Az Európai Uniót félévente másik ország vezeti. A soros elnökség feladata, hogy megszervezze az Európai Tanács csúcsüléseit, megszabja a napirendet, amiről tárgyalni szeretne, és a lehető legjobban végig is vigye az ügyeket. 2020 második félévében az EU soros elnöke Németország volt. Mivel ez volt az idén szeptemberben visszavonuló Angela Merkel utolsó elnöksége, a programja is ennek megfelelően ambiciózus volt (erről részletesen írtunk), de a német elnökség leginkább arról maradhat emlékezetes, hogy nem sikerült probléma nélkül elfogadni az unió hétéves költségvetését és az ehhez kapcsolt segélycsomagot.
A problémát esetben Orbán Viktor jelentette, aki a lengyel kormány támogatását élvezve vétóval fenyegetett, amennyiben a jogállami mechanizmusnak nevezett eszköz úgy megy át az Európai Unión, hogy befolyásolni tudja a magyar belpolitikát. Végül sikerült megegyezni. A mechanizmus ugyan átment, de a homofób pedofiltörvény kapcsán derült ki igazán, hogy mennyire nem lehet érdemben használni a jogállami elhajlásokkal szemben, ha azok nem érintik az EU költségvetését.
A német soros elnökség turbulens időszaka után a portugál elnökség féléve szinte nyugodt volt. Leginkább azért, mert olyan ügyekről tárgyaltak, amelyeknek ugyan jelentős gazdasági, de Magyarországra nézve kisebb politikai súlya van. Ilyen volt a közös agrárpolitika enyhe reformja és a viszonylag ambiciózus klímaterv, amit elfogadtak. Egyik sem olyan ügy, amely a magyar belpolitikát mozgatná, bár az Orbán-kormány klímaügyben is csatázni akar Brüsszellel, a legújabb nemzeti konzultáció egyik kérdése azt sugallja, hogy az EU a rezsi növelésével akarja mérsékelni a klímaváltozás költségeit, nem a nagyvállalatok megadóztatásával.
A portugál elnökség a saját lehetőségeihez képest kompetensen vitte végig ezt a félévet, pedig az év elején még nem is találkozhattak az állam- és kormányfők. Az unió ügyeit a gyakorlatban az unióba akkreditált nagykövetek vitték, akik a pandémia alatt végig személyesen egyeztettek, és ezáltal jóval nagyobb hatalommal jöttek ki a világjárványból, mint amekkorával belementek. Antonio Costa portugál elnök éleslátását mutatja, hogy amikor átvette a soros elnökséget, észrevette, hogy megváltoztak az erőviszonyok, és az egyik első dolga volt, hogy személyesen beüljön az állandó képviselők legfontosabb heti egyeztetésére, amit Coreper II-nek hívnak.
Portugáliától a soros elnökséget Szlovénia vette át az év második felére, és szinte biztos, hogy magyar szempontból teljesen más időszakra számíthatunk, mint az előző volt. Szlovénia ugyanis mára a renegát magyar-lengyel duó legfontosabb külső támogatójává vált.
Janez Jansa szlovén miniszterelnök a harmadik ciklusát kezdte meg nemrég Szlovénia élén, és erős trumpista jeleket mutat. Szeret újságírókat kritizálni a Twitteren, és amikor nem tetszett neki, hogy nem szólhat bele abba, hogy kit delegál az ország az új uniós ügyészségbe, elgáncsolta a folyamatot. Szlovénia így máig nem delegált egyetlen ügyészt sem.
Az Orbán Viktor fontos szövetségesének számító – a homofób pedoviltörvény ügyében is a magyar miniszterelnök mellé álló – Jansa a napokban már arról beszélt, hogy ha az EU „képzeletbeli európai értékeket” akar Közép-Európára erőltetni, az az unió összeomlásához vezethet. Igaz, Jansa attól azért eddig tartózkodott, hogy olyan keményen menjen szembe az uniós elittel, mint Orbán – egy kétmillió lakosú, euróval fizető ország kormányfőjeként kevés oka is van erre.
