Orbán Viktor a hétvégén Tusványoson megtartotta szokásos éves szónoklatát, amelyben újraértelmezte felfogását az illiberalizmusról. Ezúttal a „keresztény szabadságról” és a demokrácia alapjairól szónokolt. De persze ellenségeket is keresett, és a liberálisokat meg is találta, akik állítólag gyűlölik őt és irányzatát.
Az ellenségek megválasztásában Orbán mindig ügyes: távoli és ismeretlen célpontokat keres, amelyeket könnyű legyőzni (legalábbis Magyarország választókörzeteiben), s idén megtalálta erre a nemes feladatra a finneket, akiket mindazonáltal „barátainak” nevezett Erdélyben. A miniszterelnök jelentős csúsztatásokkal támadta a finn alkotmányos rendszert, székelyföldi közönsége pedig aligha értette, miért kell kirohanásokat intézni épp „finn barátaink” ellen, főleg ha a barátaink.
Segíthet megérteni ezt, hogy Varga Judit, az új magyar igazságügyi miniszter két hete Helsinkiben, az Európai Unió igazságügyi minisztereinek informális találkozója előtt kérdésünkre megerősítette, hogy a jogállamiságról fognak tanácskozni. A finnek hangsúlyozták, hogy az EU soros elnökeként a jogállamiságot kiemelt kérdésnek tekintik, a helsinki találkozó előtt terjedtek olyan hírek is, hogy a finnek javaslatai összekapcsolnák az EU-támogatásokat a jogállamisági garanciákkal.
Ezek után már érthető, miért fogalmazott így Orbán Viktor Tusványoson:
ha már itt van Varga Judit miniszter asszony, akkor arról se feledkezzünk el, hogy lesznek itt csatáink jogállamiság kérdésében is. Ide jó idegek kellenek. Nem ahhoz, hogy az álláspontunkat képviseljük, mert az – mint a miniszter asszony bemutatta már korábban – lehetséges, hanem, hogy ne nevessük el magunkat, és a kikacagással ne sértsük meg a partnereinket.
Orbán a finneket akarta kinevettetni, mint az a helyszínen készített videónkon is látható. „Finn barátainkkal fogjuk értékelni a magyar jogállamiság helyzetét”, mondta, majd megjegyezte: Finnországban nincs alkotmánybíróság, az alkotmány védelmét a parlament különbizottsága látja el. „Képzeljék el, amikor a magyar jogállamiságban mi egyszer csak azt mondanánk, fölszámoljuk az Alkotmánybíróságot, és a parlament alkotmányügyi bizottsága gyakorolja a normakontrollt. Ez a helyzet körülbelül Finnországban” – tette hozzá gunyorosan.
Majd fokozta is a hangulatot: „Finnországban az akadémia az oktatási minisztérium felügyelete és irányítása alatt áll. Képzeljék el, ha úgy zártuk volna le a magyar akadémiáról szóló vitát, hogy egész egyszerűen az oktatási miniszterhez – ez nem történik meg, kedves Kásler miniszter úr, de képzeljük el mégis – telepítjük az akadémia felügyeletének és irányításának jogát. Vagy képzeljék el azt a finn jogállami állapotot, amikor a bírákat az igazságügy-miniszter javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki.”
De mi is a baja a miniszterelnöknek Finnországgal? Tényleg az a legfőbb gondja Magyarország kormányfőjének, hogy az állítólagos finn akadémia felügyeletét egy minisztérium látja el?
