A munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola arról számolt be pár hete, hogy a tanévnyitón betiltották a magyar himnuszt, tilos volt a magyar zászló és nemzeti színek használata, és az igazgatói köszöntő is csak ukránul hangozhatott el a magyar tannyelvű iskolában. Az iskola frissen kinevezett igazgatója, Marija Pauk állítólag ukrán tannyelvű osztályt is akart indítani a munkácsi középiskolában, csak a tantestület tiltakozása nyomán tett le erről a szándékáról – legalábbis egyelőre. Pauk annak a Schink Istvánnak a helyére került, akit 2023 elején egyik napról a másikra távolítottak el az intézményből.
A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének (KMKSZ) munkácsi alapszervezete Schink eltávolítása miatt már januárban tiltakozott. Szerintük ez a lépés nem szolgálta a „nemzetiségek közötti békés együttélést”, ezért a döntés felülvizsgálatát kérték – hasztalanul. Ugyanis Schink is hiába fordult bírósághoz, később másodszor is kirúgták. Most szeptemberben a volt igazgató másodfokon ugyan megnyerte a perét az első ügyben, de a másodszori menesztéséről még nincs ítélet.
Közben „Folytatódik iskolánk bedarálása” címmel a Facebookon tett közzé egy posztot a munkácsi magyar iskola mögött álló közösség. A szeptember hatodikai poszt szerint „lemondatták az egyik igazgatóhelyettesünket, a másikkal nem egyeztetnek csak utasítják. Mint írják:
Iskolánk történetének talán legnehezebb időszakát éljük.
Szeptember 15-én viszont azt publikálta a közösség, hogy a szaktanárok kiállásának köszönhetően a magyar történelemórák visszakerültek az órarendbe.
A munkácsi iskola esetére, pontosabban a magyar Himnusz lejátszásának megtiltására Orbán Viktor is reagált. A kormányfő az őszi évadnyitó parlamenti beszédében azt mondta, „évek óta sanyargatják” a magyar iskolákat, ukrán iskolákká akarják alakítani azokat, és ha az nem megy, akkor be akarják zárni. A miniszterelnök kijelentette, hogy Magyarország semmiben nem támogatja Ukrajnát a nemzetközi életben, amíg az vissza nem állítja a magyar kisebbség jogait.
Orbán kijelentése persze azonnal felkeltette a nemzetközi megfigyelők érdeklődését. A GZERO Media (GM) – mely az Ian Bremmer politológus által alapított, politikai kockázatokkal foglalkozó elemzőcég, az Eurasia Group leányvállalataként ismert – azt írja, hogy a magyar kormányfő az etnikai kártyát húzta most elő. A kárpátaljai magyarok helyzetét a GM szerzője, Alex Kliment szerint az érintette hátrányosan, hogy a 2014-ben a népi tiltakozás nyomán hatalomra került új ukrán kormányzat az oroszbarát kijevi elnök, Viktor Janukovics bukása és a Krím jogellenes orosz bekebelezése után megpróbálta a kisebbségi nyelvi jogok letörésével az orosz befolyást csökkenteni. Ezek az intézkedések sújtották a magyar kisebbséget is, és az ő sérelmeiket most Kliment szerint Orbán is próbálja kihasználni.
A GM szerint nincs abban semmi új, hogy „Nagy-Magyarország elvesztett területeiről lamentál a nacionalista Orbán”. (A magyar kormányfő májusban azt mondta: „Ukrajna egy része az ősi magyar föld, ami most Ukrajnához tartozik”.) „De hirtelen miért nem tud aludni Orbán a kárpátaljai magyarok miatt?” – teszi fel a kérdést Kliment. A cikkszerző úgy látja, a válasz sokkal inkább azzal függ össze, hogy mi történik Brüsszelben, mint azzal, hogy mi zajlik Ungváron, Kárpátalja székhelyén. Magyarországot ugyanis fenyegeti az, hogy elveszti az EU-támogatások egy részét a „demokratikus normák eróziója miatt”, és ez ellen Orbán megpróbál tenni valamit.
