Az Egyesült Államok újabb, 800 millió dollár (480 milliárd forint) értékű katonai segélycsomagot küld Ukrajnába.
Nehéz döntés volt a részemről
– sommázta Joe Biden amerikai elnök, akit végül meggyőztek arról, hogy a felajánlás részeként kazettás lőszerekkel is segítsék az ukrán ellentámadást. A szórólőszernek is nevezett fegyvertípus gyártását és használatát korábban az Egyesült Államok valamennyi katonai szövetségese betiltotta. Ezen túl Oroszországot, amely szintén nem ratifikálta a tilalmi egyezményt, az invázió kezdete óta vádolják háborús bűnökkel részben ennek a használata miatt.
Biden azzal indokolta a döntést, hogy az ukránok „kifogyóban vannak a lőszerből”, sőt, az amerikaiaknak is „alacsonyak a készleteik”. Hangsúlyozta azt is, hogy ideiglenesen fogadta el a védelmi minisztérium javaslatát, és csak addig szállítják a szórólőszernek is nevezett fegyvertípust, amíg az Egyesült Államok nem lesz képes kellő mennyiségben hagyományos, 155 milliméteres tüzérségi lőszert gyártani.
A csomag részeként az amerikaiak 115 és 105 milliméteres tüzérségi lövedékeket, valamint további, Patriot légvédelmi rendszerekbe való lőszereket is szállítanak. Emellett
- Stryker páncélozott szállító harcjárművekkel,
- precíziós légi lőszerekkel,
- bontó lőszerekkel,
- akadálymentesítésre szolgáló rendszerekkel,
- továbbá különböző pótalkatrészekkel
- és műszaki berendezésekkel is segítik az ukránok erőfeszítéseit.
A világ katonai nagyhatalmaira nem vonatkozik a kazettás lőszerek tilalma
2007-ben indult egy széles körű nemzetközi kezdeményezés a kazettás lőszerek betiltására. Több mint egyéves egyeztetés után, 2008. május 30-án Dublinban 107 ország képviselői írták alá az egyezményt, amelyhez napjainkra 123 ország csatlakozott, melyek többsége, 111 ország – köztük Magyarország – ratifikálta a tilalmat.
A legkellemetlenebb, hogy az olyan jelentős fegyvergyártók, mint az USA, Oroszország, Kína, India, Brazília, Izrael, Törökország vagy a két Korea nem írták alá az egyezményt. Vagyis az ENSZ állandó tagjai közül csak ketten csatlakoztak hozzá, Nagy-Britannia és Franciaország
– nyilatkozta lapunknak Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense. Mindez erősen megkérdőjelezi a szerződés hatékonyságát, hiszen nem egy univerzális tilalomról van szó: az aláíró országok csak magukra nézve vállalták, hogy nem gyártanak, exportálnak és használnak kazettás lőszereket.
Kaiser szerint – bár a vilniusi NATO-csúcson nem ez uralta a napirendet – a kazettás lőszerek szállítása diplomácia zavart kelthet az euroatlanti szövetségi rendszeren belül, hiszen az USA európai szövetségesei közül egyedül Lengyelország, Románia, Észtország, Lettország és a frissen csatlakozott Finnország nem írta alá a tilalmi megállapodást. Az USA nyugati szövetségesei nem is sorakoztak fel a döntés mögött:
- Rishi Sunak brit miniszterelnök a kazettás lőszerekről elmondta, hogy mindenkit lebeszélne a használatáról,
- a kanadai kormány aggodalmát fejezte ki,
- az új-zélandi kormányfő hangsúlyozta, hogy indiszkriminatív lőszerről van szó, amely válogatás nélkül szed áldozatokat,
- a spanyol védelmi miniszter pedig arról beszélt, hogy ezek a fegyverek nem tekinthetők a legitim védekezés részének.
Habár Németország is csatlakozott a tilalmi egyezményhez, Olaf Scholz kancellár szóvivője elmondta: „biztosak vagyunk benne, hogy amerikai barátaink nem vették félvállról az ilyenfajta lőszerek szállításáról szóló döntést.”
Az egyezményhez Ukrajna sem csatlakozott, és most égető szüksége is van ezekre a lőszerekre, de egyébként korábban is többször kérte kifejezetten ezt a fegyvertípust a nyugati országoktól.
Ukrajna Törökországtól kapott kazettás lőszerekkel támadott orosz katonai célpontokat, miközben Oroszország dokumentáltan civilek által lakott területen pusztított vele. Már a háború elején terjedtek olyan videók, melyeken látni lehetett, amint Harkiv és Mariupol belvárosában apró robbanások villódznak. Városharcban nemcsak nem etikus használni kazettás bombát, mely amúgy sem képes betonépületek rombolására, de azt nemzetközi jogszabály is tiltja. Kaiser emlékeztetett: annak, aki nem írta alá a nemzetközi egyezményt a kazettás lőszerek tilalmáról, arra nem vonatkoznak ezek a megkötések.
