Nagyvilág

Tényleg ez a győzelem lenne Vucic végének kezdete?

Oliver Bunic / Bloomberg / Getty Images
Oliver Bunic / Bloomberg / Getty Images
A korábbinál kisebb többséggel, mégis nagyobb felhatalmazással folytathatja Szerbia kormányzását Aleksandar Vucic elnök és pártja a vasárnapi választások után. A mérsékelt ellenzék szerint ugyan a mostani választások – amelyen elnökre, parlamentre és belgrádi önkormányzatra is lehetett voksolni – „Vucic végének kezdetét” jelzik, ám ez erős túlzásnak tűnik.

Az abszurd kelet-európai politikában is elképesztőnek minősíthető jelenet zajlott le egy hete, amikor Aleksandar Vucic elnök és Orbán Viktor miniszterelnök a szinte légüres térnek integetett egy szerbiai vasúti avatóünnepségen. A március 28-ai „néptelen tömeget” kicsit zavarodottan, vonatból „köszöntő” népvezérek azóta egyaránt győzelmet arattak az országaikban április 3-án rendezett választásokon.

A nagyobb meglepetést talán Orbán keltette azzal, hogy újból kétharmados sikert ért el, hiszen Vucic győzelmére a fogadóirodák talán nem is fogadtak volna el téteket. A szerb voksolás ugyanis annyira „egyesélyes” volt, hogy ott csak a győzelem mértéke volt kérdéses – nemzetközi megfigyelők szerint ugyanis még a magyarnál is sokkal inkább manipulált a szerbiai politikai, közigazgatási és médiakörnyezet. Ilyen szempontból viszont meglepetés született déli szomszédunkban: Vucic győzelme sokkal kisebb arányú volt, mint Orbán Viktoré, legalábbis, ami az általa vezetett politikai tömörülés pártlistás szavazatait illeti.

Szerbiában ugyanis most egyszerre három választást is rendeztek: lehetett szavazni az elnökjelöltekre (Vucic nyert majdnem 60 százalékkal), a parlamenti pártokra (Vucic pártja, a Szerb Haladó Párt, azaz az SNS nyert, de csak relatíve, alig negyven százalék fölötti aránnyal), valamint például a belgrádi önkormányzat összetételére (Vucicék nyertek, de ott még talán az is elképzelhető, hogy az ellenzék Vucicék nélkül is fővárosi koalíciót alkothat).

Így a rendkívül izgalmas hármas befutó esetében inkább a százalékokat és a mandátumarányokat kell vizsgálgatni, és ebből kitűnik, hogy a Szkupstinában, a szerb parlamentben immár nem lesz abszolút többsége a Szerb Haladó Pártnak.

Eddig ugyanis a Vucic által rendszeresen átnevezett egységfrontnak – amely gyakorlatilag az SNS-en alapul – 188 mandátuma volt, ezzel a 250 fős törvényhozásban abszolút többséggel rendelkezett. Ennek ellenére koalíciós kormány irányította az országot eddig is, elsősorban az Ivica Dacic-féle Szerbia Szocialista Pártja nevű tömörülésre számíthatott Vucic.

Stringer / AFP

Ez nem véletlen: hiába uralja Vucic és pártja a szerb politikát, a hatalom legitimitása közel sem olyan erős, mint például Orbán Viktoré Magyarországon. Vucic ellen sokan tüntettek korábban, és az ellenzéki pártok részben bojkottálták az előző választást. Így a 250-ből legutóbb megszerzett 188 mandátumról Vucicék is tudták: nem jelzi az ország valóságos politikai erőviszonyait, ezért is alkothattak koalíciót többek között Dacicékkal. Ez a koalíció most várhatóan tovább működik, csak most már valóban szükség is lesz rá: az előrehozott választásokon ugyanis Vucicéknak most csak 119 mandátumuk lehet a szavazatok több mint 95 százalékának összeszámlálása után, Dacicék viszont továbbra is megtarthatják a 32 mandátumukat. Így összefogva bőven megvan tehát az abszolút többsége a két pártnak.

Vucic pártja tehát az előző választások 60 százalékos szavazati arányához képest most 42 százalék körülire esett vissza, és Dacicék is valamivel 12 százalék alatt maradtak – de együtt persze bőven abszolút többséget kaptak. Az eddigi mérsékelt ellenzék nem erősödött meg eléggé országos szinten ahhoz, hogy valódi ellenpólust képezzen a szerb parlamentben Vuciccsal és Daciccsal szemben.

Az ellenzéki centristának minősíthető, Zdravko Ponos leszerelt tábornok nevével fémjelzett, Együtt Szerbia Győzelméért koalíció ugyanis a szerb választási bizottság hétfői adatai szerint 38 képviselői helyet szerezhet a Szkupstinában. Ilyen szempontból talán a magyar választásokhoz hasonlóan a mérsékelt ellenzéknek is üzentek a szerb választók. A demokratikus(abb) elkötelezettségű oppozíció ugyanis most, 2022-ben nem tudta legyőzni a Vucic-féle SNS-t, viszont egyes nacionalista-radikális jobboldali erők befolyása megnőtt az előrehozott parlamenti voksoláson.

A szerb politikát amúgy is a nacionalizmus különböző árnyalatai jellemzik, a politikai erők e szempontból inkább csak a mértékben különböznek egymástól. Vucic most azt állította – és a magyar sajtó is általában ezt a narratívát vette át –, hogy a szerbiai közélet drámaian jobboldalra tolódott az ukrajnai háború miatt. Bár az oroszbarát szerb vezetők nem szeretik hangsúlyozni, de valójában Putyin agressziója miatt változott meg a politikai környezet.

