Extrém korán és nagyon széleskörűen kezdtünk el tesztelni, emiatt korán észrevettük a megbetegedéseket,
többek között ezzel indokolja Christian Drosten, a berlini Charité Egyetemi Kórház virológiai osztályának főorvosa, hogy Németországban miért sikerült kordában tartani a koronavírus-járványt. Drosten néhány hete minden hétköznap az NDR német közszolgálati adó podcastsorozatában beszél a Covid-19-cel kapcsolatos tudnivalókról, amelyek nem csak a német hallgatók számára lehetnek érdekesek.
A március 30-i adásban például elmondta, hogy a nagy mértékű tesztelés mellett már az első németországi esetnél felismerték, hogy nagy erőfeszítések árán meg lehet akadályozni a betegség továbbterjedését, azzal, hogy felderítik a kontaktokat. Az is fontos segítség volt, hogy a diagnosztikai laborok is korán be tudtak kapcsolódni a tesztelésbe, illetve a közegészségügyi hivatalokat is mozgósították.
Talán azért állunk mi jobban, mint más országok, mert felkészültebbek voltunk, és mi vagyunk a legjobbak a diagnosztizálásban.
Amikor München után már Baden-Würtemberg tartományban, illetve az Alsó-Rajna vidéken is felbukkant a vírus, rögtön látták, hogy mi fog történni, és azonnal cselekedni tudtak más tartományokban is.
Volt azonban egy másik faktor is, amely a németek segítségére lehetett, ez pedig az, hogy eleinte a fiatalabb, egészségesebb, sportosabb korosztály tagjai betegedtek meg, akik egy ausztriai vagy olaszországi kirándulásról érkeztek haza. Ők főként a saját korcsoportjukban mozgolódtak, így a megbetegedések is ott váltak gyakoribbá. Ez lehet az oka annak, hogy a koronavírussal fertőzöttek mediánéletkora Németországban 48 év – fejtette ki Christian Drosten. Ezzel szemben Olaszországban általában a 81 évet jelölik meg mediánként, jóllehet, a szakember szerint ez nehezen magyarázható, hiszen ezek szerint jó pár 100 éves páciensnek is kell lennie a betegek között.
Ugyanakkor van egy tényező, amelyről gyakran elfeledkeznek: a Covid-19 a közel-keleti koronavírushoz, a MERS-hez hasonlóan nozokomiálisan, vagyis kórházi környezetben is terjed. Így tehát nemcsak a lakosság körében, mondjuk a városban mászkálva vagy tömegközlekedéssel lehet elkapni a betegséget, hanem akkor is, ha valaki más alapbetegség miatt már eleve kórházban tartózkodik, ez pedig az idősek esetében gyakoribb.
Arra azonban Drosten is figyelmeztetett, hogy a mostani helyzet meg fog változni, és Németországban is fel kell készülni arra, hogy megemelkedik a halálos áldozatok száma, amikor az idősebb korosztályban is nagyobb számban megjelenik a fertőzés. Szavait igazolják a keddi legfrissebb számok is: ugyan a bizonyítottan fertőzöttek száma alapján lassul az új típusú koronavírus terjedése, az elhunytak száma napok óta gyorsuló ütemben növekszik. Egy würzburgi idősotthonban 13, egy wolfsburgi intézményben pedig 17 lakó halt bele a járványba.
A szakemberek várják, hogy mikor kezdődik el a súlyosabb fázis, miközben valahol abban reménykednek, hogy nem fog sosem elkezdődni.
Az azonban biztos, hogy a tesztelés volumenét már nem nagyon lehet növelni, mert ahogy világszerte megnőtt a piaci kereslet a tesztek iránt, úgy Németországnak is egyre kisebb szelet jut a tortából.
Kutatni, kutatni, kutatni
A főorvos felhívja a figyelmet arra is, hogy a járvány elleni küzdelemnek csak az egyik része a napi betegek kezelése. Emellett kiemelt szerepe van a kutatásnak is, hiszen ez segít megismerni a vírust, és nyújt alapot a gyógyszerek és vakcinák kifejlesztéséhez. Persze előbb meg kell érteni, hogy mi történik a páciensekkel, és mi az, amit már tudnak hasznosítani a más betegségek során már alkalmazott gyógymódokból. Az egyetemi klinikák alkalmasak arra, hogy ilyen vészhelyzetek esetében bevonják őket a kutatásba, mert – szemben a nagy kutatóközpontokkal – itt ténylegesen vannak betegek, ráadásul nem is kevesen, és gyakorlati tapasztalatokkal tudják segíteni a munkát. Ezért is lényeges Dorsten szerint, hogy a Németország különböző pontjain található egyetemi klinikák adatot cseréljenek egymással.
Természetesen a nemzetközi kutatómunka is fontos, vannak olyan projektek, amelyeket az Európai Unió támogat és az európai kutatóhálózat tagjai tartják a kapcsolatot egymással, de a főorvos azt is hozzátette, hogy érzékelhető a határok lezárása, és nem csak a maszkok és az eszközök szempontjából.
Mivel az egyes országok a járványnak más szakaszában vannak, a kutatók most elsősorban arra koncentrálnak, hogy mi történik a saját intézményükben és a saját országukban, és ez jól van így,
jegyezte meg a virológus.
Arra a riporteri kérdésre, hogy miért van olyan kevés, rendelkezésre álló adat például a kelet-európai országokban, Christian Dorsten úgy válaszolt, egyrészt még nem tart ott a járvány, ahol Németországban, másrészt ezekben az országokban egyszerűen nincs pénz a rendszerben kutatásra.
Ismerek olyan kitűnő, kelet-európai kutatókat, akik egy idő után azt mondták, hogy más foglalkozás után kell nézniük, mert nem tudnak megélni a fizetésükből.
Ráadásul a kelet-európai régióban már sokszor az is sikernek számít, hogy rendesen el tudják látni a betegeket, nem áll rendelkezésre olyan alapfelszereltség, amely lehetővé tenné a modern klinikai kutatásokat.
Mindenesetre már nagyban folynak a vizsgálatok, hogy mely gyógyszerek lehetnek eredményesek az új típusú koronavírus kezelésében. Az egyik ilyen a Remdesivir, amely más koronavírusok esetében már bevált: ez a szer gátolja a Covid-19-hez hasonló, úgynevezett RNS-vírusfélék szaporodását. Ráadásul a gyógyszer forgalmazója a rendkívüli helyzetre tekintettel engedélyezte, hogy a gyógyszert bizonyos feltételek mellett szélesebb körben használhassák a kórházak olyan új típusú koronavírusos betegek esetében, akiknél már oxigént kell adni, de még nem szorulnak rá a keringés működését segítő gyógyszerekre. A Remdesiviren kívül HIV-fertőzés és malária kezelésére használt gyógyszerekkel is kísérleteznek, ezeknél azonban még nem rendelkeznek biztató korábbi tapasztalatokkal.
A Covid-19 nem fog eltűnni
Addig azonban, míg meglesz a megfelelő kezelési mód, a tesztelés és a felderítés szerepe nélkülözhetetlen marad. Erre az országok különféle módszereket alkalmaznak, és nem biztos, hogy lehet majd találni egyetlen, univerzális megoldást. A podcastben előkerült Dél-Korea példája, de Christian Dorsten szerint olyan szintű megfigyelést, mint amilyet az ázsiai országban bevezettek a mobiladatok szűrésével, Németországban sokkal nehezebb lenne bevezetni a társadalmi tiltakozás miatt. Pusztán tudományos szempontból azonban mindenképpen hasznosak és célravezetők lehetnek, ha telefon segítségével be lehet azonosítani, hogy ki hol volt, és hogy akkor és ott volt-e a közelében koronavírusos beteg.
Ha például üzenetet kapok arról, hogy néhány napja egy helyen tartózkodtam valakivel, akiről később kiderült, hogy fertőzött, ki tudom számolni, hogy mikor jár le a lappangási idő és elkezdhetem figyelni magamat, hogy észlelem-e a tüneteket.
A főorvos hozzátette, hogy nem is kellene mindenkinek részt vennie ebben, elég ha a társadalom legnagyobb része hajlandó erre, és vállalja ezt a közösségért.
A dél-koreai eredményekkel kapcsolatban azonban megjegyezte, hogy miközben az ázsiai ország egy ideje már azt kommunikálja, hogy kézben tartja a helyzetet, nem szabad elfeledkezni arról, hogy ott az első esetek egy nagyon jól körülhatárolható eseményhez, egy keresztény szekta rendezvényéhez kapcsolhatók. A nagy humánerőforrással dolgozó koreai szakemberek fel tudták deríteni az érintettek kontaktjait, le tudták futtatni a teszteket és el tudták őket különíteni. Azóta azonban már felbukkant az ország más, egymástól távolabb eső pontjain is a fertőzés, és nem csak egy helyre kell koncentrálni.
Ugyanakkor hiába a korai diagnózis, hiába a tesztelés, hiába a gyógyszerek és a vakcina, fel kell készülnünk arra, hogy a Covid-19 itt marad velünk.
A lakosság 60-70 százaléka meg fog fertőződni, mielőtt a pandémiás terjedés megáll,
jósolja Christian Dorsten. Ezért fontos, hogy a szakemberek és a kórházak felkészültek legyenek, és ne sodorjon el minket az ár.
Kiemelt kép: Az utcát fertőtlenítik a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt. munkatársai a koronavírus-járvány miatt Újpest-Központnál 2020. március 25-én. Fotó: Mónus Márton / MTI
