Másfél hónapja igencsak pikáns képek kerültek ki Bojko Boriszov bolgár miniszterelnökről. Nem annyira durvák, mint például Borkai Zsolté, de azért rajta sem volt sok ruha. A fotókon az látszik, amint a miniszterelnöki rezidencia hálószobájában alszik, mellette egy pisztoly az éjjeliszekrényen, annak fiókjában meg egy nagy rakás készpénz, tele 500 euróssal. A képek egy részének eredetiségét Boriszov tagadta, csak az alvósat nem, és az egészet nagy riválisai – így a korábbi volt második embere, Cvetan Cvetanov vagy a köztársasági elnök, Rumen Radev – támadásának tudta be. Utóbbival szemben valóban erős a gyanú, már csak azért is, mert a szomszéd ingatlanon él, ráadásul van is egy drónja, ahogyan azt elismerte.
A KGB tankönyveiben az áll, hogy amikor kompromittáló anyagot készítesz, akkor annak olyannak kell lennie, amely undort kelt. (…) Csak egy kisfiú hiányzott még mellőlem
– mondta Boriszov, aki pontosan ismerheti a KGB módszereit, hiszen a Fidesz-pártcsalád bolgár pártjának vezetője egykor Todor Zsivkovnak, a kommunista Bulgária vezetőjének testőre volt.
Bulgarian PM Borissov suggests that his former N. 2 Tzvetan Tzvetanov is behind "kompromat" photos of his bedroom with drawers stuffed with bundles of 500-euro notes published today. pic.twitter.com/mNxx1dKfQk
— Georgi Gotev & EURACTIV.bg (@GeorgiGotev) June 17, 2020
Legalábbis Boriszov szerint, de ez már bőven elég ahhoz, hogy elmérgesedjen a bolgár–kínai viszony, ami a közelmúltig elég baráti volt, így például a bolgár miniszterelnök volt a házigazdája a 2018-as Kína–Közép-Kelet-Európa (KKE) találkozónak Szófiában, annak ellenére, hogy az Európai Unió kifejezetten ellenezte az esemény megtartását.
De nemcsak Boriszov, illetve Bulgária távolodik Kínától – írta a Conversationre felkerült cikkében Emilian Kavalski, a Nottinghami Egyetem Kínával és eurázsiai kapcsolatokkal foglalkozó professzora.
Tavaly októberben kölcsönösen megszakította egymással a testvérvárosi kapcsolatát Prága – illetve annak kalózpárti polgármestere, Zdeněk Hřib – és Peking. A cseh fél azt akarta elérni, hogy a testvérvárosi szerződésből kivegyék, hogy a csehek fővárosa elismeri az „egy Kína” elvét, ezzel megsértve többek között Tajpej országát, Tajvant. A cseh törvényhozás felsőházának szóvivője pedig Tajvanra utazott, kiváltva ezzel a kínaiak rosszallását, hiszen Peking nem ismeri el Tajvan függetlenségét.
Az idén májusban Litvánia is aktivizálta magát, a külügyminiszterük azt szorgalmazta, hogy Tajvant vegyék vissza az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tagjai közé. Illetve a KKE-országok több képviselője is aláírta azt a nyílt levelet, amelyben tiltakoznak a Hongkongban bevezetett kínai nemzetbiztonsági törvény ellen, amivel egyébként a kommunista állam felrúgta a briteknek tett ígéretét Hongkong függetlenségéről. Az aláírók között szerepeltek még
- Jan Figel korábbi szlovák EU-s biztos, és többszörös miniszter; Andrius Kibilius volt litván miniszterelnök, most az EPP tagja;
- litván, szlovák, magyar (Cseh Katalin), lengyel, cseh, bolgár, észt, román, szlovén EP-képviselők;
- a cseh, az albán, a litván, a lengyel, a szlovák törvényhozás tagjai is.
Június 19-én pedig az Európai Parlament elfogadott egy állásfoglalást, amelyben elítélik a kínai kormányt az emberi jogok megsértése, Hongkong autonómiájának csorbítása és az ujgur kisebbség elnyomása miatt, egyúttal a tagállamokat felszólították, hogy a Kínával való tárgyaláskor, szerződéskötéskor erre mindig térjenek ki. Ezt a jelen levő magyar képviselők – a fideszesek is – mindannyian megszavazták – írta a 444.
