Az elmúlt egy hétben a magyar kormány több ügyben is akadályozni kezdte az Európai Unió közös külpolitikáját. Nem ez az első eset persze, hogy ez történik. A külpolitika az egyik olyan ügy az Európai Unióban, amelyben a tagországok teljes egyetértése kell a közös döntéshozatalhoz.
Ez pont azért van, mert a különböző országok teljesen eltérő külpolitikai kihívásokkal küzdenek, és a szövetségen belül lehetőséget kell, hogy kapjanak a saját érdekeik védelmére. Spanyolország például nehezen egyezhetne bele bármilyen szeparatista terület uniós elismerésébe, miközben a saját katalán szeparatistáival küzd, de Görögország vagy Ciprus is kínos helyzetben lenne valamilyen Törökországgal kapcsolatos, rájuk erőszakolt együttműködéssel, miután területi vitájuk van az országgal.
Ezt az egyhangú döntéshozatali mechanizmust ejti sokadszorra is rabul a magyar kormány a politikai harcai során. A vétófenyegetés persze nem egyedülálló eszköz az uniós politikai konfliktusokban, de amilyen mennyiségben és rendszerességgel a magyar kormány használja, már figyelemre méltó. Főleg, ha megnézzük, mi van pontosan a mostani vétófenyegetések mögött.
Érdemes sorra venni, mi történt pontosan. Május elején az ukrán Nemzeti Korrupció-megelőzési Ügynökség (NAZK) a terrorizmus nemzetközi támogatójává minősítette az OTP Bankot, amiért annak Oroszországban működő leányvállalata szerintük betartja azt az orosz hitelezési törvényt, amelynek előírásai szerint az oroszok finanszírozhatják a Luhanszki és a Donyecki Népköztársaságot, valamint kedvezményes hiteleket ad az orosz hadseregnek. Arról nem is beszélve, hogy még mindig működik Oroszországon belül.
A NAZK egyike a három nagy antikorrupciós szervezetnek, amelyet az ukránok az Euromaidan tüntetései után hoztak létre. Ellentétben az antikorrucpiós ügyészséggel (NABU), a NAZK megelőző munkát végez, alapvetően az a célja, hogy kevésbé korrupt környezetet teremtsen Ukrajnában. Ettől nyilvánvalóan eltér valamennyire az a lista, amelyen a háborút támogató szervezeteket gyűjtik.
Az OTP azzal reagált, hogy kényszerből működnek még Oroszországban. „A magyar pénzintézet oroszországi piaci részesedése elenyésző, mindössze 0,17 százalék. (Összehasonlításképpen a magyarországi részesedés 35-40 százalék körül mozog.) Az OTP a háború kitörése óta minden stratégiai opciót mérlegel az orosz leánybank jövőjével kapcsolatban, ezek között vizsgáljuk a bank eladásának lehetőségét is. Ennek érdekében
felkértük a Rothschild befektetési bank és pénzügyi szolgáltató vállalatot az eladás előkészítésére, ám nem sokkal ezután az orosz elnök rendeletben tiltotta meg a külföldi érdekeltségű bankok tulajdonoscseréjét.
Emiatt az OTP jelenleg nem tudja végrehajtani az oroszországi kivonulást. Rendezetlenül hátrahagyni egy bankot pedig egy nagyösszegű adományként ér fel az orosz gazdaság számára, ami több szempontból sem vállalható opció” – közölte a bank a hír megjelenése után. A magyar kormány, pontosabban Szijjártó Péter külügyminiszter nem sokkal ezután több dolgot jelentett be.
Az egyik az, hogy a kormány akadályozni fogja az Ukrajnának szánt hadisegély következő részletének kifizetését addig, amíg az ukránok le nem veszik az OTP-t a listáról.
Nem sokkal ezután derült ki az is, hogy a magyar kormány ellenzi, hogy a következő szankciós csomagban szerepeljenek azok az igazságügyi területen dolgozó oroszok, akik részt vettek Vlagyimir Kara-Murza orosz ellenzéki újságíró koncepciós perében. Kara-Murzát 25 évre ítélték, amelyet egy orosz büntetőtelepen kell letöltenie. Ez a gyakorlatban életfogytiglant jelent az újságíró számára, akinek egyébként egészségügyi problémái is vannak, évekkel korábban sztrókot kapott, és elvesztette minden érzékelését a lábaiban. Ez a vétó szintén összefüggésben lehet az OTP listázásával.
Azt viszont nem igazán érti senki, hogy miért fontos ennyire az OTP-ügye a magyar kormánynak. Az OTP ugyanis nem kérte, hogy a magyar külügy segítsen neki az ügyben, másrészt annak, hogy felkerültek az ukránok terrorizmust szponzoráló listájára, jogi következménye nincs.
Az uniós külügyminiszterek hétfői ülésén szóvá is tette több diplomata, hogy az OTP ügyének semmi köze nincs Kara-Murzához, és nem értik, miért akadályozza a szankciókat a magyar kormány. Sőt, Németország külügyminisztere elég határozottan neki is ment Szijjártó Péternek. Annalena Baerbock arról beszélt, hogy az OTP elismeri Donyeck és Luhanszk annexióját, amivel megsérti a nemzetközi jogot. A bank szerint ez nem igaz, ők eddig is nyíltan támogatták Ukrajnát.
Mindennek ellenére egyébként nem Magyarország az egyetlen, amelyik tiltakozott a héten a lista miatt. Több görög cég is felkerült ugyanis erre az ukrán listára, és a görög kormány is tiltakozott a hétfői Külügyminiszterek Tanácsában emiatt. Mivel valószínűtlen, hogy Ukrajna levegye az OTP-t a listáról, egyetlen konkrétum van csak, amit el lehet érni a hangos tiltakozással, és erre utalt Josep Borrel, az EU külügyi főképviselője is. Ő a május 22-i ülés után elmondta, hogy pontosan azt sem tudni, hogy Ukrajna mit ért OTP alatt. Ezért kérdéssel fordultak az ukrán félhez, hogy itt a teljes OTP-re gondoltak-e, amikor felrakták a listára, vagy csak az orosz leányvállalatra. A legtöbb tehát, amit ebből a helyzetből ki lehet hozni az, hogy az ukránok kimondják, csak az OTP orosz részére gondoltak, amikor felrakták a listára.
Ennél fontosabbnak tűnik a vétókkal kapcsolatban a másik ügy, ami messze nem kapott ekkora nyilvánosságot. A 11. szankciós csomaggal az Európai Unió valami teljesen újat szeretne kipróbálni, és nagyrészt arra törekednének, hogy a korábbi tíz csomagban elfogadott szankciók a lehető legjobban működjenek is, és büntetni lehessen azt, ha ezeket valaki megkerüli.
Az Egyesült Államok szankciós politikájának régóta része az, hogy a harmadik felet is meg lehet büntetni akkor, ha segít kijátszani a szankciókat. Most valami hasonló lenne a terv a kiszivárgott információk szerint.
Több kormánynak is problémája van a javaslattal, nem csak a magyarnak. A németek azt gondolják, hogy nem most van az az időszak, amikor még több ellenséget kellene szerezni, és ők országok helyett inkább cégeket büntetnének. Ez nehezen tűnik megvalósíthatónak, mert a cégek szinte korlátlan hálón keresztül tudják eladogatni egymásnak és offshore vállalatoknak azokat a termékeket, amelyekért egyébként büntetnék őket, ha eleve Oroszország lenne a céljuk.
Nem nehéz kitalálni, hogy a kritikus pont ebben a történetben Kína, ahonnan Oroszország sok olyan terméket importál, amelyekre egyébként valamilyen módon vonatkoznának a szankciók. A magyar kormány problémája is pont ez.
Abban a közleményben, amelyet Szijjártó Péter külügyminiszter kiadott, és amelyben az OTP listázása ellen tiltakozott, kevésbé hangsúlyosan, de szerepel az is, hogy a kínai befektetéseket akadályozná az újabb szankciós csomag.
A miniszter azt írja, hogy ha ebben a formában fogadnák el a szankciós csomagot, az ellent mondana a józan észnek, negatív spirálhoz vezetne a Kínával kapcsolatos viszonyban és az orosz-európai kapcsolatok elvágásához lenne hasonló, csak ezúttal Kínával.
A vétóval való fenyegetés és a szankciós csomag akadályozása valójában inkább szólhat a kínai kapcsolatnak, mint az OTP listázásának. Ezzel viszont már Magyarország sincs egyedül. A ciprusi, a máltai és a görög kormány is aggódik a lépések miatt, ahogyan több más tagállam is, így biztosan lesz valamilyen kompromisszum, amivel ezeket az aggodalmakat kezelni tervezik.
