Ursula von der Leyen választásra készül. De ez azért nem teljesen olyan választás, mint amilyeneket megszoktunk. Nincsen például ellenfél, akit le kell győzni, és nem a választópolgárok, hanem a választópolgárok által megválasztott parlamenti képviselők döntenek arról, megnyeri-e.
Már az is furcsa kérdés, miért van pontosan ez a választás, és miért nem biztos Von der Leyen győzelme annak ellenére, hogy egyedül indul. Azt már megírtuk, mi történt az Európai Tanács legutóbbi, zárt ajtók mögött lerendezett helyosztóján. Az Európai Parlament nagy pártjai, a liberálisok kivételével, mind kiálltak egy olyan rendszer mellett, amit a sajtóban spitzenkandidatenként emlegetnek.
Ez a rendszer azt jelentené, hogy az Európai Parlament nagy pártcsaládjai megneveznek egy-egy embert az EP-választások előtt, akit a választások után az Európai Bizottság elnökeként szeretnének látni. Ez meg is történt, és Manfred Weber, Frans Timmermans, a Liberálisok hétfős csúcsjelölti apparátusa, valamint a zöldek Bas Eickhoutja végig is kampányolta a választások előtti időszakot, mint a pártok csúcsjelöltjei. Ezért szinte mindenki, aki felületesen követte ezt a választást, azt hihette, majd közülük kerül ki a bizottság vezetője.
Pedig ez a rendszer egyszer már működött. Jean-Claude Juncker, a bizottság leköszönő elnöke az EPP spitzenkandidatjaként lett Európa kormányának vezetője. Persze ehhez a sors meglepő fordulatai is kellettek. Egyrészt öt évvel ezelőtt messze nem volt annyira átpolitizált a nyilvánosságban az EP-választás, másrészt az EPP agyonnyerte magát, annyira, hogy minden fontos szerv vezetését magának tartotta meg. Juncker most, kissé bosszúsan azt mondta, sajnálja, hogy nem lett ebből tradíció:
Mindig azt reméltem, hogy bekerülök a történelemkönyvekbe, de azt nem, hogy így. Egyedülálló ember vagyok: az első és utolsó spitzenkandidat.
Most tehát nem ez történt. Manfred Weber jelölését a kormányfőket tömörítő tanács bizonyos tagjai eleve elvetették, holott a Néppárt nyerte a legtöbb mandátumot a parlamentben. Különösen felelős ezért Emmanuel Macron francia elnök, aki ugyan előre megmondta, hogy nem támogatja a rendszert, de ez nem menti fel az alól, hogy akkor sem hajlandó olyan versenyt játszani, amiben nem nyerhet, ha Európa demokráciája a tét. Az elkövetők között volt még az olasz miniszterelnök és Orbán Viktor is, bár nyilván nem segítette Weber esélyeit, hogy a tanácsban jóval erősebbek a liberálisok, mint a parlamentben.
Végül még Angela Merkelnek is el kellett engednie Weber kezét, akit eleve csak közepesen lelkesen támogatott, hogy utána húzzon egy olyan ügyeset vagy szerencséset, esetleg mindkettőt, amilyet nagyon ritkán tudnak politikusok. Erről itt írtunk részletesebben. A tanács helyosztójának nagy győztese tehát Macron lett, a nagy vesztese pedig Orbán Viktor, annak ellenére, hogy látszólag ugyanazt az ügyet képviselték.
A tanácsnak egyébként jogilag nem is kellett elfogadni a csúcsjelölti rendszert, csak figyelembe vennie a választások eredményét, ami elég homályos követelés még ahhoz is, hogy utána Merkel a második helyezett csúcsjelöltjét javasolja bizottsági elnöknek, sikertelenül. De ahogy az érdeklődés nő az európai politika iránt, úgy kezdenek el egymásnak feszülni az erőcsoportok is. A parlament például nem nézheti tétlenül, hogy hiába mentek el rekordsokan választani, a miniszterelnökök egyszerűen elvegyék tőlük a döntés jogát.
És itt kezdődnek el Ursula von der Leyen problémái. Jelenleg köztes státuszban van, mert hiába jelölték elnöknek, a parlament még nem szavazta meg. Ezért kapott egy üres asztalt az egyik földszintközeli irodában, ahonnan menedzselheti a kampányát, valamint nyolc embert, aki ebben segít neki. Persze nem kell Von der Leyent félteni, hiszen egyelőre még ő Németország védelmi minisztere, annak apparátusa mögötte, tehát emberhiányban nem szenved majd.
https://twitter.com/vonderleyen/status/1147039060571185152?utm_source=POLITICO.EU&utm_campaign=dade1aa452-EMAIL_CAMPAIGN_2019_07_08_04_18&utm_medium=email&utm_term=0_10959edeb5-dade1aa452-189764377
A parlamentben viszont szavazathiányban még szenvedhet. A megválasztásához ötven százalék plusz egy szavazat kell: nem is csak a leadott szavazatok közül, hanem konkrétan 376 darab olyan képviselőre van szüksége, aki igent mond rá. A szavazás 16-án lesz, Von der Leyennek addig biztosítania kell legalább annak a három nagy pártnak a támogatását, amelyek a tanácsban mellette döntöttek. A Néppárt, a szocdemek és a liberálisok együtt 444 szavazattal rendelkeznek, ami több ugyan, mint a szükséges 376, de nem biztos, hogy elég is lesz.
A szavazás titkos, és Von der Leyen már elvesztette a német szociáldemokraták 16 szavazatát, ahogyan Ujhelyi Istvánét is, de ki tudja, mennyien dezertálnak még az átláthatatlan alku miatt. Az Európai Parlament elnökének a deal keretében a szocdem David Sassolit jelölték, aki pontosan ugyanennyi, tehát 444 szavazatot várt, csak aztán 99 szavazattal kevesebbet kapott, és meg kellett ismételni a szavazást. Akik akkor bekavartak, és most is megtehetik, a Zöldek voltak, akik saját jelöltet indítottak Ska Keller személyében.
A Zöldek a parlament negyedik legnagyobb frakcióját alkotják 74 mandátummal, ezért Von der Leyennek fontos lenne, hogy ők is megszavazzák, mert csak így biztos a megválasztása. De az a helyzet, hogy a Zöldek nagyon lelkesen támogatták a spitzenkandidaten-rendszert. Mivel a tanácsban nincs hangjuk, hiszen nincs zöld miniszterelnök vagy elnök Európában, kénytelenek voltak a csúcsjelölti tárgyalásokon keresztül átvinni a saját követeléseiket.
Ami sikeres is volt, hiszen a Zöldek nem csak az egyik legkoherensebben politizáló és legjobban brandelt pártcsalád Brüsszelben, de a környezetvédelem lassan pártokon átívelő üggyé válik. A zárt ajtók mögötti deal következtében viszont semmilyen garanciát nem kaptak arra, hogy valaki meg is valósítja a kéréseiket. Nem véletlen, hogy Von der Leyen velük ül le először tárgyalni abban a majdnem kéthetes csöndes kampányban, amikor úgy akar választást nyerni, hogy nem indul ellene senki a demokrácián kívül.
Vannak is erre utaló jelek, hiszen a Zöldek egyik tapasztalt képviselője azt kérdezte, miért ne szavazhatnának Von der Leyenről szeptemberben, hova a sietség.
Az biztos, hogy a következő két hétben még nagyon kemény követelőzéseket és hatalmi harcokat nézhetünk végig a parlamentben, bármi is lesz a végső eredmény. És itt végső soron arról is szól a hatalmi harc, hogy a bizottság milyen szerepet töltsön be az EU életében. A kormányfők még mindig abban a tudatban vannak, hogy a bizottság vezetése operatív és nem politikai feladat, miközben a valóság messze eltávolodott márt ettől. Ha pedig politikai a feladat, akkor illik választáson eldönteni, ki végzi el. A 444 szavazatnál sokkal kevesebb mindenesetre nagyon rosszul nézne ki Von der Leyen számára, és még vissza is terelhetné a tanácsot a tárgyalóterembe.
Kiemelt kép:Dursun Aydemir / Anadolu Agency / AFP