Mi a baj a kazettás lőszerekkel?
A kazettás lőszerek több kisebb robbanófejet, „minibombát” tartalmaznak. „Ezeknek a minibombáknak a mérete nagyjából akkora, mint egy kis májkrémes konzerv” – magyarázta Kaiser. A hagyományos lövedékekkel szemben a kazettás lőszer nem egy nagy robbanófejből áll, hanem van egy külső, vékony héjazata. A tárolókereten belül, a bomba belső vázában cellákra tagolt rekeszek sorakoznak, ezek rejtik a rengeteg apró minibombát. A célterületre érve, a repülési pálya egy pontján a külső héj leválik, a robbanótestek szétszóródnak, amelyek aztán önállóan detonálnak. A bevetéskor így megsokszorozódik a pusztító hatás, hiszen egyetlen rekesz akár több hektárnyi területet is képes lefedni.
Kazettás lőszer akár repülőről is ledobható, ilyenkor beszélhetünk kazettás bombáról, de tüzérségi eszközök, lövegek vagy akár rakétasorozatvetők – köztük az amerikaiak által átadott HIMARS-ok – lövedékei is lehetnek ilyen kialakításúak.
A Nemzetközi Vöröskereszt szerint a kazettás lőszerek által szétszórt apró bombák 40 százaléka nem robban fel, és a bevetésük után ott maradnak szanaszét szóródva a harcmezőn. Ezáltal a lőszerek akár évtizedekkel a konfliktus lezárása után is veszélyt jelenthetnek a polgári lakosságra. Emberi jogi szervezetek ezért a múltban többször háborús bűnnek bélyegezték a használatukat.
Tavaly márciusban még Linda Thomas-Greenfield, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete is elítélte a bevetésüket, mondván, a kazettás lőszereknek nincs helyük a csatatéren (az elítélő nyilatkozatot az Egyesült Államok külügyminisztériuma azóta kihúzta a nagykövet beszédének hivatalos jegyzőkönyvéből).
Colin Kahl, a Pentagon védelempolitikáért felelős államtitkára az új csomag bejelentésekor elmondta: Oroszország az ukrajnai háború kezdete óta „válogatás nélkül” használ ilyen fegyvereket. Ám ezek szerinte nem ugyanolyan kazettás lőszerek, mint amilyeneket ők küldenek most Ukrajnába. Az Egyesült Államok a legmodernebb kettős célú, azaz egyszerre élőerő és páncélozott célok pusztítására is alkalmas, továbbfejlesztett minibombákkal (DPICM) „megtöltött” kazettás lövedékeiből szállít – meg nem határozott mennyiséget –, melyek, állításuk szerint jóval kisebb – kevesebb mint háromszázalékos – arányban fulladnak be. Kaiser szerint ezt nem kell feltétel nélkül elfogadnunk, hiszen nagyon sok mindentől – köztük a gyártási évtől és a tárolás módjától is – függ a lőszerek megbízhatósága.
Az amerikaiak kisöpörik a készleteket
Oroszország és Kína a mai napig gyárt kazettás lőszereket, de az Egyesült Államok az ezredforduló után lényegében leállt vele. Különösen a hidegháború alatt azonban nagy mennyiségben gyártották ezeket a lőszertípusokat, így jelentős, új tartalékok nyílnak most meg az ukránok előtt. Az amerikaiak nagyrészt precíziós lőszerek alkalmazására álltak át, de a kazettás lőszertípusok kivonásában Kaiser szerint szerepet játszott az is, hogy a NATO-szövetségesek és Washington globális partnerei közül szinte mindenki csatlakozott a tilalomhoz. Egyrészt nagyon negatív sajtóvisszhangja lett volna, ha ezeket vetik be, másrészt idővel nem is volt erre katonai igény.
A mostani felajánlásnak hála viszonylag hamar ki tudják üríteni a készleteiket, hiszen a pótlásukra vélhetően nem fognak új kazettás lőszereket gyártani.
