Augusztusban általában szabadságon van Brüsszel nagy része. Ez ugyan egy hónapra megállítja a kontinens politikai életét, de éppen azért ennyire összehangoltak a szabadságok, hogy ne három hónapig legyen tetszhalott az Európai Unió a folyamatos hiányzások miatt. Szeptember elején viszont a bürokraták és a politikusok visszatérnek, beindul a hagyományos politikai szezon. A mostani ráadásul még pörgős lesz: 2024 közepén európai parlamenti választások lesznek, a kampány pedig már ezen a nyáron elkezdődött, és most fog beindulni igazán.
A 2024-es EP-választás tétje nemcsak az, hogy kinek lehet majd többsége az Európai Parlamentben, hanem az is, kik irányíthatják a jövőben az Európai Unió legfontosabb szerveit. Ezekről írtunk már, a legfontosabb tisztségek közé tartozik az Európai Bizottság és az Európai Parlament elnöki posztja, az Európai Tanács vezetése, valamint az EU külügyi főképviselőjének posztja is. Ezek a helyek mind felszabadulnak, a megbízatásuk ugyanis egyszerre jár le az EP-képviselők mandátumával.
A legfontosabb kérdés most is, hogy ki fogja vezetni az Európai Bizottságot, az unió kormányát. A mostani elnök, Ursula von der Leyen igen gyenge felhatalmazással került a posztra, alig kilencfős többsége volt az Európai Parlamentben. Ennek ellenére, hanem is problémáktól mentes, de viszonylag sikeres időszakot teljesített a bizottság élén, miközben az elmúlt évtizedek két legnagyobb válságát – a koronavírust és az ukrajnai háborút – is kezelnie kellett.
Ez valószínűvé teszi, hogy újra harcba szállhat jövőre az Európai Bizottság elnöki posztjáért, ugyanakkor nagy kérdés, hogy meg is nyeri-e. Leginkább azért bizonytalan a helyzet, mert Magyarország már most azzal fenyegetőzik, hogy megvétózzák a személyét.
A napokban Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója interjút adott a Politicónak, amiben elmondta, nehezen tudják támogatni Von der Leyen újrázását. Erre aztán ráerősített Szijjártó Péter külügyminiszter is, aki szerint Von der Leyennel nagyon rosszul járt Európa.
Nagyon támogattuk az elején, de most azt látjuk, hogy a saját agendáját erőlteti anélkül, hogy erről konzultálna a tagországokkal, geopolitikában, az Amerikával és a Kínával kapcsolatos viszonyban, a háborúval kapcsolatos ügyekben és a szankciókban is
– fogalmazott Orbán Balázs.
Az, ahogy Von der Leyen bizottsága működik, nem jó az egységnek, megosztó. Előjönnek egy tervezettel, aztán nyomást gyakorolnak a tagállamokra, hogy fogadják el
– tette hozzá. Ezt a vádat egyébként sokszor Von der Leyen biztosai, azaz a bizottság kollégiumának tagjai szokták megfogalmazni. Von der Leyen a számára fontos terveket általában egy szűk körrel dolgozza ki, még akkor is, ha azok esetleg egy másik biztos szakmai portfóliójába tartoznak. Interjúkat sem szeret adni, így viszonylag nehéz számonkérni bármiért.
A tagországokkal kapcsolatban azért nem szokott előkerülni ez a vád, mert valójában nélkülük elég kevés dolgot tud megtenni a bizottság. Az Orbán Balázs által sorolt ügyekben mind a tagországok vezetői döntenek, a szankciókról, a háborús segélyről voksolni kell a tanácsban, a külpolitikai döntésekhez pedig egyhangú támogatás kell, vagyis azokat az összes tagországnak meg kell szavaznia.
Az Európai Bizottság elnökét sajátos módon választják meg: a tagállamok vezetői jelölik, aztán az Európai Parlament szavazza meg. Ennek következtében az elnök személyéről általában zárt ajtók mögött egyeznek meg – a nyilvánosság tudta és beleszólása nélkül. Az EP jóváhagyását a tagállamok vezetői csak formalitásnak tekintik, bár hosszú ideje van arra törekvés, hogy ez ne így legyen.
Ennek a rendszernek az átláthatóbbá tételére jött létre a csúcsjelölti rendszer, amelyben az Európai Parlament frakciói már a választás előtt jelzik, kit szeretnének a bizottság élén látni abban az esetben, ha ők szerzik a legtöbb szavazatot. Ez eddig egyszer működött, a luxemburgi Jean-Claude Juncker néppárti csúcsjelöltből valóban a bizottság elnöke lett. Von der Leyen elnöksége viszont kifejezetten a rendszer ellenében valósult meg, hiszen az Európai Néppárt, amely Von der Leyen pártcsaládja, eredetileg Manfred Webert jelölte a posztra.
Önmagában az a tény, hogy a magyar kormány nem támogatja Von der Leyen újbóli jelöltségét, nem jelentene sokat. A bizottság elnökségi posztjára jelöléshez nem szükséges egyhangú döntés, elég a minősített többség, így azt Magyarország egyedül nem tudja megakadályozni. A legnagyobb tagországok pedig – például Németország vagy Spanyolország – már korábban jelezték, hogy támogatnák Von der Leyent.
Ha viszont megnézzük, mi történt legutóbb, 2019 nyarán, már bonyolultabb a helyzet. Von der Leyennek ugyanis csak Orbán Viktor támogatásával együtt lett többsége a tanácsban a jelöléshez, és ennek a pletykák szerint ára is volt. Mégpedig az, hogy a kondicionalitási mechanizmust – amelyben ugyan a tagállamok vezetői döntenek a pénzek befagyasztásáról, de azt kizárólag a bizottság indíthatja el – csak a 2022-es magyar parlamenti választás másnapján izzították be.
Von der Leyen jelöltsége legutóbb még a Fidesz támogatásával együtt is épphogy csak átcsúszott az Európai Parlamenten, anélkül pedig nem is lett volna meg a megválasztásához szükséges többség, így miután megválasztották, minden idők leggyengébb bizottsági elnökének tűnt. A kísérlet jövőre is valami hasonló lehet, elég felidézni, miről is beszélt Orbán Balázs az interjúban.
Elmondta például, hogy Brüsszel mozgástere a jogállami eszközökkel kapcsolatban egyre szűkül, és valamilyen pozitív jelet kell küldeniük Magyarország számára.
A legnagyobb esély jelenleg a nem befagyasztott kohéziós források megszerzésére van, itt a kormány már le is adta a számlákat, szeptember végére kiderülhet: fizet-e Brüsszel?
Von der Leyen megválasztásakor viszont inkább az lehet a kérdés, hogy a magyar kormány hozzáférhet-e a befagyasztott pénzekhez, vagy ami még sürgősebb, a helyreállítási alap pénzeihez. Az utóbbiaknál ugyanis szűk a határidő, 2026-ig fel kell használni ezt a forrást, márpedig 2026-ban országgyűlési választás is lesz Magyarországon, és igencsak jót tenne a kormánynak, ha ezt az irdatlan mennyiségű pénzt két év alatt ráönthetné Magyarországra.
Kérdéseket vet fel ugyanakkor a mostani jelzésekkel kapcsolatban, hogy mennyire tud majd megfelelni Magyarország azoknak az elvárásoknak, amelyek soros elnökként vele szemben megfogalmazódnak. 2024 második felében lesz a magyar soros elnökség, éppen abban az időszakban, amikor tárgyalni kell majd az új uniós vezetők személyéről. Elvileg ebben a folyamatban az Orbán-kormánynak pártatlan közvetítőnek kellene lennie – nem a saját érdekeit kellene előtérbe tolnia, hanem segítenie kell az egymásnak feszülő érdekek között a kompromisszum létrejöttét.
De ha már most nekiállunk zsarolni Von der Leyent az elnökségért cserébe, aligha fogunk tudni megfelelni ennek a szerepnek.
