Március 14-ét írunk, este kilenc óra van, rengetegen nézik az orosz állami Pervij Kanal (Egyes csatorna) híradóját, a Vremját Moszkvában és Közép-Oroszországban, mivel ez az ország legfontosabb hírműsora, amit még Vlagyimir Putyin orosz elnök is néz. Egyszer csak a hírolvasó hangja mellett valamilyen zaj, dübörgés hallatszik, majd megjelenik egy orosz és ukrán színekben pompázó nyakláncos nő, kezében egy plakáttal.
Legyen vége a háborúnak. Ne higgy a propagandának. Itt hazudnak neked
– írta oroszul. „No war. Oroszok a háború ellen” – állt a táblán angolul. A nő közben azt kiáltozta, hogy „állítsd meg a háborút, mondj nemet a háborúra, állítsd meg a háborút, mondj nemet a háborúra”.
A tiltakozó hölgy a csatorna külpolitikai szerkesztője, a 43 éves Marina Ovszjannyikova volt.
Az adáskép elváltott, Ovszjannyikova pedig kigyalogolt a stúdióból, és a folyosón eldobta a plakátját. Már kifelé tartott a szerkesztőségből, amikor elfogták a biztonsági őrök, akik aztán átadták őt a rendőröknek.
Noha a tévéállomás stúdiójának helyet adó Osztankinóban is van egy nagy rendőrkapitányság, nem oda, hanem az egy kilométerre levő Összoroszországi Kiállítási Központban (a moszkvai Hungexpo) levő titkos rendőrörsre szállították, ahol 14 órán át tartották fogva. Senki, még az ügyvédje sem tudta, mi történik vele.
Nem kínozták és nem bilincselték meg, viszont teával kínálták, amit el is fogadott.
A hatóságok kivárhattak, egyrészt, mert nem tudták akkor még, mivel is gyanúsítsák meg Ovszjannyikovát, másrészt, mert arra is kíváncsiak voltak, mi lesz az ügy nemzetközi visszhangja.
Előbb aztán az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij köszönte meg tettét egyik éjszakai videóüzenetében, majd Emmanuel Macron francia elnök adott hangot Ovszjannyikova hollétével kapcsolatos aggodalmának, és azt üzente, védelmet kaphat követségükön, illetve menedékjogot ajánlott fel neki.
Ebben a pillanatban megcsörrent Ovszjannyikova – vélhetően alacsonyabb rangú – kihallgatóinak telefonja, ő pedig kihallotta a beszélgetésből, hogy a vonal másik végén egy magasabb rangú hivatalnok további kérdések feltevését írta elő, valamint azt is elmondta, hogy tevékenységét vétségnek minősítik, és nem bűntettnek. Előbbi miatt maximum 10 nap elzárás várhatott rá, utóbbi miatt akár 15 év börtön.
„Hát, Macron hív téged, valami változás lesz most” – mondta viccelődve Ovszjannyikovának kihallgatója, miután letette a telefont.
De biztos? Többen kételkednek ebben.
180 fokos fordulat
Ovszjannyikova a ma Ukrajnához tartozó, szovjet Odesszában született, orosz anyától és ukrán apától. Utóbbi a szovjet tengerészetben szolgált, lánya még nem volt egyéves, amikor meghalt. Ovszjannyikova ezután anyjával Csecsenföldre, Groznijba költözött, nem sokkal később azonban menekülniük kellett, az első csecsen háború miatt.
Krasznodarban tanult az egyetemen újságírást, majd lett az állami Összoroszországi Állami Televíziós és Rádió Vállalat kubányi tévécsatornájának, a Kuban TV-nek a sztárja, az ottani csatornaigazgató protezsáltja. Karrierjét kísértetiesen hasonlóan kezdte, mint Margarita Simonyan, az RT (Russia Today) orosz állami tévé nemzetközi propagandacsatornájának főszerkesztője: ugyanabba az iskolába jártak, csak Simonyan egy évfolyammal lejjebb, aztán ugyanúgy a helyi tévénél dolgoztak. Úgy tűnik, itt volt közöttük némi nézeteltérés, de ekkor Simonyan még kishal volt, szemben a népszerű Ovszjannyikovával.
Később Moszkvában mindez megváltozott. Simonyan nagy befolyásra tett szert, egyike lett azoknak, akiket érintenek az idén meghozott EU-s szankciók. Ő volt az is, aki idén arról beszélt, hogy a cenzúra tilalmát ki kellene venni az orosz alkotmányból, mert a szólásszabadság Oroszország összeomláshoz fog vezetni. Szerinte példát kéne venni Kínától, ami ugyan nem szabad, de virágzó ország.
Ovszjannyikova a kétezres évek elején, az általa az orosz újságírás „aranykorának” nevezett időszakban kapott állást Moszkvában, álmai munkahelyén, az Egyes Csatornánál (az ottani M1), ami szerinte akkor a legjobb, legőszintébb, legprofibb tévécsatorna volt az országban. Ráadásul idolja, a neves hírolvasó, Zanna Agalakova csapatában dolgozhatott.
Az Egyes Csatorna aztán egyre inkább propagandacélokat kezdett szolgálni, a Kreml egyik fő szócsövévé vált. Érdemes tudni, hogy a független moszkvai közvélemény-kutató, a Levada Központ felmérései szerint tavaly az oroszok körülbelül kétharmada az állami televízióból értesül a hírekről. És ez még akkor is egy nagyon magas arányszám, ha összevetjük a 2014-es 90 százalékos aránnyal.
Ennek a rendszernek volt az egyik fogaskereke Ovszjannyikova szerkesztőként, azon kevesek egyike, akinek hozzáférése volt Oroszországban a nagyvilág híreihez. Az volt a feladata, hogy észrevegye azokat a pozitívumokat, amiket Oroszország javára lehet írni, a Nyugatnak viszont a hátrányára. Azt mondja, ő személyesen nem állított elő álhírt, propagandaanyagokat, másokat viszont hozzásegített ehhez.
Bevallja, korábban ő is Putyinra szavazott, és kényelmi szempontok miatt nem állt ki eddig a rendszerrel szemben: volt ideje családjára, kikapcsolódni, szép lakása van, sokat utazhatott, de egyre jobban zavarta a valóság és a propaganda között táguló szakadék. Megérti kollégáit, akik nem szólalnak fel, hiszen szinte lehetetlen nem állami tulajdonú sajtóterméknél dolgozni, és nyilván sokan féltik a családjukat, magukat is. Ezek voltak az ő fejében is, mikor Alekszej Navalnij megmérgezése után ő is az utcára akart vonulni, de végül meggondolta magát, mert fel kell nevelnie a gyerekeit.
De nem ő az egyetlen, aki a háború kitörése óta, az az elleni tiltakozásul – vagy annak következményeként – elhagyta az orosz állami médiát. Ilyen Ovszjannyikova idolja, Agalakova is, aki az utóbbi időben a csatorna párizsi tudósítójaként dolgozott. Ő egyébként azt mondja, nem dolgoztak sokat közösen Ovszjannyikovával, mert ő külföldi tudósító volt, Ovszjannyikova pedig egy hírszerkesztő, aki elsősorban a regionális tudósítókkal működött együtt.
Ivan Urgant és Alexander Gudkov szintén az Egyes Csatornánál dolgozott, egy késő esti beszélgetős műsor házigazdája és a főírója voltak, akik egy háborúellenes posztot raktak ki közösségi oldalukon, mire azonnal levették a műsorról őket. Otthagyta a csatornát a régóta art directorként alkalmazott Dimitrij Likin, valamint az állami tulajdonú NTV csatorna műsorvezetője, Lilija Gildejeva is.