Nyolcéves kapcsolat bicsaklik meg
2012-ben Varsóban 16 KKE-állam – köztük 11 uniós – és Kína vett részt egy találkozón, utóbbit az akkori miniszterelnök, Ven Csia-pao képviselte. (Később, 2019-ben tizenhetedikként csatlakozott az európai államokhoz Görögország is.) Gyorsan el is fogadták a résztvevők az úgynevezett „tizenkét intézkedést”, illetve Ven bejelentette, hogy 10 milliárd dolláros hitelkeretet biztosítanak, valamint létrehoznak egy 500 millió dolláros fejlesztési alapot. Beruházásokat és infrastrukturális fejlesztéseket ígértek az európaiaknak, ezek közül egyet biztosan mindenki jól ismer: a 2013-ban bejelentett Budapest–Belgrád vasútvonal felújítását.
Azért mindebből elég jól látszik, hogy Kína ezúttal is a klasszikus lekenyerezésre játszott, ráadásul igen olcsón. Kis országokról, kis pénzekről van szó, másrészt viszont ezek a projektek újabb köteléket biztosítanak az európai piachoz, ráadásul Kína a résztvevő országokon keresztül befolyásolhatja az Európai Unió munkáját is. Nem hiába nevezte Kínát egy EB-nyilatkozat „riválisnak”, attól tartva, hogy Kína „trójai falóként” használja fel az EU falain belül a KKE-országokat.
A helyzet azonban 2020-ra jelentősen megváltozott. Hiába jelentette be januárban a kínai elnök, Hszi Csin-ping, hogy idén ő jelenik meg a 17+1 ország találkozóján (nem pedig a miniszterelnöke, Li Ko-csiang), Kína és az európaiak elkezdtek távolodni egymástól, amit a koronavírus-járvány csak felgyorsított. Több okból is, Kavalski ezek közül hármat emel ki:
1. Kína nem teljesítette ígéreteit
Bár 2016-ban a kínaiak közvetlen befektetése csúcsra ért az EU-ban – 43 milliárd dollárt tett ki –, 2019-re visszaesett a 2012-es szintre, 2020-ra pedig várhatóan még ennél is alacsonyabb lesz. A találkozók inkább egy közös fotó készítésére alkalmasak, minthogy megvitassák, milyen fejlesztéseket lehetne nyélbe ütni – írta a nottinghami professzor.
A cseh köztársasági elnök, Milos Zeman – akit nemigen lehet Kína-ellenesnek nevezni – mondta még azt korábban, hogy a 2020-ban elmaradó találkozó fő oka a kínai projektek alacsony száma. Az idei, áprilisi gyűlést ugyanis – legalábbis hivatalosan – a koronavírus-járványra hivatkozva határozatlan időre elhalasztották.
Xi Jinping, Kína elnöke kezet ráz Milos Zeman cseh köztársasági elnökkel Pekingben, 2019. április 28-án.
2. Kezdett egyre kínosabb lenni otthon
Mivel a kínaiak egyre kevesebb pénzt hoztak az országoknak, az európai államoknak hirtelen eszükbe jutott a politikai identitásuk. Így volt ez a fent már említett, több képviselőből is előtörő, Hongkonggal szembeni szimpátiával – őket a kialakult helyzet a szovjet időszak alatti állapotokra kezdte emlékeztetni.
Tavaly júliusban a szlovák köztársasági elnök, Zuzana Čaputová nem értett egyet azzal, hogy a kínai külügyminiszter, Vang Ji az országukba látogat, szerinte ugyanis Kína nem megfelelően bánik az emberi jogi szervezetekkel és aktivistákkal. Egy hónappal később a kínai diplomaták Vilniusban Hongkong-párti tüntetőkkel dulakodtak.
Csehországban egy sanghaji kötődésű kínai energetikai magáncég, a CEFC China Energy kezdett el cégeket felvásárolni, de aztán a vállalat vezérigazgatóját letartóztatták, így minden az állam kezébe került, köztük sok cseh vállalat is, amit utóbbiak valószínűleg nem akartak, nem ezt ígérték nekik.
