Miközben Magyarország legutóbb 1986-ban jutott ki a focivébére, addig az alig négymilliós lélekszámú Horvátország négy év alatt másodszor játszott elődöntőt a világbajnokságon. Ráadásul déli szomszédunk függetlensége óta a harmadik vb-érmét nyerte, az 1998-as bronz és a 2018-as ezüst után 2022-ben ismét harmadik helyet szerzett.
Az első bronz éve, 1998 nem akármilyen esztendő volt Horvátország történetében. Az ország ugyan 1991-ben kikiáltotta a függetlenségét, és 1995-re megnyerte a délszláv háborút is (kiűzték a legtöbb helyről a szerb csapatokat), de csak 1998. január 15-én állt helyre a területi egysége, amikor Kelet-Szlavóniából és a Baranya-háromszögből is kivonultak a szerbek. A 2022. végi világbajnokság pedig a horvátok európai integrációjának elmélyülésével esett egybe: 2023 elején Horvátország csatlakozott a schengeni övezethez, és bevezette a kuna helyett az eurót.
A horvátok ráadásul nemcsak a fociban erősek: a helyzet a gazdaságban is kezd változni. Magyarország 2014-ben előzte meg a folyó áron, dollárban számított egy főre eső GDP-t tekintve Horvátországot, ami a leginkább elfogadott fejlettségi mutató a nemzetközi összehasonlításokban. A vásárlóerő-paritáson számított fajlagos GDP-t tekintve (ami a fogyasztás és az életszínvonal összevetésekor érdekes mutató) 2009 óta keletkezett magyar előny a Világbank adatai szerint.
Egyelőre mindkét GDP-mutatóban Magyarország vezet, de Horvátország 2021-ben nagyot ugrott előre – történelmi rekordot ért el –, 10 százalék fölött bővült a bruttó hazai termék. Eközben a magyar GDP 7 százalékkal emelkedett a Covid-járvány miatti lezárásokat követő évben. A nagyobb horvát növekedés 2022-t is végigkísérte, így déli szomszédaink még tovább faragtak a hátrányukon. Az igazi kérdés az: mi történik az idén a két országban? A horvátoknál 1,4–1,5 százalékos növekedést vár a jegybank, míg nálunk a GKI Gazdaságkutató Zrt. 1,3 százalékos visszaesésre számít, igaz, a kormány ennél jóval optimistább, Varga Mihály pénzügyminiszter akár 1,5 százalékos növekedést is lehetségesnek tart.
Noha Orbán Viktor azt hirdette meg még 2021 márciusában, hogy a koronavírus-válság lefutásakor a „kanyarban” fogunk előzni másokat, most úgy néz ki, hogy például a horvátok előbb-utóbb minket érhetnek utol. Számos mutatóban már most is sokkal jobban állnak.
A magyar bérek például a második legalacsonyabbak az EU-ban, ez decemberben derült ki az Eurostat új statisztikájából, ehhez képest a horvát fizetések a lista végétől számítva a hetedik helyen állnak.
Az amerikai Heritage Foundation (HF) – egy jobboldali elemzőközpont – legfrissebb globális „szabadságlistáján” Horvátország 4 pontot javult, 67,6-ra, míg Magyarország visszaesett 66,9 pontra. A HF ranglistáján Magyarország általában véve is gyengül, de fontosak a részterületek: Zágráb a monetáris szabadság és a költségvetési politika esetében is megelőz minket. A horvát büdzsé például kétszázalékos deficittel számol, a magyar viszont ennél nagyobb, 3,5 százalékos hiányt mutathat fel Varga Mihály előrejelzése szerint.
Éppen ezért fontos a jobboldali HF-lista, amely egyfajta jogállamisági rangsornak is tekinthető, és arra világít rá: a befektetőknek fontos, hogy az állam kiszámíthatóan működjön. Ennek része a hatalmat ellenőrző-korlátozó „fékek és egyensúlyok” rendszere, amelybe beletartozik a szabad sajtótól a független bíróságokig számos intézmény. A HF szerint az igazságszolgáltatás már jobban működik a horvátoknál, mint nálunk.