Ukrajna lényegében ingyen hatástalanítja ezeket a lőszereket az Egyesült Államoknak azzal, hogy ellövi őket. A Pentagon ezt leírhatja kiadásként: kap helyettük új lőszereket, miközben az ukránokon is segítenek. Ez mindkét félnek jó megoldás
– magyarázta Kaiser, aki szerint az oroszok reklamálását erősen gyengíti az a tény, hogy ők a háború első pillanatától kezdve gátlástalanul vetik be ezeket a lőszereket. Sőt: Oroszország a kifejezetten újnak számító, 2006-ban hadrendbe állított Iszkander-rakétarendszernél is bizonyítottan használt kazettás fejet ukrán célpontok ellen. Tavaly áprilisban pedig Kramatoszkban a civilek evakuálására használt vasútállomásra két kazettás robbanófejjel szerelt Tocska-rakétával mértek csapást, több mint hatvan civil, köztük kilenc gyerek halálát okozva.
Kaiser a csomag egy másik elemére hívta fel a figyelmet: klasszikus légivetésű bombák helyett elsősorban tüzérségi lőszereket szállítanak az amerikaiak. Ennek szerinte az az oka, hogy a hagyományos, 155 milliméteres gránátkészletekből mind az Egyesült Államok, mind a NATO irgalmatlanul kifogyott. Mivel 1991 óta nem számoltak ilyen hosszú háborúval, a gyártókapacitások immár nem képesek kielégíteni az igényeket.
A kapacitásbővítés folyamatos, de ez egy hosszadalmas folyamat, mivel kell hozzá képzett szakembergárda, új gyártósorok, valamint megfelelő mennyiségű és minőségi nyersanyag. (Európában a lőporgyártás felpörgetése a legnagyobb kihívás). Kaiser úgy látja, a háború elején azért adta át mindenki olyan lelkesen az eszközeit Ukrajnának, mert ezeket véges időn belül amúgy is selejtezni kellett volna, ugyanis lejárt a szavatosságuk. A raktárkészleteket azonban fel kell tölteni, vagyis hiába pörgették fel a közelmúltban a lőszergyártást (az unió egymilliárd euró értékben vásárol 155 milliméteres tüzérségi lőszereket), ennek egy jelentős részét nem fogják Ukrajnának adni, hanem a saját stratégiai tartalékaikat töltik újra.
Ezzel együtt a lőszerhiány nem csak Nyugaton probléma: mértéktartó becslés szerint az oroszok tavaly több mint tízmillió tüzérségi gránátot használtak el úgy, hogy közben csak egymilliót gyártottak.
A raktárkészleteik jelentős részét egyszerűen ellőtték. Ezért vesznek lőszert Észak-Koreától kezdve Iránon át mindenhonnan, már aki hajlandó eladni számukra
– mondta Kaiser, hozzátéve, hogy a Nyugatot azért sújtja jobban a lőszerhiány, mert átálltak az iszonyatosan költséges precíziós lőszerek gyártására. Viszont az ukrajnai háború kicsit visszatérés a régi idők háborúihoz, amikor mindenki nagy mennyiségű tömegtüzet lő. Ehhez pedig inkább „buta gránátokra” van szükség.
Védekezéshez használhatják a kazettás lőszereket
Kahl államtitkár szerint a kazettás lőszerekre azért van szükség, mert az ukrán ellentámadás nem a várt ütemben halad. Ez a lőszertípus betonépületek, bunkerek, fedezékek megsemmisítésére nem alkalmas, de az apró bombákkal hatalmas területet tudnak lefedni.
Ezért jó az ukránoknak is az átadott készlet. Nyílt terepen mozgó ellenséges erőkkel szemben ugyanazt a pusztító hatást jóval kevesebb lőszerrel is el lehet érni, mint a hagyományos, nagy robbanóerejű vagy repeszromboló gránátokkal
– mondta Kaiser, aki szerint a kazettás lőszerek elsősorban nem az ukrán ellentámadást hivatottak segíteni, hiszen ez a fegyvertípus sokkal kevésbé hatásos fedezékben levő, beásott ellenséges erők ellen. Amennyiben a lövedékek nem esnek bele a lövészárokba, akkor teljesen hatástalanok. Sokkal gyakoribb, hogy támadó erők ellen vetik be ezeket, amikor nyílt terepen mozog az ellenség.
A háború mostani szakaszában az ukránoké a kezdeményezés, de az – irgalmatlan veszteségek árán elért – előrenyomulást így is csak napi egy–két kilométerben lehet mérni. Ezzel együtt a védekezéshez használt fegyverekre továbbra is szükségük van, hiszen a fronthelyzetre az jellemző, hogy mindkét fél támad. Habár az ukránok a nyár kezdete óta sok helyen erőltetik a támadást, mindig van orosz ellentámadás is: Bahmuttól északra, Spirne, Liszicsanszk és Kreminna környékén jelenleg a megszállók törnek előre. Ugyanígy a déli fronton, Marinkánál és Vuhledárnál is láthatók offenzív orosz csapatmozgások. Kaiser szerint ezeknek