3. Kezdett egyre kínosabb lenni a diplomáciai kapcsolatokban
A Kínával való barátkozással azért is lett egyre óvatosabb a KKE-országok egy jelentős része, mert az EU és az USA is egyre kevésbé nézte jó szemmel ezt a kapcsolatot. Ennek egyik látványos jele, hogy többen – Csehország, Lengyelország, Románia, Észtország – is Washington nyomására jelezte, hogy eltiltják az 5G-hálózat kiépítésétől a kínai Huawei-t. Románia hosszú, a magyar–szerb vasúthoz hasonlóan kacifántos történetben végül májusban visszamondta egy kínai vállalattal kötött megállapodását egy atomerőmű két blokkjának megépítéséről. Litvánia hírszerzése pedig a Moszkva és Peking közötti „Sárkánymedve-szövetség” miatt nemzetbiztonsági kockázatnak ítélte Kínát.
Sok más ország is hasonlóan távolodik: júniusban videókonferenciát tartottak az „Egy övezet, egy út” elnevezésű nemzetközi együttműködésre hivatkozva – ennek része közép-, dél- és délkelet-ázsiai, valamint afrikai országok mellett tulajdonképpen a 17+1 –, ám ezen az eseményen a KKE-államok közül csak Görögország, Szerbia és Magyarország vett részt. A magyar részről Varga Mihály pénzügyminiszter arról beszélt, hogy még szorosabb kapcsolatot szeretnénk Kínával. Nem mellesleg az „Egy övezet, egy út” jelentősége is csökkent az utóbbi időben.
A koronavírus-járvány ráadásul nemcsak a személyes találkozókat hiúsítja meg az országok között, az emiatt megváltozott gazdasági helyzet is arra ösztönözheti Kínát, hogy karcsúbb projekt maradjon az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés, és
Vagy – a már említett EP-állásfoglalás után is – Szél Bernadett független parlamenti képviselő kérdésére a magyar kormány azt válaszolta, a kabinet számára mindig a magyar érdekek lesznek a legfontosabbak, és hogy az uniós állásfoglalás a vasútvonal felújításáról kötött szerződést nem módosítja.
Jövő
Sokan reménykedtek benne, hogy Kína gazdaságából majd profitálnak, de mára inkább kockázatként gondolnak a távol-keleti országra. Pekingnek pedig most nagyon sok helyre kell figyelnie: ott vannak az általa felbőszített országok, mint Nagy-Britannia, Ausztrália, India és leginkább persze az Egyesült Államok, másrészt pedig a járvány miatt a saját belső politikai és gazdasági stabilitásukra is ráfér egy kis megerősítés.
Hogy mi lesz magával a 17+1-gyel, nem tudni, a következő találkozót ugye határozatlan időre elnapolták – pár ország, így Lengyelország és Románia már egyébként is kezdte lemondani ezeket az eseményeket –, de már a tavalyelőtti szófiai találkozó előtt is felmerült, hogy csak kétévente találkozzanak az éves gyűlés helyett, valamint a kapcsolatokat is kicsit lehűthetnék. Ez ugyan nem történt meg, de felvették tizenhetediknek Görögországot az amúgy is nagyon heterogén csoportosulásba, így előtérbe kerültek a bilaterális kapcsolatok.
Görögország felvételéből és a – 30 évre titkosított hitelkonstrukcióval felújítandó – Budapest–Belgrád vasútvonal erőltetéséből az látszik, hogy a 17+1-ből is még inkább gazdaságilag profitálna most már Kína. A dél-európai országot azután vették fel, hogy a kínaiak többségi tulajdont szereztek az állami tulajdonú COSCO-n keresztül a pireuszi kikötőben. Közben pedig – állítólag részben pekingi segítséggel – rendeződött Görögország és Észak-Macedónia között a névvita is.
Mindez azt jelenti, hogy alapvetően már nem a 17+1 szövetséggel operál Peking, hanem más módszerekkel, további befektetésekkel, be- és felvásárlásokkal (mint korábban a KUKA, a Daimler, a Pirelli volt) próbálja erősíteni a politikai befolyását Európában a kommunista állam.
Ha pedig közvetlen politikai nyomást akar kifejteni, még mindig próbálkozhat a 17+1 csoportosulással.
Kiemelt kép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök (balról) és Li Ko-csiang kínai kormányfő (középen jobbról) a Kína-Közép-Kelet-Európa (KKE) csúcstalálkozó gálaestjén a fővárosi Bálnában 2017. november 27-én. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda /Szecsődi Balázs /MTI
