Kubában nemrég lelepleztek egy olyan embercsempész-hálózatot, amelynek célja, hogy kubaiakat toborozzon az orosz hadseregnek az ukrajnai háborúban – közölte a közép-amerikai ország külügyminisztériuma. Oroszországban élő kubaiakat és néhány Kubában élőt is beépítettek az ukrajnai háborúban részt vevő katonai erőkbe.
Elszántan fellépünk azokkal szemben, akik embercsempészetben vesznek részt azzal a céllal, hogy kubai állampolgárokat toborozzanak harcolni bármely országba
– fogalmaz a külügyi közlemény. Azt is írják, hogy Kubának „történelmileg határozott és egyértelmű az álláspontja a zsoldosok bevetése ellen” (ennek ellentmond a Szovjetunió segítségére küldött mintegy 50 ezer katona Angolába és Etiópiába – valamint Che Guevara tevékenysége is, bár a forradalomexport idején ő már nem volt kubai állampolgár), és az ENSZ-ben aktív szerepet vállalnak ennek visszautasításában. Hozzátették, a hatóságok az embercsempész-hálózat „semlegesítésén és felszámolásán” dolgoznak, illetve „büntetőeljárást indítottak az ilyen tevékenységben részt vevők ellen.”
Azt nem közölték, ki állhat a történtek mögött, illetve hányan lehetnek érintettek. Az orosz fél nem reagált a kubai kijelentésekre.
Tavaly augusztusban, miután a harcoló csapatok komoly veszteségeket szenvedtek már el, Vlagyimir Putyin orosz elnök elrendelte, hogy 2026-ig bezárólag a katonaság létszámát növeljék meg 30 százalékkal – 1,5 millió főre. Május végén egy rjazanyi helyi lap képekkel bizonyítva arról írt, hogy Oroszországban élő kubaiak csatlakoztak a harcoló orosz erőkhöz, cserébe azt ígérték nekik, hogy orosz állampolgárságot kapnak.
A Moscow Times cikke szerint egy moszkvai kubaiakat összefogó, 76 ezer tagot számláló Facebook-csoport falára hónapok óta kerülnek fel olyan hirdetések, amelyek egyéves szerződést ajánlottak az orosz hadseregben: havi 204 ezer rubeles (750 ezer forintos) fizetésért, továbbá azért az ígéretért, hogy ők és a családjuk (szüleik, feleségük, gyerekeik) is orosz állampolgárságot szerezhetnek. Olyanoknak is felajánlották a lehetőséget, akiknek útlevelük sincs.
A kubai külügy közleményével nagyjából egy időben egy videót tett közzé a spanyol nyelvű, miami központú AmericaTeVe nevű csatorna, amin két fiatal látható, akik azt mondják, az orosz hadsereg kötelékében az ukrán fronton harcolnak. Házak javítására és árokásásra jelentkeztek, de a frontra küldték őket. Elvették az irataikat, és hároméves börtönnel fenyegették meg őket, ha disszidálni mernének.
Sok kubai eltűnt
– állítja az egyikük a Wall Street Journal beszámolója szerint. A videó hitelességét azonban nem tudta megerősíteni a lap.
Szoros együttműködés
A nyilatkozatot Bruno Rodríguez kubai külügyminiszter is megosztotta, és hozzáfűzte, a „törvény erejével” lépnek fel az ilyen toborzási próbálkozások ellen.
Andrés Albuquerque Miamiban élő kubai politikai elemző szerint az elképzelhetetlen, hogy a Kreml a kubai kormány beleegyezése nélkül toborozna, és az sem lehetséges, hogy Havanna ne tudna egy olyan emberkereskedő-hálózatról, amely az országban tevékenykedik.
Ilyen Kubában nem létezhet
– nyilatkozta a New York Timesnak.
Ráadásul a két országnak az utóbbi években még szorosabbá vált a kapcsolata:
- Alig több mint két hónapja találkoztak a védelmi miniszterek Moszkvában, ahol Szergej Sojgu orosz tárcavezető Kubát „a legfontosabb szövetségesének” nevezte a Karib-térségben. Azt mondta:
Kubai barátaink megerősítették hozzáállásukat országunkhoz, és teljes mértékben megértették az ukrajnai különleges katonai művelet megkezdésének okait.
- Áprilisban az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov tette tiszteletét a kommunisták vezette szigetországban a latin-amerikai körútja részeként.
- A két ország elnöke, Putyin és Miguel Díaz-Canel Bermúdez legutóbb tavaly novemberben találkozott, akkor ígéretet tettek a két ország közötti „stratégiai kapcsolat” elmélyítésére.
Moszkva és Havanna szoros szövetségesek, mióta Fidel Castro 1959-ben átvette a hatalmat Kubában; amíg az USA Castro hatalmát akarta megdönteni, addig Oroszország gazdasági, politikai és katonai segítséget is nyújtott az országnak.
Kuba a Szovjetunió szétesése óta a legsúlyosabb gazdasági válságát éli, ami miatt sokan menekülnek az Egyesült Államokba és Európába. Oroszországban is él kubai diaszpóra, amiben komoly szerepe van annak, hogy azon kevés ország közé tartozik, ahová nem kell a kubaiak beutazásához vízum. A két ország között közvetlen repülőjárat van, 180 napig vízummentesen látogathatják egymást a két ország állampolgárai. 2023 első felében 70 ezer orosz utazott Kubába, míg 2022-ben 11 ezer kubai ment Oroszországba.
Tavaly Oroszország beleegyezett, hogy Kuba 2027-ig elhalaszthassa a fennálló, 2,3 milliárd dollárnyi adóssága megfizetését, 2013-ban pedig 29 milliárd dollárnyi, még a szovjet időkből származó adósságot engedett el Moszkva a karibi országnak.