Romló hangulat
Ovszjannyikovának nem az ellenzéki újságírók meggyilkolása, a független sajtó ellehetetlenítése, a közvetlen kormányzóválasztás beszüntetése volt az a pont, ahol megingott a rendszerbe vetett bizalma, hanem amikor 2012-ben Putyin az akkori amerikai szankciókra válaszul betiltotta, hogy orosz árvákat fogadjanak örökbe amerikai párok, ezzel rengeteg borzasztó körülmény között élő gyerek jövőjét tönkretéve.
A utolsó csepp pedig az ukrán invázió volt, amely két okból érintette őt nagyon érzékenyen: egyrészt, mert félig ukrán – noha ő magát orosznak, sőt, orosz patriótának tartja –, a másik pedig a gyerekkorában megtapasztalt háború és menekülés.
A csatornához, csakúgy mint a többi állami orosz médiához, fentről jönnek az utasítások, hogy miről lehet beszámolni. Napi három eligazítást tartanak, hogy mit, milyen módon mutassanak be, anélkül, hogy a nyugati hírügynökségek felvételeit közölnék. Csak azokat a képsorokat használhatják, amit a védelmi minisztérium és a saját helyi tudósítóik készítenek, így nincs szó Oroszországban a humanitárius katasztrófáról, vagy a menekültekről.
A háború kitörése után egy héttel a csatornánál dolgozók körében egyre rosszabb volt a hangulat. Rájöttem, képtelen vagyok visszamenni dolgozni, mert láttam, mi történik Ukrajnában a valóságban, és mi az, amit a műsorainkban mutattunk
– mondta Ovszjannyikova. Előbb az egyik háborúellenes tüntetésre akart kilátogatni, de fia, tartva attól, hogy anyját letartóztatják, elrejtette előle a kocsikulcsot.
Azt mondja, végül spontán módon, egy nappal a televíziós tiltakozása előtt találta ki az akcióját, és készítette el plakátjait. A papíron azért volt orosz felirat, hogy tudassa a nézőkkel, ne higgyenek el mindent, amit a tévében látnak, az angol pedig azért készült el, hogy a nemzetközi közösség is tudja, „nem minden orosz idióta”.
A plakátot a kabátja ujjába tekerve vitte be a stúdióba, két biztonsági ellenőrzésen kellet átmennie az este hatos műszakkezdés előtt. A Vremya házigazdáját, Jekatyerina Andrejevát üveggel választják el a szerkesztőség többi részétől, és biztonsági őrök már korábban is védték. De Ovszjannyikova azt mondta, a biztonsági őr beletemetkezett a telefonjába, ezért tudott bemenni.
Beszélt arról is, hogy 90 százalékban biztos volt benne, nem fog sikerülni akciója.
Börtön helyett pénzbírság
Az orosz állapotokat alaposabban ismerők közül azonban sokakban kétségeket ébreszt Ovszjannyikova sztorija. Több szempontból is.
Az ügyének ugyanis – egyelőre – az lett a vége, hogy 30 ezer rubel (160 ezer forint) megfizetésére kötelezték, amit nem is a híradóba való becsörtetése miatt kapott, hanem egy Facebook-videó miatt, amiben megindokolja tettét.
A tíz napos elzárást, azt mondja, azért úszta meg, mert két gyereke is van. Hogy a börtönt miért, az továbbra is jogos kérdés. Főleg most, hogy a háború kezdete óta egy olyan törvénymódosítást is elfogadtak, amely szerint ha valaki kritizálja a hadsereget, vagy az ukrajnai missziót háborúnak nevezi, az akár 15 év börtönt is kaphat. Már a jogszabály elfogadása előtt sem volt túl elnéző a tiltakozókkal a rendszer, sokak kaptak börtönbüntetést csak azért, mert tüntetni mertek.
