Nagyvilág

„Egyetlen nő sem szabad, amíg nem szabad minden nő” – képviselő lett a nemiszerv-csonkítás ellen küzdő aktivista

Marvi Lacar / Getty Images
Marvi Lacar / Getty Images
Agnes Pareyio arra tette fel az életét, hogy más lányoknak ne kelljen átélniük azt a borzalmat, amit neki.

Agnes Pareyio az első nő, aki Narok városából bejutott hazája parlamentjébe.

Kenyában 2010 óta ugyan egyharmados női kvóta van érvényben, és ezt az ország alkotmánya is rögzíti, a női képviselőjelöltek azonban azóta is rendszeres fizikai erőszakról és online zaklatásról számolnak be, melyek elkövetői büntetlenek maradnak. Részben ennek is tudható be, hogy az idén augusztus 9-én lezajlott választásokon a 16 ezer indulóból mindössze kétezer volt nő. Így nehéz lesz feljebb tornászni a nők 21 százalékos parlamenti arányát, ami a kelet-afrikai régióban a legalacsonyabb, igaz, a magyarországi 14 százaléknál még mindig magasabb. Holott szükség lenne a nők nagyobb képviseletére: az országban majdnem minden második nőt ért már fizikai vagy szexuális erőszak partner részéről (az EU-s átlag 22 százalék), és 23 százalékukat gyerekként kényszerítették férjhez.

Ilyen körülmények között különösen figyelemre méltó Pareyio választási sikere, melyről örömmel számolt be hírlevelében a munkáját segítő globális nőjogi szervezet, a One Billion Rising (Egymilliárd Nő Ébredése). A szervezetet A Vagina Monológok írója, Eve Ensler alapította, akkor még V Day néven, 1998-ban.

Agnes Pareyio 1956. jún. 24-én született egy kenyai faluban a helyi maszáj törzsfőnök lányaként. Hamar világossá vált számára, hogy a kultúrájában a nők megcsonkítása széles körben elterjedt beavatási rítus. Egyúttal azonban az első olyan lányok közt volt, akik iskolába járhattak, így remélte, hogy sikerül a hagyományokon változtatni. Osztálytársai egy része olyan törzsből jött, ahol már nem gyakorolták ezt a szokást, és ennek hatására bejelentette otthon, hogy ő sem kívánja alávetni magát a csonkításnak. Apja támogatta volna a döntésében, a többi családtag, majd az egész falu viszont ellene fordult: azzal zsarolták, hogy ez a kultúrájukhoz tartozik, és ha kivonja magát belőle, akkor nemcsak hogy gyáva, de örökre gyerek marad, nem lesz belőle felnőtt nő, tisztátalannak fog számítani, így senki sem fogja feleségül venni.

Marvi Lacar / Getty Images Agnes Pareyio az általa alapított Tasaru védett házban 2006. december 20-án.

A V-Day honlapján Pareyio szívbemarkoló részletességgel írja le a vele történteket. Anyja és nagyanyja hajnali háromkor felkeltették és kivezették a kunyhóból, meztelenül, mert úgy gondolták, hogy a hideg hatására majd kevésbé vérzik. Lefektették egy asztalra, és azzal zsarolták, hogy nem szabad sírnia vagy kiabálnia, mert az apja azt nem hallhatja meg. Magáévá téve kultúrája értékrendjét, meg akarta mutatni, hogy nem gyáva. Mivel sokáig nem adott ki hangot, még a szokottnál is mélyebben vágták ki (altatás vagy érzéstelenítés nélkül) a csiklója külső részét, a kis- és nagyajkakkal együtt, majd a tátongó, vérző sebet összevarrták. Az esküvő után az összehegesedett vulvában a férj vagy annak tanúja szokott utat vágni egy késsel vagy kecskeszarvval. Ez a női nemiszerv csonkításának legsúlyosabb típusa.

Az elterjedt tévhittel ellentétben az eljárás nem állítható párhuzamba a férfiak körülmetélésével: Nahid Toubia Afrika-kutató szerint férfiak esetében a pénisz, az azt körülvevő szövetek egy része, valamint a herezacskó eltávolításának felelne meg. Ráparancsoltak a frissen megcsonkított, félájult Agnesre, hogy fertőtlenítésképp vizeljen, ami rettenetes fájdalommal járt számára. Napokig feküdt lekötözve, agóniában, és megfogadta:

arra teszi fel az egész életét, hogy más lányoknak ezt a borzalmat ne kelljen átélniük.

Tizennyolc évesen, nem sokkal azután, hogy férjhez adták, csatlakozott egy nőszervezethez, és elkezdte a felvilágosító munkát. Gyalogszerrel járt faluról falura, és fából készült modellek segítségével magyarázta el az embereknek a női nemiszervek anatómiáját és a csonkítás veszélyeit. Mint írja, óvatos taktikát kellett választania, mert az eljárás egyenes elítélését a többség nem fogadta volna el. Így arra az érvre helyezte a hangsúlyt, hogy az a lány, akit nem csonkítanak meg, és a korai férjhezmenetel helyett folytathatja a tanulmányait, pénzt fog keresni és támogatni tudja majd a családját. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a nemiszerv-csonkítás növeli a szülési komplikációk veszélyét: a hegesedett vagina elveszti természetes rugalmasságát, így a gyerek nagyobb eséllyel akad el a szülőcsatornában és szenved az oxigénhiány miatt fellépő maradandó agykárosodást. Igyekezett a helyi közösségeket alternatív beavatási rítusokra rábeszélni, melynek nem része a nemiszervek megcsonkítása.

Dave Kotinsky / Getty Images / AFP Elöl középen Eve Ensler és Agnes Pareyio a V-Day 20. évfordulójára rendezett eseményen 2018. február 14-én New Yorkban.

2002-ben – ekkorra már mintegy 1500 lányt mentett meg a csonkítástól – találkozott Eve Enslerrel, aki miután megkérdezte, mire van leginkább szüksége, egy terepjárót adományozott neki, hogy gyorsabban eljusson egyik faluból a másikba, és biztonságban legyen a vadállatoktól. Ugyanebben az évben nyitották meg együtt Narokban a Tasaru Ntomonok menedékházat, amely a mai napig működik, és ahol olyan lányok kapnak biztonságos szállást és ellátást, akik a csonkítás elől menekülve elhagyták az otthonukat. Pareyio védőszárnyai alatt tanulmányaikat is folytathatják. Alternatív formában a felnőtté avatási rítust is megtartják, hogy ne szakadjanak el a hátterüktől, kultúrájuktól.

Kapcsolódó
Radikális gorombasággal a diktátor ellen
A szókimondó háromgyermekes anya börtönben töltötte az ünnepeket, miután az elnököt szidalmazta. Az ugandai nő azt mondja: nem őrült, hanem joggal dühös.

Agnes, ha lát esélyt arra, hogy a szülők jobb belátásra térnek, akkor közvetít a családtagok közt. Több példa volt arra (egy ilyen esetet Eve Ensler is leír az Érző lelkek című könyvében), hogy egy-egy lány biztonságban hazatérhetett, és még a húgait is sikerült megmenteni. Előfordult azonban olyan is, hogy a feldühödött szülők Pareyio életére akartak törni, és fenyegetőzve követelték a menedékház bejáratánál lányuk kiadatását. „Csak a holttestemen keresztül!” – közölte velük a félelmet nem ismerő vezető. Megesett, hogy későn érkezett meg egy lány megmentésére: már elvérzett, és eltemették, azonban Pareyio legalább azt elérte, hogy a történtekért felelős apját bíróság elé állítsák, és kilenc év börtönbüntetést kapjon.

Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint évente mintegy 3 millió lány van kitéve a nemiszerv-csonkításnak Afrika, Ázsia és a Közel-Kelet egyes országaiban. A csonkított nemiszervvel élő nők száma világszerte 200 millió, az EU területén 500 ezer lehet.

A vonatkozó nemzetközi dokumentumok leszögezik, hogy a női nemiszervek csonkítása emberi jogsértés, káros gyakorlat, mely hagyományokra, kulturális szokásokra hivatkozással sem igazolható. Ami Kenyát illeti, Pareyio szerint 1976-ban a nők 98 százalékát megcsonkították, mára viszont 27 százalékra esett vissza az áldozatok aránya. Pareyio szerint ez is sok, így folytatja a munkáját. Azt vallja, hogy egyetlen nő sem szabad, amíg nem szabad minden nő.

Kenyában hivatalosan 2011-ben betiltották a nemiszerv-csonkítást: Pareyio képviselőként remélhetőleg sokat tehet majd azért, hogy ezt a törvényt ténylegesen be is tartsák. Az eredmény kihirdetése után egy helyi lapnak azt nyilatkozta, hogy győzelmével az összes kenyai lányt arra szeretné bátorítani, hogy harcoljon a jogaiért.

„Nem létezik olyan foglalkozás, amely csak az egyik nemnek lenne fenntartva” – tette hozzá. „Gondoskodni fogok róla, hogy minden gyerek megfelelő iskolai oktatásban részesüljön, és megvalósíthassa az álmait.”

Ajánlott videó

Olvasói sztorik