A szlovén soros elnökségnek igazán egy prioritása lehet: a gazdaság beindítása. Ez sokat segíthet majd Magyarországnak is, hiszen a segélycsomagra beadott pályázatunk gyors és problémamentes elfogadása sok kellemetlen politikai harctól kímélheti meg Orbánt, és rengeteg pénzt hozhat a magyar gazdaságba a választás előtt.
Ugyanakkor a következő félévben fontos döntések várhatók, melyek akár negatívan is befolyásolhatják a magyar belpolitikát. Őszre várják a legtöbben, hogy az Európai Bíróság dönt a jogállami mechanizmusról, amelyet ezek után el is lehetne kezdeni alkalmazni. Szintén a nyár végére várható a most már évente megjelenő jogállami országjelentés, amely várhatóan elmarasztalja majd Magyarországot. Ennek a rossz reklámon kívül egyelőre semmilyen következménye nem lesz, a tárgyalások során elérte a magyar kormány, hogy ne lehessen a jelentésre hivatkozni például a jogállami mechanizmus során. Mostanában viszont, főleg a homofób pedofiltörvény miatt egyre több vita van arról, hogy újabb eszközöket keressenek az ehhez hasonló problémák kezelésére, így közép távon akár számíthat is valamit, hogy mit mond Magyarországról ez a jelentés.
A magyar kormánynak ez a félév mégis kellemes felüdülés lehet a korábbiakhoz képest, mert bár a soros elnökséget vivő ország a szabályok szerint fair és független vezetőként jár el, Orbán Viktor alapvetően támogató hozzáállást várhat Jansa kormányától. Az igazi probléma az ezt követő félévben lesz.
2022 elején ugyanis Franciaország veszi át az unió soros elnökségét. Azt, hogy Emmanuel Macron elnök kormánya mit gondol a magyar állapotokról, világosan jelzi, hogy Franciaország volt az egyik olyan állam, amely az EU-ban vitát kezdeményezett a Magyarországon elfogadott homofób törvényről. Macron ráadásul közvetlenül a (magyar parlamenti választással egy időben, 2022 áprilisában esedékes) francia elnökválasztás előtt veszi át a soros elnökséget, és fontos lesz neki, hogy odahaza politikai sikereket mutasson fel. Ennek csak az egyik eszköze lehet a jogállami mechanizmus, amelyet szinte biztosan elindítanak majd 2022 elején Magyarország ellen.
A mechanizmusnál is fontosabb eszköz lehet a Konferencia az Európai Unió jövőjéről, ami egy egyeztető fórum – ez a portugál elnökség alatt kezdődött és nagyrészt a szlovén elnökség alatt zajlik majd le –, és a végeredményét pont Macron hirdetheti ki. Ez már csak azért is jól jön neki, mert a konferenciának ő az egyik ötletgazdája, a célja pedig az, hogy valamilyen módon megváltoztassák az Európai Unió működését, hogy az kompetensebb és reaktívabb lehessen azokkal a problémákkal szemben, amelyeket naponta érzékelünk.
A tárgyalások során aztán a konferenciától szinte minden valódi hatalmat elvettek, egyelőre semmi nem garantálja azt, hogy a lezárulta után valóban szerződéseket módosítanának az unióval kapcsolatban. Viszont semmi nem is tiltja ezt, és ha Macronon múlik, jó eséllyel ebbe az irányba indul majd el a folyamat. És arra is van lehetőség, hogy új eszközöket találjanak ki a renitens tagországok szabályozására. Még ha nem sikerül is ezt elérni, az szinte biztosra vehető, hogy a kampányhajrában lévő Macron kemény politikai támadásokat indít majd Magyarország ellen, hiszen ezzel saját magát is pozicionálni tudja otthon a Marine Le Pen és a klasszikus francia jobboldal elleni harcban.