Ami a pénzügyi stabilitást illeti, Horvátország január 1-jén bevezette az eurót, aminek a jelentőségét azok érzékelhetik, akik 2022 februárjában még 352 forintot adtak egy euróért Magyarországon, most viszont boldogok lehetnek, hogy „csak” 400 forint körül kell fizetniük, hiszen októberben volt olyan nap, amikor 434-ig kúszott fel az árfolyam. Azaz egy éven belül 82 forintos ingadozást mutatott a magyar forint, amit nehéz pénzügyi stabilitásnak nevezni. Orbán Viktor azonban újra és újra leszögezi, hogy Magyarország nem vezeti be az eurót, mivel a kormányfő szerint így gyorsabb lehet a felzárkózásunk, amit előnyben részesít az euró által kínált árfolyamstabilitással szemben. A horvátok ezt másképp gondolják: 2020-ban bekerültek az ERM II rendszerbe, ezzel vállalták, hogy a kuna árfolyama csak szűk sávban ingadozhat.
Zágráb pénzügyi stabilitása jótékonyan hat az ottani inflációra is. Magyarországon novemberben az infláció 22,5 százalék volt, Horvátországban viszont kilenc százalékponttal mérsékeltebb a drágulás üteme, 13,5 százalékot tett ki. Az élelmiszereknél még drasztikusabb a különbség: a horvát élelmiszer-infláció 19,2 százalékos, a magyar 43,8 százalék a két statisztikai hivatal adatai alapján. A 2022-es évet nézve a zágrábi infláció 10,5 százalékra várható, azaz Horvátországban már csökken a drágulás üteme. 2023-ban pedig 7,5 százalékra mérséklődhet, ami magyar szemmel nézve irigylésre méltó, nálunk a kormány 15 százalékos inflációval számol, a jegybank pedig még magasabbal.
Horvátország mindemellett a schengeni övezethez is csatlakozott az év elején, ami azt jelenti, hogy szabaddá válik a közlekedés az Adria felé, és a horvát–magyar határkerítést is el kell majd bontani. Részben ezekkel összefüggésben, a várhatóan erősödő európai integrációt figyelembe véve a Fitch nemzetközi hitelminősítő már 2021 novemberében javította Horvátország besorolását, BBB mínuszról BBB-re. Ez a legjobb minősítés az ország története során, így Zágráb olcsóbban juthat nemzetközi hitelekhez.
Horvátország csődkockázati értéke, CDS mutatója így ma már több mint tíz ponttal jobb, mint Magyarországé (74,63 pontot tesz ki a magyar 85,59-cel szemben). Ami azt jelenti, hogy a horvát államcsőd esélye csak 1,24 százalék a pénzpiacok szerint, míg a magyar mutató 1,43 százalékos. A hatékony horvát gazdaságösztönző kormányintézkedések követeztében a GDP az elmúlt két évben megugrott, és így az ország eladósodottsága a GDP 79,6 százalékáról 74,3 százalékra csökkent. Ez még mindig magasabb, mint ami a maastrichti kritériumokban szerepel az euró bevezetésének feltételei között, de az eurózóna szabályai jelenleg megengedőbbek a pandémiát követő válságkezelés és az ukrajnai konfliktus közepette a zónába jelentkező horvátokkal szemben.
Ám a problémák sem elhanyagolhatók. A horvát gazdaság és ipar viszonylag alacsony termelékenységű. Az oktatás színvonalát emelni kellene a termelékenység növekedéséhez, a piaci környezetet is egészségesebbé kellene tenni a Világbank szakértői szerint az európai profitabilitási szintek eléréséhez. A lélekszám csökken, a lakosság elöregedik, ez sem tesz jót hosszú távon a gazdaságnak – vélik a szakértők. Mindeközben a munkanélküliség magasabb, mint a magyarországi: 2021 elején a tíz százalékot is majdnem elérte, jelenleg 6,7 százalékos, de ismét növekvő trendet mutat. A reálbérek sem alakultak jól a magas infláció miatt. A Világbank felmérése szerint így a horvátok 90 százaléka aggódik a jelenlegi helyzet miatt, és 80 százalékuk visszafogja a költéseit. Az erős növekedés folytatódásának a beföldi kereslet és az európai és globális gazdaság lassulása is határt szab. Így 2023-ra csak mérsékelt GDP-növekedés várható Horvátországban – vélekedik a Világbank.
