Miközben Joe Biden amerikai elnök a legnagyobb titoktartás mellett hétfőn Kijevbe utazott, és újabb félmilliárd dolláros katonai segélyt ígért az ukrán elnöknek, a korábbi kínai külügyminiszter, a kommunista pártban ma is rendkívül befolyásos Vang Ji épp Moszkvába készült.
A kínai külügyi államtanácsos – aki a külügyminiszter felett áll a bonyolult pekingi hierarchiában – hétfőn még Budapestre is beugrott, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel folytasson kétoldalú tárgyalást, amibe még egy kedélyes lángosozgatás is belefért. Mielőtt azonban Budapestre jött volna, Vang Ji egy ennél sokkal fontosabb látogatást is tett. A hétvégén egy müncheni biztonsági konferencián vett részt, ahol többek között arról beszélt:
Kína szilárdan a béke és a párbeszéd oldalán marad.
Az államtanácsos óva intette továbbá a résztvevőket, hogy „olajat öntsenek tűzre”, és kifejezetten ellenezte, hogy bárki megpróbáljon hasznot húzni az orosz–ukrán konfliktusból.
A kínai és a magyar külügy álláspontja a szavak szintjén ugyan nagyon hasonló, tulajdonképpen ugyanazt mondják, mégis jelentős a különbség: míg Magyarország az európai és az észak-atlanti szövetség része – lényegében onnan „beszél ki” –, Kína a világ második legnagyobb gazdasági hatalma, amely úgyszólván hidegháborút folytat az Egyesült Államokkal.
Kedden a hivatalban lévő kínai külügyminiszter, Csin Kang Pekingben ismételte meg a kínaiak aggodalmait. Például azt, hogy Kína azt szeretné, ha befejeződne az ukrajnai háborúnak és a kínai–tajvani feszültségnek az egymáshoz méregetése, ami egyébként immár egy éve egészen biztosan meghatározó narratíva a nyugati politikában és sajtóban. Mindez rávilágít arra, hogy az amerikai–kínai kapcsolatok szempontjából messze nem az ukrajnai háború a legfontosabb.
Az orosz–ukrán háborút illetően Kína valóban a konfliktus mérséklésében érdekelt, de legalábbis ezt állítja magáról – mondta a 24.hu kérdésére Salát Gergely Kína-szakértő, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, egyetemi oktató. Szerinte azonban a napokban elhangzott kínai nyilatkozatokban semmi új nincs, ezek inkább a külső és belső kínai propagandának szólnak.
A szakértő szerint kétségtelen, hogy Kína szeretné eltartani magától az orosz–ukrán konfliktust. Kína csendben támogatja Oroszországot például azzal, hogy technológiát szállít nekik és nyersanyagot vesz tőlük, illetve elutasítja a nyugati szankciók érvényesítését. A szakértő szerint nem szabad megfeledkezni azonban arról:
Salát Gergely azt mondta, az USA és Kína között egyértelműen a hidegháborúhoz hasonló vetélkedés van kialakulóban. Erre utalnak a Kína és Amerika által tett állami megnyilatkozások is, amelyek szerinte gyakran az ötvenes-hatvanas éveket, a hidegháború legdurvább szakaszának nyilatkozatait idézik. Az Egyesült Államok és Kína közötti feszültségekhez képest a kínai percepció szerint az orosz–ukrán háborút akár marginálisnak is lehetne tekinteni, noha az valószínűleg nem eszkalálódott volna a két nagyhatalom között fennálló feszültség nélkül.
Oroszország valószínűleg meg sem merte volna támadni Ukrajnát, ha nem tudja biztosan, hogy az USA számára Kína a fő kihívó, és ezért – ha csendestársként is – számíthat Kína támogatására
– vélekedett a szakértő. Ezzel együtt Kína szerinte a dialógus, a tárgyalásos lezárás híve, és ehhez valóban hajlandó minden segítséget megadni.
A 24.hu kérdésére Salát Gergely úgy válaszolt, az USA és Kína közötti nyílt fegyveres konfliktus egyáltalán nem elképzelhetetlen. Kína ezt a kérdést – a szakember szerint valószínűleg nem a legbölcsebb módon – éppen az amerikai vezetés belátására bízta.
Tajvan, mint ismert, önmagát Kínától függetlennek tartja, és Kínai Köztársaság néven saját autonóm vezetéssel rendelkezik, Kína azonban szakadár országrésznek tekinti. Tajvan függetlenségét – emlékeztet a szakértő – a világ legtöbb országa, köztük az Egyesült Államok sem ismeri el hivatalosan. Kínát Salát Gergely szerint éppen azért irritálja az Ukrajnát Tajvannal párhuzamba állító, és Tajvan megtámadását előrevetítő nyugati narratíva, mert a két terület státusza teljesen más. Ukrajna a nemzetközi közösség által elismerten független, szuverén állam, szuverenitását és függetlenségét Oroszország által is aláírt nemzetközi szerződések garantálják. Tajvan ezzel szemben Kína percepciója szerint az ország szerves része, megtámadása vagy meg nem támadása kínai belügy.
Arra a kérdésünkre, hogy a Hongkongban történtek – a kínai vezetés elleni tiltakozások brutális leverése, a nyilvánosság radikális korlátozása – nem értelmezhetők-e figyelmeztető jelként, a szakértő azt válaszolta: Hongkong 1997 óta a Kínai Népköztársaság része, ami ott történik, nyilvánvalóan kínai belügy, a város Kínához tartozását senki nem kérdőjelezi meg. A kínaiak ott az „egy ország két rendszer” koncepciót ígérték, és ugyanezt ajánlották fel Tajvannak is. Ennek az ígéretnek a be nem tartása joggal ébreszt aggodalmat a tajvaniakban, Kína azonban a szakértő szerint mindaddig nem fogja megtámadni a szigetet, amíg úgy látja, hogy az érdekeit békés úton érvényre tudja juttatni.
A kínaiak az amerikaiak kezébe helyezték azt a döntést, hogy háborúznak-e velük, vagy nem. Egyszerűen olyan vörös vonalakat jelöltek ki, amelyeknek az átlépésével az USA bármikor fegyveres konfliktust robbanthat ki a két ország között
– magyarázta a szakértő. Ilyen vörös volna Tajvan függetlenségének bármilyen módon történő elismerése – akár egy elnöki látogatás, akár egy államközi szerződés aláírásának formájában.