Ezzel szemben Ovszjannyikova – aki nem akarja elhagyni Oroszországot, hiába Macron és mások felajánlása is – ki-be járhat az országból. Jelenleg Németországban tartózkodik, de megjárta már Moldovát is, mint a német Die Welt újságírója. A lap ugyanis felvette munkatársai közé egy hónappal a történtek után. Legutóbb, amikor elhagyta Oroszországot, 40 percen át hallgatták ki a repülőtéren, ahol azt mondta, Törökországba (az egyik olyan ország, amely még fogad orosz járatokat) megy nyaralni, hogy kipihenje a közelmúlt fáradalmait.
Alkalmazása után a német lap központjánál után egy ukrán fiatalokból álló szervezet, a Vitsche Berlin tiltakozott, mondván, a volt propagandista továbbra is együttműködhet Moszkvával. Hasonló esetek miatt ugyanis mások tíz éves börtönbüntetést kapnak. Úgy vélik, kutyából nem lesz szalonna, a propagandista pedig mindig propagandista marad.
Ovszjannyikova a nyugati lapoknak a rezsim „zseniális” lépéseként magyarázta az enyhe büntetést.
Áruló lettem Putyin híveinek szemében, még anyáméban is
– nyilatkozta a Weltnek. Szerinte, ha börtönbe küldik, könnyedén mártírrá válhatott volna, és nem biztos, hogy a megtorlás elriasztott volna másokat valami hasonló akciótól.
Oroszországban brit kémnek állítják be, Ukrajnában az FSZB ügynökének. Van, akik szerint valakinek a szekerét tolja, valaki pénzeli, mások szerint viszont Moszkva katonája, akin bemutatja a rendszer az engedékenységét, próbálva elfeledtetni azt – jegyzik meg a szkeptikusok –, hogy mások kevésbé látványos háborúellenes tiltakozások miatt rácsok mögött vannak.
Ovszjannyikova megérti, hogy sokan szkeptikusak a történetével szemben, reméli azonban, a munkájával hozzájárul ahhoz, hogy ez idővel megváltozzon.
Utálnak az egyik és a másik oldalon is, és ez nagyon hasznos a Kremlnek. Szerintem most valószínűleg ujjongva dörzsölik a kezüket és arra gondolnak, milyen nagyszerű munkát végeztek a probléma megoldására.
A Weltnél azt mondják, azért vették fel Ovszjannyikovát, mert nyitottnak kell lenni azokkal szemben, akik nem akarnak többé a rendszer részesei lenni, ezt mutatja a német példa is, ahol számos korábbi NDK-s lett a demokratikus rendszer fontos újságírója.
Ez viszont azokat az orosz ellenzéki újságírókat bosszantja fel, akik az életük kockáztatása árán számoltak, számolnak be Moszkva korrupciós ügyeiről és más visszásságairól. Akár már évtizedek óta, száműzetésben.
Az életem sokat változott, természetesen. De nem vagyok hajlandó kivándorolni. Jelenleg nem folyik ellenem nyomozás, szabad ember vagyok, Oroszország állampolgára vagyok.
– mondja Ovszjannyikova, aki nem akar az életéből tíz évet arra fecsérelni, hogy egy másik országba beilleszkedjen. „Oroszországban akarok élni. A gyerekeim is Oroszországban akarnak élni.” Visszafogott tervei vannak: kutyatenyésztés, kisebb autó, takarékoskodás.
Nehézségei azonban még könnyedén lehetnek, eljárás is indulhat ellene. Figyelik, ezt ő is tudja. Azt nem hiszi, hogy meggyilkoltatják, mert a hatalom azt szeretné, ha mielőbb megfeledkeznének róla. A másik oldalról azért is adja az interjúkat, hogy a nyilvánosság megvédje, és ne járjon úgy, mint Putyin több kritikusa is, például Anna Politkovszkaja, akit előbb pont teával próbáltak megmérgezni, majd végül, a háza liftje előtt várakozva lőtték agyon.