A két országot összeköti az Amerika-ellenesség is: Kubával szemben több évtizedes szankciók vannak érvényben az Egyesült Államokban, a Kreml tavaly óta kénytelen ezt újra megtapasztalni. Májusban több kereskedelmi és gazdaságélénkítő megegyezést írtak alá, ennek részeként Moszkva segíti a kubai turizmus és a padlón levő cukornádtermelés felélénkítését, ennek fejében Havanna kedvező elbánásban részesíti az orosz befektetőket. Abból pedig mindketten profitálnak, hogy Oroszország fűtőolajat is szállít a leharcolt állapotú elektromos hálózattal rendelkező Kubába.
A háborúval kapcsolatban Kuba általában az orosz álláspontot támogatja, Manuel Marrero Cruz miniszterelnök nemrégiben arról beszélt, az Oroszország izolációja érdekében tett nemzetközi intézkedések nem többek ruszofóbiánál. Az ENSZ-ben többször is tartózkodtak az Oroszország elítélését indítványozó szavazásokon.
Van másik
Oroszország az invázió kezdete óta próbálja a veszteségeit pótolni belföldön is, nemcsak a hadsereg létszámának növelésével, hanem egyéb intézkedésekkel is, így például megnehezítették, hogy besorozott fiatalok kijátsszák a szabályokat, a sorkatonai szolgálat korhatárát 27-ről 30 évre emelték, ahogy a tartalékosok szolgálati idejének felső korhatárát is öt évvel kitolták, de az országnak így is további humánerőforrásra van szüksége.
Az Al Jazeera tavaly számolt be arról, hogy az orosz kormány a Wagner-csoporton keresztül szíreket toboroz Ukrajnába, és e lehetőség iránt több ezren érdeklődtek a háború által szétvert országból.
Május legvégén látott napvilágot egy hír, miszerint egy, a Wagnernek dolgozó iraki zsoldos meghalt az ukrajnai harcokban. Abbasz Abutar Vitvitet egy orosz börtönből toborozták, azt ígérték neki, ha fél évet túlél a fronton, felmentik a négy és féléves büntetése alól, amit kábítószer-kereskedelem miatt kapott. Vitvit az ítélethozatalkor egy orosz műszaki egyetem elsőéves hallgatója volt – számolt be róla a Reuters.
2022 júniusában az észak-kazah Kosztanaj városának ügyészsége közölte, hogy online reklámokkal próbálnak toborozni harcosokat annak ellenére, hogy a zsoldos tevékenység és egy másik ország háborújában való részvétel is tilos a kazahoknak.
A Moscow Times arról ír, hogy az orosz hadseregnek örmény és szerb tagjai is vannak, illetve a csatlakozók egyszeri kifizetéssel 495 ezer rubelt (1,8 millió forintot) kapnak, emellé pedig jár nekik a 190 ezer rubeles (700 ezer forintos) havi juttatás is. A lapnak egy orosz főtiszt név nélkül azt nyilatkozta: megdöbbent, mennyi külföldi harcol az ukrán fronton.
Vannak ott kubaiak meg szerbek is. Rosszul beszélnek oroszul, de nem ez az egyetlen gond. Nem tudom, hogyan dolgoznak velük. És ők nem valamilyen katonai magánvállalattól jönnek, hanem a védelmi minisztériummal állnak szerződésben.
Az orosz hadsereghez csatlakozó külföldiek általában a szomszédos közép-ázsiai országok (Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Üzbegisztán) állampolgárai, ezen országok orosz kisebbségének tagjai. De Kuba mellett más, „egzotikus” országból is érkeznek harcosok, így például Tanzániából, Zambiából, Srí Lankáról, Etiópiából, de még Nepálból is – noha az ukrán hadsereggel kapcsolatban gyakrabban szokták emlegetni a külföldi katonákat, illetve a nemzetközi légiót.
Főleg olyan helyekről verbuválnak, ahol Oroszország befolyása jelentős, de legalábbis jobb az általános megítélése – azaz Afrika, Ázsia és Dél-Amerika egyes területeiről. A csatlakozókat sokszor – ahogy a kubaiakat is – gazdasági okok motiválják, a helyzet abszurdumát az adja, hogy jelenleg az ukrajnai gabonaszállítmányok orosz akadályoztatása okozza, súlyosbítja leginkább az afrikai éhínségeket. Egy másik csoportja az orosz oldalra állóknak azok, akiket a wagneresek meggyőztek: előbb szabadulnak a börtönből, ha részt vesznek a harcokban. Egy harmadik csoportot pedig azok alkotnak, akik ideológiai okokból álltak orosz oldalra – írja a Moscow Times. A BBC és a Mediazona adatai szerint a háború első 15 hónapjában 184 külföldi halt meg az oroszok oldalán.
A névtelenül nyilatkozó tiszt szavait azonban más szakértők kétségbe vonják. Pavel Luzin, az orosz hadsereg szakértője szerint a szerződés minimum időtartamának csökkentése valóban nagyobb érdeklődést váltott ki, de nem jelentett nagy változást, azaz „nincsenek több tízezren” a külföldi katonák az orosz hadseregben.
Közben Jevgenyij Prigozsin halála után a számos külföldit alkalmazó Wagner-csoport zsoldosait is megkörnyékezték, mind az orosz védelmi minisztérium, mind más, orosz katonai magánvállalkozások, például a Putyin bizalmasa, Gennagyij Timcsenko oligarcha által finanszírozott Redut. Utóbbiak azokat szólíthatják meg, akik nem hajlandók a hagyományos hadsereghez szegődni.