Azért ez talán túlzás, de első pillantásra az igaz, hogy Vucic és a szerb kormány visszafogott fellépése a vártnál gyengébb választási eredményt hozott – erről a 24.hu is beszámolt. Valójában azonban ez az eredmény nem is annyira rossz Vucicéknak, mint látni fogjuk, és sokkal jobb, mint arra pár hónappal ezelőtt, a mérsékelt ellenzék átmeneti erősödésekor számítani lehetett.

Vucic elnök nyilatkozatában feltehetően arra utalt, hogy Belgrád hivatalosan ugyan elítélte Oroszországot az ukrajnai agresszióért, ám nem vezetett be szankciókat Moszkva ellen, több jobboldali párt és koalíció pedig határozottan kiállt Oroszország mellett.

Márpedig ezek az ultranacionalista és oroszpárti választási listák a vártnál jobb eredményt tudtak elérni. Így a még jobboldalibb, még nacionalistább erők közül a Remény koalíciónak 15, a Dveri Mozgalom és a Fogadalomtevők Szerb Pártjának pedig 10 mandátuma lehet az új parlamentben. A Remény (NADA) koalíció elképesztő erőket tömörít egyébként: a Szerbiai Demokrata Pártot, a Mozgalom a Szerb Királyság Megújításáért (POKS) nevű szervezetet, valamint 25 polgári egyesületet – írja a Pannon RTV honlapja. A mérsékeltebb, Muszáj (Moramo) elnevezésű koalíció viszont csak 4,7 százalékig jutott, ők így 12 mandátumot szerezhetnek a Szkupstinában.

A mérsékelt ellenzék vezéralakja egyértelműen Zdravko Ponos volt. A leszerelt tábornok az elnökválasztáson is Vucic mögött végzett, és az ellenjelöltek közül egyedül ő jutott kétszámjegyű eredményig. Az elnökválasztáson Vucic – már említettük – 60 százalékhoz közelítő (58,3 százalékos) eredménnyel végzett, Ponos messze lemaradt tőle 18 százalék körüli szavazataránnyal. Így már az első fordulóban győzött Vucic, várhatóan nem lesz szükség második fordulóra, és így újabb öt évig ő lesz Szerbia elnöke. Ponos egyébként nem csüggedt a vereség láttán: szerinte a mostani eredmények „Vucic végének kezdetét” jelentik.

Andrej Cukic / EPA / MTI Aleksandar Vucic szerb államfőt, a Szerb Haladó Párt (SNS) elnökét ábrázoló óriásplakát Belgrádban 2022. március 31-én.

Ponosék jelöltje, illetve az ő listájuk a belgrádi önkormányzati választáson is a második helyig jutott.

A fővárosban egyébként az eddigi ellenzék akár össze is foghat, és ott talán valamiféle „össznépi”, jobboldaltól a baloldalig érő koalíció jöhet létre, bár ezek a pártok máris vitatkoznak egymással.

A szerbiai és vajdasági választásokon a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) meglepően jól szerepelt ahhoz képest, hogy most jóval több induló volt. A korábbi mandátumszámuk mindenképpen csökkent volna, hiszen ezúttal a mérsékelt szerb ellenzék egyik része sem bojkottálta a választást. A VMSZ ilyen körülmények között is hat képviselői helyet szerzett a Szkupstinában.

A vajdasági Magyar Szó ennek kapcsán Pásztor Istvánt, a VMSZ elnökét idézte, aki szerint a szövetség megőrizte legitimitását, és a párt mindhárom választási kívánsága teljesült. Pásztor szerint ugyanis a „vajdasági magyar közösség két országban három választás tekintetében volt érdekelt”, így „szerették volna, ha Magyarországon továbbra is a Fidesz-KDNP irányítaná az országot, Szerbiában Aleksandar Vucic eddigi államfő már az első fordulóban megnyerné az államfőválasztást, a VMSZ legitimitása pedig változatlan maradna”. Mindhárom célt teljesítették – mondta Pásztor, aki szerint a VMSZ nagy mértékben hozzájárult Vucic győzelméhez, ugyanis

a magyarok lakta helyi önkormányzatokban a VMSZ-re és a Vucicra leadott szavazatok száma megközelíti egymást.

A választásokat számos kifogás érte: megfélemlítésre, választási befolyásolásra, szavazatvásárlásra panaszkodott a szerb ellenzék, amit Vucic elutasított, és szlovén lapok szerint hozzátette: szerinte „demokratikus a szerb társadalom”.

Vucic egyébként nagyjából egy évtizede áll a szerb politika élén különböző pozíciókban. A választások előtt számos kihívás érte kormányzását: vádolták maffiakapcsolatokkal, támadták egy lítiumbánya esetleges megnyitása miatt (amitől a kormány végül visszakozott), ám valójában valószínűleg Szerbiában is az Ukrajna elleni orosz invázió gyakorolt hatást a politikára – ez erősítette meg az utolsó pillanatban a válsághelyzetben kormányzó erőket.

A kritikusabb hangvételű szerb sajtó is egyetért ezzel, jóllehet francia hírelemzőkre hivatkozva. Így a Danas lapszemléje szerint Vucicnak sikerült a háború miatt elterelni a figyelmet a korrupciós vádakról, a koronavírus-járvány kezeléséről, a környezetvédelmi problémákról és a jogállamisági kérdésekről.

Persze ehhez hozzátehetjük: akárcsak Magyarországon, Szerbiában is a háború nyomán nemcsak a kormánypárt kapott erőre, hanem a jobboldali radikalizmus is teret nyert a mérsékelt ellenzék kárára. Egy szlovén lap, a 24ur.com azt emeli ki ennek kapcsán, hogy Vucic ügyesen lavírozott Kelet és Nyugat között, és az első szerb vezető hosszú idő óta, akit mind Keletről, mind Nyugatról támogatnak.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik