Újra napirendre kerültek Nyugat-Európában az Európai Unió keleti bővítéséről szóló viták, miután az ukrán-orosz háború kitörését követően Ukrajna és Moldávia is jelezte csatlakozási szándékát az Európai Unióba. Ennek egyik jeleként Olaf Scholz német kancellár két napos nyugat-balkáni utazásra indult a hétvégén. A kancellár pénteken először Pristinában tárgyalt a koszovói kormányfővel, majd az oroszbarát politikát folytató Alexandar Vucsics szerbiai elnököt kereste fel Belgrádban, hogy felszólítsa őt az Oroszország elleni Európai Uniós szankciók támogatására. Vucsics azonban nem mutatta jelét a szankciók támogatásának.
Scholz szombaton Szófiába látogatott, Kiril Petkov bolgár kormányfővel tárgyalt.
Petkov a találkozót követő közös sajtótájékoztatón megerősítette Bulgária álláspontját, mely szerint Észak-Macedóniának három feltételt kell teljesítenie a két ország közötti történelmi-kulturális vitákkal kapcsolatban, és felszólította Brüsszelt, hogy adjon garanciákat ezek teljesítésére.
Bulgária egyik legerősebb kifogása Észak-Macedónia csatlakozása ellen, hogy a macedón nyelvet a bolgár nyelv dialektusának tartja, nem pedig önálló nemzeti nyelvnek, ezért vonakodik annak nemzeti nyelvként való elismerésétől. A Bulgária és Észak-Macedónai között feszülő történeti konfliktus jelentőségét jól mutatja, hogy a héten Petkov négy koalíciós partnere közül az egyik kilépett a koalícióból. Ezt azzal az indokkal tették, hogy szerintük a kormány kész feloldani Bulgária vétóját, ami a nemzeti érdekek figyelmen kívül hagyását jelentené.
A helyzet komolyságához viszonyítva Scholz óvatosan bizakodó kijelentést tett a sajtótájékoztatón, mondván:
Látom az esélyt a fejlődésre.
A szociáldemokrata hátterű német kancellár szombaton ezt megelőzően Észak-Macedóniában is járt, ahol a Dimitar Kovacsevszki szociáldemokrata macedón miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatót A német kancellár Szkopjéban azt mondta: Oroszország Ukrajna elleni inváziója fontossá tette Európa összefogását.
Észak-Macedónia az egyik legelkötelezettebb az EU nyugat-balkáni tagjelöltjei közül. Az ország az elmúlt években számos reformot hajtott végre EU-taggá válása érdekében, és még a nevét is megváltoztatta, hogy eleget tegyen a csatlakozással összefüggésben támasztott görög követeléseknek.
Az Európai Unió nyugat-balkáni bővítése az utóbbi időben a nyugat-európai nagypolitikában hátrébb sorolódott. Ezt a tendenciát lényegében csak az orosz-ukrán háború kitörése változtatta meg a közelmúltban. A nyugat-balkáni csatlakozási kilátásoknak többek között az is ártott, hogy a térségben zajló politikai átrendeződések során számos olyan autokratikus jegyeket mutató politikai szereplő emelkedett fel, akiknek hatalomgyakorlási módszerei nehezen egyeztethetőek össze az EU magországainak közpolitikai felfogásával. A csatlakozási folyamatra fordított figyelmet emellett a németországi és franciaországi választások is befolyásolták, amelyeknek a legkevésbé sem volt fontos témája az EU keleti bővítése. A február végén kitörő háborús konfliktus azonban újra ráirányította a figyelmet az orosz és kínai befolyásszerzések térségbeli kockázataira.