Ráadásul az EU arra készül, hogy új tagok esetleges felvételéről döntsön, és a potenciális jelöltek között Ukrajna is szerepel. Sőt, az EU-ban új költségvetési szabályokat is ki szeretnének dolgozni, amelyek a kulcskérdésekben immár nem igényelnék mind a 27 tagállam egyhangú egyetértését. Ezért aztán nemcsak Ukrajna támogatásának megszüntetésével fenyegetőzik a magyar miniszterelnök, de lassítja a svéd NATO-csatlakozás magyar jóváhagyását is. „Ez alapvetően zsarolás” – foglalta össze a folyamatokat a GM-nek az Eurasia Group európai igazgatója, Mij Rahman.
Jól látható tehát, hogy a kárpátaljai magyarok egyfajta „túszhelyzetben” vannak:
- egyrészt beszorultak az Ukrajna és Magyarország közötti diplomáciai vitákba,
- valamint akaratukon kívül is részesévé váltak a Budapest és Brüsszel közötti jogállamisági polémiának.
Persze a legsúlyosabb helyzetben mégis csak azért vannak, mert Vlagyimir Putyin Oroszországa megtámadta Ukrajnát. Így nem meglepő, hogy amikor az elmúlt napokban a 24.hu hiába kereste meg a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségét, érdemi választ nem kaptunk tőlük, csak néhány internetes linket küldtek.
A KMKSZ szeptember végén kiadott egy nyilatkozatot, melyben az ukrán parlament döntését, a kisebbségi törvény módosítását bírálta. A módosított jogszabály a kárpátaljai magyar érdekképviselet szerint „továbbra sem biztosítja az ukrajnai nemzeti kisebbségek alkotmányos jogait, és nem állítja vissza a korábbi kisebbségi jogokat”. A nyilatkozat megállapítja: „a jogszabály több tétele diszkriminatív, illetve pusztán deklaratív jellegű”. A módosítás a KMKSZ szerint továbbra sem biztosítja a kisebbségek alkotmányban és nemzetközi dokumentumokban garantált jogainak érvényesülését.
Brenzovics Lászlót, a KMKSZ elnökét hiába kerestük tehát most ősszel, viszont egy áprilisi beszéde megvilágítja, miért óvakodik az elhamarkodott nyilatkozatoktól. „A mi feladatunk ebben a nehéz helyzetben is az, hogy megtartsuk a közösségünket, és minden nehéz körülmény ellenére ennek igyekszünk eleget tenni” – hangoztatta áprilisban a szövetség első embere, utalva arra, hogy a KMKSZ nyolc megyei képviselője közül négy ellen folyik bűnvádi eljárás. Tavasszal Brenzovics számára még úgy tűnt, hogy szeptember elsejétől bevezetik az oktatási törvény magyarokat rendkívül hátrányosan érintő hetedik cikkelyét Ukrajnában.
Ilyen körülmények között sajnos már a belső lehetőségeink arra nézve, hogy változtassunk a helyzeten, igazából kimerültek, és ez a vita ezekről a kérdésekről egyre inkább nemzetközi szintre terelődik át
– mondta áprilisban.
Éppen ez a nemzetközi szint volt az, aminek a hatását Brenzovics akkor még nem láthatta előre. Azóta ugyanis a Velencei Bizottság (VB) – az Európa Tanács (tehát nem az EU) független alkotmányjogászokból álló tanácsadó szervezete – kimondta, hogy „az új ukrán kisebbségi törvény nem teljesen felel meg az európai és a nemzetközi standardoknak.”
Bocskor Andrea, a Fidesz EP-képviselője szerint a Velencei Bizottság véleményének „pozitív következménye” volt, hogy „az ukrán hatóságok egy évvel ismét elhalasztották az uniós nyelven tanító nemzetiségi iskolák vonatkoztatásában az oktatási törvény 7. cikkelyének teljeskörű hatálybalépését, ezzel 2024. szeptember 1-jéig meghosszabbítva az átmeneti időszakot”.
A Kárpátaljai Hírmondó (KH) című kiadvány idei második, nyári száma ennek kapcsán a részleteket is elemzi. A lap szerint valóban egy évvel elhalasztották a magyar tannyelvű iskolák „ukránosítását”. A cikk szerint az ukrán parlament a 9332. számú törvénytervezet elfogadásával „az anyanyelven történő tanulás lehetőségének meghosszabbítását írja elő azon nemzeti kisebbségekhez tartozó tanulók számára, akik az EU hivatalos nyelvein (ide tartozik a magyar is) tanulnak”.