Nyilvánvalóan nem, és ehhez persze jókorát kellett csúsztatnia. Finnországban ugyanis több akadémia működik, s bár az egyik tényleg az oktatási tárca alá tartozik, de ezt nem sorolják be például a tudományos akadémiák ernyőszervezete alá sem. A Suomen Akatemia tartozik a kormány felügyelete alá, ez osztogat például több éves ösztöndíjakat. Az ösztöndíjakat igénybe vevők pedig használhatják az akadémiai professzori címet is. Az akadémia jelenlegi, tényleg a finn kormány által kinevezett vezetésének 2021-ben jár le a mandátuma. Ugyanakkor a tudományos, bölcsészeti és műszaki szférában működő tényleges akadémiák, illetve a nevükben csak tudományosnak nevezett, de valójában akadémiaként működő szervezetek, továbbá finn és svéd nyelvű akadémiák garmadája létezik az északi országban. (Képzeljünk el például egy kisebbségi nyelven működő műszaki akadémiát Magyarországon – ha már Orbán Viktor is a képzeletünket akarta beindítani. Nos, ez Finnországban nem teória, hanem a valóság.)
Minthogy legalább öt (plusz egy) akadémia van Finnországban, létezik egy koordináló szervezetük is, a Finn Tudományos Akadémiák (Suomen Tiedeakatemiat, STA) néven. Ez az angolra akadémiai tanácsnak fordított szervezet négy, eddig nem említett, de tényleges akadémiát fog össze, a kormányszervként működő Suomen Akatemia nincs köztük. Az STA vezetőségét a tagszervezetek választják, tehát nem a kormány szól bele – ez tekinthető egyébként a finn tudományos élet nemzetközi képviselőjének, ez a tanács képviseli a finn akadémiákat számos nemzetközi szervezetben is.
Nézzük ezek után, hogy mi a helyzet a finn alkotmánybírósággal, pontosabban az alkotmánybíróság hiányával, ami szintén foglalkoztatja a magyar miniszterelnököt.
Finnország északon van, Orbán pedig, aki a kommunista uralommal szembeni lengyel civil ellenállási mozgalomról írta a diplomamunkáját, jól ismeri az alkotmányjogot. Így biztosan azt is tudja, hogy Finnország bár nem skandináv állam, jogrendszere mégis a skandináv országokéhoz hasonló, miután sok évszázadon át a mai finn területek a svéd birodalom fennhatósága alá tartoztak. Miután Finnország képes volt magát megvédeni 1939-40-ban, a téli háborúban és 1944-ben, a folytatólagos háború végén a szovjet támadástól, ráadásul 1944-ben elkerülte a német megszállást is, így a finn jogrendszert nem tépázta meg külső megszállás, és továbbra is magán hordozza a svéd jegyeket. Így Finnországban, ahogy a többi skandináv államban általában – nincs alkotmánybíróság. Svédországban sincs, bár alkotmányos ügyekkel ott is foglalkoznak – legalábbis elvben, mert a gyakorlatban állítólag 1990 óta komolyabb ügy nem került a svéd alkotmányjogi döntőbizottság elé.
A svéd hagyományt követik Finnországban is: a finnek ezzel dicsekedni is szoktak, mármint azzal, hogy nincs alkotmánybíróságuk, viszont van egy parlamenti alkotmányjogi bizottságuk, amely alkotmányos ügyekben egyfajta „bírósággá” alakul át. Ilyenkor a finn képviselők félreteszik pártvonzalmukat (ez Magyarországon elképzelhetetlen lenne, nyilván ezért ütközött meg rajta Orbán, aki évtizedek óta próbálja megosztani a magyar elitet „jókra és rosszakra”).
A finn parlament alkotmányügyi bizottsága tehát alkotmányjogi viták esetében mint független döntőbíróság működik. A finn jogrendszer skandináv jellegű, megengedi olyan törvények meghozatalát, amelyek nem illeszkednek pontosan az alkotmányhoz, sőt módosítják annak paragrafusait. Ennek kapcsán elemzők arra is utalnak, hogy a skandináv jogrendszer átmenet a kontinentális, római jogon alapuló (például francia és német) jog és az angolszász szisztéma között. Így például Angliában nincs alkotmány, Németországban alaptörvény van, Finnországban pedig van alkotmány, de nem kizárólagos hatáskörű és módosítható is törvényekkel. A vitás ügyeket viszont ilyenkor az alkotmányügyi bizottság beszéli meg és adott esetben döntést is hoz. Minthogy a törvények módosíthatják az alkotmányt, a bizottsági normakontroll előzetes.
A testület az utóbbi időben szinte mindig egyhangú döntéseket hozott, de ha valakinek különvéleménye van, azt közzéteszi – akárcsak a magyar Alkotmánybíróság tagjai. Amikor alkotmánybíróságként működik, a parlamenti testület szakértői véleményekre is támaszkodik, azok nagyjából behatárolják a mozgásterét. A finn konszenzusos demokrácia egyik alapköve ez a testület, de emellett informális „szaunabizottság” is működik a finneknél, ahol a legkülönbözőbb pártok emberei az országgyűlés szaunájában beszélik meg a legfontosabb kérdéseket.
A finn alkotmányügyi bizottság munkájának megértéséhez azt is hozzá kell tennünk, hogy ez a bizottság 1906-ban jött létre. Ekkor még az orosz cár volt az uralkodó a Finn Nagyhercegségben, amely perszonálunióban volt a régi Oroszországgal. Az 1906-os finn parlament megválasztásakor a világ legdemokratikusabb törvényhozása volt: először kerültek be nők is a parlamentbe, a Föld összes államát tekintve.
Finnországban az elit konszenzusos volt, nem kétpártrendszerre, hanem arányos képviseletre törekedtek, ezért azóta sem nagyon fordult elő, hogy egy párt többségbe került volna a parlamentben. Mindig több- vagy sokpárti koalíciós kormányok alakultak az elmúlt évszázadban, ami kompromisszumra ösztökélte a politikai erőket.
Mindezek után már nem érdemes sok szót vesztegetni arra, hogy Finnországban a politikusok nevezik ki a főbírókat – amúgy ez valóban nem teljesen felel meg a bíróságok és a két másik hatalmi ág elválasztásának elméleti szétválasztásának, de a kinevezések előtt sokszor (nem mindig) kikérik egy tanácsadó testület véleményét is.
A tanácsadó testület munkájából azonban nincsenek akkora botrányok, mint Magyarországon, ahol Handó Tündét, az Országos Bírósági Hivatal vezetőjét a bírák kinevezése körüli ügyek miatt a hivatalos tanácsadó testület (Országos Bírói Tanács) is élesen támadta nemrégiben, és csak a Fidesz országgyűlési szavazatai tartották posztján Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő feleségét. Handó egyébként ugyanabba a Bibó Szakkollégiumba járt, mint férje, Szájer, vagy mint Orbán Viktor, illetve Áder János köztársasági elnök, továbbá Kövér László parlamenti elnök. És persze ne feledkezzünk meg az 1993-ban a Fideszbe belépett Polt Péter legfőbb ügyészről sem, vagy arról, hogy Stumpf István alkotmánybíró a Bibó egyik vezetője volt a Fidesz alakulása idején, de Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke is fideszes politikus volt korábban.
Magyarországon tehát jogi, közigazgatási és közméltósági posztok jelentős részét egyetlen szakkollégium tagjai töltik be, s közben számos egykori fideszes áll valamilyen fontos ellenőrző-kontrollszerepre hivatott szervezet (ügyészség, számvevőszék) élén.
Ezzel szemben Finnországban a jogi-közigazgatási és bírósági ügyeket a skandináv hagyományoknak megfelelően fékek és ellensúlyok tartják működésben. Így nemcsak parlamenti ombudsman felügyeli a törvényhozás és a jogi szféra munkáját, hanem létezik az igazságügyi kancellár tisztsége, aki szintén kontrollfunkciókat lát el a jogállamiság megőrzésére. Bár ez a kancellár formailag a kormány tagja, nem szavaz a kabinetben, viszont kontrollálja a miniszterelnökség működését is több kérdésben.
Kiemelt kép: Orbán Viktor Facebook oldala