Emelkednek az energiaárak is, viszont a horvátok erre is igyekeznek reagálni – ha nem is túl gyorsan. Jelenleg még a villanyáram 40 százalékát külföldről importálják, és ez a kiszolgáltatottság drágítja az áramot. Zágrábban is kezdenek azonban rájönni, hogy a fosszilis energiahordozókon túl a nap- és szélenergia, a geotermikus hőforrások és a biogáz alternatívát kínál, egyúttal fenntarthatóbbá teszi a gazdaságot. 2019-ben átadták az első geotermikus erőművüket Ciglenában. A horvát állam az energiahálózat modernizálására 1,4 milliárd dollárt tervez költeni, mindez a megújuló energiaforrások hatékonyabb és jobb becsatlakozását is szolgálja majd, így 2030-ra az ilyen energiák felhasználása a teljes energiamixben elérheti a 36,4 százalékot, 2050-ben pedig a 65,6 százalékot.
A téli szezon előtt sok horvát szálloda bezárt. Ennek oka elsősorban az energia- és élelmiszerárak emelkedése volt, amit az Ukrajna ellen indított háború tovább fokozott. Erre is válaszul csökkentették az import napelemek áfáját, másrészt a környezetvédelmi alap felhívást intézett az állami cégekhez, vállalkozókhoz és magánszemélyekhez: olyan projekteket támogatnának, amelyek révén a pályázók a saját energia-felhasználásukat megújuló forrásokból fedeznék a jövőben. Az Európai Bizottság időközben jóváhagyta azt a horvát tervet, amely szerint az állam 783 millió eurót szán a megújuló energiatermelés támogatására.
Horvátország ugyanakkor nemcsak elszenvedője a globális energiapiaci átalakulásoknak. A lengyel–horvát Három Tenger Kezdeményezés (3TK) jegyében igyekeznek az energiapiaci, közlekedési és informatikai regionális együttműködést erősíteni. A lengyelek és a horvátok a többi közép-kelet-európai országgal együtt a Balti-, a Fekete- és az Adriai-tenger térségének együttműködése során igyekeznek fejleszteni többek között a cseppfolyós gáz (LNG) átfejtésére alkalmas kikötői létesítményeket. Lengyelország így a balti térség kulcsállama lett a földgázimportban, Horvátországban pedig Krk szigetén, Rijeka (Fiume) mellett kezd kialakulni egy hatalmas energiapiaci centrum. Az itteni terminál kapacitását a horvát miniszterelnök, Andrej Plenkovic tervei szerint 2,9 milliárd köbméterről 6,1 milliárdra növelik a következő két-három éven belül. Ez az orosz földgázimport kiváltását segítheti elő, és Plenkovic szerint olyan kapacitást építenek ki, mely messze meghaladja Horvátország igényeit, viszont hasznos lehet Szlovénia, Bosznia-Hercegovina és Magyarország számára is.
A horvátok energiapiaci felértékelődése konfliktusokhoz is vezethet. A magyar kormány például Brüsszel segítségét kérte, mert Zágráb két és félszeresére akarja emelni az Adria olajvezeték tranzitdíját. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerint ez a monopolhelyzettel való visszaélést jelent, ezért arra kérte az Európai Bizottságot, kényszerítse Zágrábot arra, hogy bővítse az Adria vezeték kapacitását.
Miközben olajügyben Szijjártó Zágrábot bírálja, addig Katarban az LNG-importról tárgyalva a már említett, a Krk-szigeten lévő LNG-terminál bővítésére apellállt. A külügyminiszter december 16-ai, dohai tárgyalásai után elmondta: a politikai megegyezés megszületett a katari gáz vásárlásáról, és most a részleteket a magyar állami MVM Csoportnak és a QatarEnergy-nek kell megtárgyalnia. Szijjártó hangsúlyozta azonban, hogy a katari gázimporthoz még néhány fontos infrastrukturális fejlesztésre szükség van. Hozzátette: ha Horvátország növeli az LNG-termináljának kapacitását, akkor Magyarország az első számú felhasználó lesz, hiszen így reális lehetőség nyílik arra, hogy katari gáz lépjen be a magyar földgázellátásba három éven belül.
A fő kérdés tehát nem az, hogy lehagynak-e minket fejlettségben a horvátok vagy sem – ez a magyar energiafogyasztókat kevéssé érdekli. Sokkal fontosabb kérdés az, hogy az orosz olaj és gáz kiesése esetén – ami az orosz–ukrán konfliktus miatt nem kizárható – átengedik-e Magyarország felé, és ha igen, akkor mennyiért az Adria felől importált olajat és gázt.