Ez azt jelenti a KH szerint, hogy 2024. szeptember 1-jéig a magyar tannyelvű iskolákban is elhalasztják az ukrán nyelvre történő fokozatos átállást. Ám a cikkből az is kiderül, hogy a döntés csak azokra vonatkozik, akik 2018. szeptember 1-je előtt kezdték meg az általános és középfokú oktatást a nemzetiségi iskolákban.
A törvény szerint az 5. osztálytól a tantárgyak 20 százalékát kötelezően államnyelven kell oktatni, a 9. osztályban pedig ennek az aránynak már 40 százaléknak kell lennie. A nemzeti kisebbségek iskoláinak 10-11-12. osztályaiban pedig a tantárgyak 60 százalékát kell ukrán nyelven tanítani.
A KH ehhez hozzáteszi: Kárpátalján 1253 oktatási intézmény van összesen, ebből 101 magyar tannyelvű. Ukrajna legnyugatibb megyéjében mintegy 171 ezer gyerek fejezte be a tanévet, közülük 15 999 járt magyar osztályba, 831 magyar ajkú érettségiző búcsúzott az alma matertől.
A KH egy másik cikkéből kiderül, hogy a Velencei Bizottság a nyelvhasználati kérdésekbe is beleszólt. Így kifogásolták például azt, hogy valamennyi kisebbségi nyelven zajló rendezvényen teljes körű ukrán nyelvű tolmácsolásra legyen szükség. A könyvkiadás területén sem üdvözlik az Európa Tanács szakértői a „totális egynyelvűséget” a KH szerint, mely hozzáteszi: a VB nem feltétlenül támogatja, hogy „a kisebbségi nyelven megjelenő lapoknak kötelezően ukrán nyelvű tükörváltozatot kelljen készíteniük”.
Időközben Ukrajna nemcsak a magyar iskolák „ukránosítását” halasztotta el, hanem a parlament módosította a kisebbségi törvényt is szeptember 21-én. Irina Herascsenko, az Európai Szolidaritás párt parlamenti képviselője szerint a törvény garantálja a nemzetiségi tankönyvek ingyenességét a közoktatásban. Lehetővé válik a kisebbségi nyelvek használata a reklámokban, a közéleti, kulturális és szórakoztató rendezvényeken és a sürgősségi ellátásban is. A Kyiv Post című angol nyelvű lap az ukrán álláspontot mutatja be mindezzel kapcsolatban: a 2017-es ukrán oktatási törvényt azért kifogásolta Magyarország, mert a középiskolákban az „általános tantárgyakat” ukránul kellett volna tanítani mindenkinek, tehát a magyaroknak is. A kijevi újság azt írja, hogy 2019-ben ezért egy olyan oktatási törvényt fogadtak el az ukránok, amely lehetővé tette a főbb tantárgyak tanítását magyarul.
A helyi magyarság képviselői tehát harapófogóba kerültek, hiszen egyrészt az ukrán nacionalizmus, másrészt az EU és a magyar kormány közötti vita túszává is válhatnak. Mindeközben jó hír is érkezett számukra: Novák Katalin magyar köztársasági elnök számos békülékeny gesztust tett Kijevnek, s az államfő így nyilatkozott augusztusi, Volodimir Zelenszkijjel való tárgyalásáról:
Megállapodtunk, hogy új fejezetet nyitunk, érdemi és konkrét lépéseket fogunk tenni a kárpátaljai magyarság érdekében. (…) Az ukrán elnök azt mondta, hogy amit az ukrán kisebbség tagjai megkapnak Magyarországon, azt készek megadni a magyar kisebbség tagjainak is Ukrajnában. Ez kiindulópontnak nem rossz.
Novák tehát inkább konstruktív álláspontot képvisel – ellentétben például Orbán Viktor és Szijjártó Péter konfrontatív nyilatkozataival –, és öt pontban állapodott meg Zelenszkij elnökkel a két ország kapcsolatainak és a kárpátaljai magyarok sorsának a rendezéséről.
Az öt pont:
- Ahogy szomszédokhoz illik, közvetlen elnöki kommunikációs csatornát állítunk fel.
- A két ország közötti kapcsolatokról szóló új dokumentum előkészítésébe kezdünk.
- Bekapcsolódunk az ukrán elnök által kezdeményezett békeformula egyeztetéseibe.
- Kiemelten együttműködünk a háború által érintett gyermekek ügyében.
- A kárpátaljai magyarok kisebbségi jogai kapcsán mielőbbi előrelépést érünk el.
A magyar állam reprezentánsai tehát „több hangszeren játszanak”, amikor Ukrajnáról van szó. Míg a békülékeny – és a napi kormánypolitikába bele nem szóló – Novák Katalin gesztusokat tesz, addig Orbán Viktor a konfrontációra épít Ukrajnával, az EU-val és a NATO-val szemben.
Ráadásul az egyes kormánytagok is más-más szólamot fújnak.
Csák János kulturális és innovációs miniszter „Kárpátalja példát mutat!” címmel posztolt a Facebookon, miután Beregszászon járt, ahol a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanévnyitóján vett részt. „Mi magyarként vagyunk emberek. Magyarként kötődünk családunkhoz, tartozunk a hazához és a fennebbvalóhoz. Kárpátalján soha a történelemben nem volt könnyű a magyar sors, de az itt elő magyarok mindig kitartottak, alkottak és továbbadták a magyar kultúrát, nemzedékről nemzedékre. (…) Magyarország és a magyar kormány kötelessége minden módon támogatni a magyar kultúra fennmaradását hazánkban, a Kárpát-medencében és mindenütt a világon, ahol csak magyarok élnek.”
Azaz Csák egyértelműen pozitív üzenetet közvetített, nem a konfliktusokra koncentrált. Más hangnemet ütött meg Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki szeptember 22-én például azt mondta a CNN-nek: „El sem tudom mondani, hány találkozóm volt Ukrajna éppen aktuális külügyminiszterével, amikor arra kértem őket: ne tegyék ezt! Lehetnénk barátok, lehetnénk szövetségesek. De az, hogy elvesznek minden jogot a magyar kisebbségtől, hogy anyanyelvükön férhessenek hozzá az oktatáshoz, a médiához, a kultúrához, minden egyébhez, nos, ez konfliktust okoz kettőnk között. Miért teszik ezt?”
Arról nem is beszélve, hogy a magyar kormány többször is kikelt az ukránok OTP-re kivetett szankciója miatt, és emiatt Ukrajnának szánt uniós források blokkolását is kilátásba helyezte. Így például a magyar külügyminiszter az Európai Békekeret további folyósításának blokkolásáról beszélt arra az esetre, ha Ukrajna nem veszi le az OTP Bankot a háború nemzetközi támogatóinak listájáról.
Ebben az ügyben aztán szeptember utolsó napjaiban Kijev komoly gesztust tett az OTP-nek és a magyar kormánynak.
A párbeszéd megkezdődött: az ukrán korrupciómegelőzési ügynökség a tárgyalások megkezdéséig felfüggeszti öt görög közlekedési vállalat és az OTP Bank státuszát a háború nemzetközi támogatóinak listáján
– közölte a kijevi ügynökség. A szankcionált cégek listájáról való teljes törlés viszont feltételektől függ az ukránok szerint. A kijevi ügynökség ugyanis reméli, hogy a magyar bankkal kapcsolatos kedvező döntés azt eredményezi, hogy Magyarország feloldja az ukránoknak létfontosságú, 500 millió eurós uniós katonai segély zárolását.
A „barátságos” Csák, a „keménykedő” Szijjártó mellett a miniszteri kórusból a harmadik szólamot Gulyás Gergely viszi, aki középúton jár, és inkább „oktat” Ukrajnában. A HVG Online szeptember 24-ei híre szerint ugyanis a kancelláriaminiszter azt magyarázta meg Beregszászon, hogy „mi nehezíti, hogy Magyarország Ukrajna barátja legyen”. Gulyás a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjának évnyitóján vett részt, és felhívta a figyelmet: Ukrajna alappal sérelmezi a nemzetközi jogra hivatkozva a szuverenitása megsértését, de „figyelmen kívül hagyja a területén élő nemzeti kisebbségeket megillető alapvető jogokat és nemzetközi normákat”.
Közben érdemi lépések is történtek a két ország között. Budapesten szeptember 15-én megtartotta negyedik ülését a Magyar–Ukrán Tárcaközi Oktatási Munkacsoport. A tárgyaláson részt vett Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) elnöke is, aki a Kárpátalja.ma portálnak elmondta, hogy továbbra is maradtak nyitott kérdések, mint például a független emelt szintű érettségi (ZNO) vagy a nemzeti multiteszt, amelyet eddig nem fordítottak le magyar nyelvre. A Rákóczi-főiskola nemzetközi akkreditációja pedig hiába történt meg, az ukrán minisztérium még nem ismerte el azt. A KMPSZ már 2017 óta kéri, hogy állítsák vissza a kárpátaljai nemzetiségi iskolák státuszát – erről is tárgyaltak most Budapesten. Arról van szó Orosz szerint, hogy
ne csak a tanórán lehessen magyarul tanítani, hanem a magyar nyelv legyen az iskola belső nyelvi eszköze,
valamint
lehessen egymás között is anyanyelven kommunikálni, vagy akár a szülői értekezleten, tanári értekezleten.
A magyar-ukrán feszültség tehát egyelőre nem enyhül, márpedig ennek leginkább Vlagyimir Putyin örülhet a Kremlben. John Dobson, egy volt brit diplomata, aki John Major konzervatív miniszterelnök kormányzatában is dolgozott 1995 és 1998 között, azt hangsúlyozza a Sunday Guardianban írt cikkében, hogy Oroszország gyorsan észlelte az ukrán-magyar feszültséget. 2018-ban a kárpátaljai magyar kulturális központot szerinte kétszer is megtámadták. Jóllehet senki sem sérült meg, az ukrán belbiztonsági szervek nyomozásba kezdtek. A kijevi nyomozók feltételezései szerint az első akciót orosz kapcsolatokkal rendelkező lengyelek hajtották végre, a második viszont Dobson szerint tisztán orosz akció volt. Nyilvánvaló, hogy Oroszország olyan sérülékeny régióként azonosította Kárpátalját, ahol ki lehet használni az etnikai feszültséget és amelyet akár még Ukrajnáról is le lehetne választani.
Ami a feszültségeket illeti, azokból valóban nincs hiány. A viták fókuszában azok a 2017-es és 2019-es ukrajnai törvények állnak, amelyek egyes paragrafusait időközben enyhítették, módosították, de még mindig nem olyan mértékben, hogy a kárpátaljai magyarok elégedettek legyenek. Így azt elmondhatjuk, hogy a magyar-ukrán kapcsolatok kimozdultak a holtpontról, de nem lehet eldönteni, hogy Orbán és Szijjártó konfrontatív álláspontja érvényesül-e a továbbiakban vagy inkább Novák Katalin gesztuspolitikája nyer teret, ami vélhetően a kárpátaljai magyaroknak jobb kilátásokat nyújtana.
Komoly ok nincs a derűlátásra, hiszen júniusban Orbán Viktor Ukrajna szuverenitását kérdőjelezte meg, amikor azt mondta: „Nincs pénzük, nincsenek fegyvereik. Csak azért tudják folytatni a harcot, mert mi Nyugaton támogatjuk őket.” Ezt a szeptember végi pénteki rádióinterjújában tovább fokozta a miniszterelnök, aki Ukrajna esetleges uniós csatlakozásáról fogalmazott úgy, hogy „az ország területi háborúban van, így nem tudjuk, mekkora a területe, mekkora a népessége”. Orbán szerint ezért
példátlan lenne úgy felvenni egy országot, hogy nem ismerjük a paramétereit.
Kijevben nem voltak túl lelkesek Orbán rádióinterjúja hallattán, de megpróbálták – ironikusan – a jót is felfedezni benne: „Pozitív fejleményként értékelem, hogy Magyarország miniszterelnöke aggódik Ukrajna EU-csatlakozása miatt. Tájékoztatjuk, hogy Ukrajna területe változatlan, továbbra is a nemzetközileg elismert határok veszik körbe – fogalmazott Oleg Nyikolenko ukrán külügyi szóvivő.
