszálták, pár héttel az elnöki rendelet hatályba lépése után. A bírák szerint Milei visszaélt a hatalmával, amikor megkerülte a törvényhozást.

Tavaly októberben az elnökválasztás első fordulójával egy időben a képviselőház felét és a szenátus harmadát is újraválasztották. Milei pártja, A Szabadság Előretör (La Libertad Avanza) a törvényhozás mindkét kamarájában növelni tudta a mandátumarányát, ám a legtöbb új képviselőt a baloldali, peronista pártszövetség, az Egység a Hazáért (Unión por La Patria) szerezte (hozzátéve, hogy a képviselőházban így is tíz széket elbuktak, a szenátusban pedig kisebbségben maradtak). A képviselőházban lényegében négy nagy blokk van: Milei pártja, az őt támogató piacpárti, jobbközép pártok, a peronista és trockista ellenzék, valamint az el nem kötelezett középen állók. A baloldali már egyértelművé tette, hogy nem támogatja a terveket, és mivel a parlamenti frakciójuk nagyobb, mint a kormánypártoké, Milei csak akkor tudja átnyomni a terveit, ha a 74-ből legalább 26 centrista képviselő támogatását is sikerül elnyernie.

Milei így is tett. Tárgyalásokba kezdtek az el nem kötelezettekből álló tömb jobbra húzó, centrista részeivel, ami után egy lényegesen karcsúbb reformcsomag került a napirendre.

Ma a politikusoknak lehetőségük van arra, hogy elkezdjék helyrehozni azokat a károkat, amelyeket az argentin népnek okoztak

üzent a képviselőknek közleményében az elnöki hivatal, mielőtt vitára bocsátotta a kezdeményezést.

A harmadik vitanapon a csomag megszerezte a képviselők általános támogatását – 144 szavazattal a 109 ellenében. Ám mindez nem azt jelenti, hogy az összes intézkedést a jelenlegi állapotában elfogadták. A független képviselők mellett a Milei-pártnak a szövetséges frakciókat is győzködnie kell. A korábbi kormányfő, Mauricio Macri vezette jobbközéppel sincs teljes egyetértés, így elképzelhető, hogy a kedden kezdődő újabb – hosszúnak ígérkező – vitanapon, amikor egyesével szavaznak a cikkelyekről, módosító javaslatokkal bombázzák meg a csomagot.

Miről szavaznak?

A múlt szerdán kezdődő rendkívüli ülésszakra eltűnt az előterjesztésből a kormány egyik legvitatottabb javaslata, a nyugdíjszámítás átalakítása. A kormány áprilistól az életviteli költségekhez igazította volna a kifizetéseket, de az ellenzék szerint ez jelentősen csökkentené a nyugdíjak vásárlóerejét. Szintén kikerültek a termelő szektort sújtó exportvámok, a magas jövedelműek megemelt adóterhei, és teljes egészében lemondtak a választási rendszer reformjáról, amely többi között az augusztusi előválasztás eltörlését és a pártoknak járó állami kampánytámogatások csökkentését tartalmazta.

A képviselők összesen 37 állami cég privatizálásáról döntenek,

ám ezek közül kikerült az ország legnagyobb olaj- és gázipari vállalata, az YPF, melyet 2012-ben a korábbi államelnök, Cristina Fernández de Kirchner államosított újra. Három céget értékesítenek részben: az állami műholdas távközlési szolgáltatót, az Arsatot (állítólag Elon Musk Starlinkjéhez kerülhet), a három atomerőművet üzemeltető Nucleoeléctricát és az állami tulajdonú pénzintézetet, a Banco Naciónt. Emellett az Aerolíneas Argentinas légitársaság, a vasút, a posta és a közmédia – például a Télam hírügynökség – privatizációja is terítékre kerül majd.

A bíróságok által elkaszált munkajogi reform több elemét itt is megtalálni. Az elbocsátott munkavállalóknak nyújtott kompenzáció csökkentése mellett a jövőben a dolgozók számára szabadon választhatóvá válna az egészségügyi biztosító.

Számos ingatlanpiaci szabály mehet a levesbe: jelentősen lazulhat a lakbérszabályozás, a lakástulajdonosok pedig a bérleti díjat innentől kérhetnék dollárban. A törvény eredeti szövegezése kimondta, hogy nem finanszírozzák tovább a Nemzeti Filmintézetet (INCAA) sem, és az argentin Nemzeti Filmiskolát is bezáratnák. A döntés ellen 300, nemzetközileg elismert filmes szakember írt alá petíciót, köztük a négy Oscar-díjas mexikói rendező Alejandro González Inárritu és a spanyol film óriása, Pedro Almodóvar. A reformtervezet új változatában mégis fenntartanak egy keretösszeget az INCAA számára, továbbá visszavonják a művészek ösztöndíjait folyósító Nemzeti Művészeti Alap megszüntetéséről szóló javaslatot.

Matias Baglietto / NurPhoto / AFP Rendfenntartó rendőrök állnak őrt, miközben tüntetők tiltakoznak a Nemzeti Kongresszus előtt Javier Milei argentin elnök gazdasági reformtervezetének vitája közben Buenos Airesben 2024. január 31-én.

A büntető törvénykönyvet is átírnák: szigorodna a gyülekezési jog (az útlezárások ellen már decemberben bevezettek egy új protokollt), és az önvédelemhez való jog is megváltozna. Az eredeti törvényjavaslat egyik legvitatottabb pontja, amely börtönbüntetést helyezett kilátásba a kormány intézkedési ellen tüntetőknek, az új verzióban már nem szerepel, viszont az állami alkalmazottak politikai tevékenységét tiltó passzus megmaradt.

A demokráciát féltő argentinok a leginkább attól tartanak, hogy Milei két évre különleges jogköröket kér magának (az eredeti szövegben ez még négy évre, vagyis a teljes ciklusra vonatkozott). Ha ezt a pontot elfogadják, lényegében rendeletben kormányozhat annak ellenére, hogy az ország alkotmánya rögzíti, hogy a jogalkotási hatáskörök nem ruházhatók át a végrehajtó hatalomra. Mindez különösen érzékeny pont egy olyan országban, ahol negyven éve még egy véres diktatúra uralkodott.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) elnöke üdvözölte „a makrogazdasági stabilitás helyreállítása érdekében javasolt bátor lépéseket.”

Amennyiben a képviselőházon átmegy a törvény, akkor a szenátushoz kerül felülvizsgálatra, ahol újból igent kell mondani rá, hogy hatályba léphessen.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik