Nagyvilág ep-választás
Brüsszel, 2018. november 28.
Az Európai Parlament ülésterme az uniós testület plenáris ülésén Brüsszelben 2018. november 28-án.
MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Miről is szavazunk ma?

Május 23-ától 26-áig tartják az Európai Unióban az ötévente esedékes európai parlamenti választásokat. A tagállamok nagy többségéhez hasonlóan Magyarországon ma szavaz. De miről is szavazhatunk?

Mielőtt rátérnénk az EP-választás technikai részleteire, bele kell mennünk az Európai Unió döntéshozó szerveinek felépítésébe. A három legfontosabb az Európai Bizottság, az Európai Tanács és az Európai Parlament. Ezek közül az EU-tagállamok polgárai csak az EP tagjaira (illetve az őket delegáló pártok listáira) szavazhatnak közvetlenül.

Megmondhatjuk, ki jöjjön Juncker helyett?

Az Európai Tanács az EU-s állam-, illetve kormányfőit, valamint az Európai Bizottság elnökét tömörítő, az unió tevékenységének általános irányvonalát és prioritásait meghatározó intézmény, amelyet most a lengyel Donald Tusk vezet elnökként. Legalább évente kétszer ülésezik, de össze szokták hívni gyakrabban, ha fontos ügyekről kell dönteni.

Az Európai Bizottság lényegében az EU kormánya, amelyben a huszonnyolc biztos körülbelül olyan feladatokat lát el, mint egy kormányban a miniszterek. Az elnök pedig olyasmi, mint egy miniszterelnök, főleg az utóbbi időben, ugyanis a bizottság szerepéből kilépve egyre többször vesz részt politikai csatározásokban, és nemcsak döntéselőkészítő, végrehajtó szervként is működik.

Az Európai Bizottság elnökét az Európai Tanács jelöli, ezután az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia a bizottság többi tagjával egyszerre. Tehát az EP-választáson nem döntünk arról, ki legyen a bizottság elnöke, azaz nem szavazhatunk a néppárti Jean-Claude Juncker utódjáról.

Ez 2014-ben némileg megváltozott, ugyanis bevezették a csúcsjelölti rendszert. Az Európai Parlament egy 2018-as határozata szerint a testület elutasíthatja egy olyan bizottsági elnök megszavazását, aki egyik pártcsaládnak sem volt a listavezetője.

Ezt a rendszert azért vezették be, hogy már a választások előtt tudják a szavazók, kiből lehet bizottsági elnök, így igyekeztek demokratikusabbá tenni az EU választási rendszerét. Másfelől a csúcsjelölti rendszer hiányosságait mutatja, hogy például a Fidesz és az Európai Néppárt összeveszése miatt hiába szavaz valaki – jelenlegi tudásunk szerint – a Néppártra is, ha a Fidesz-KDNP-listája mellé húzza az ikszet, ugyanis Orbán Viktor kijelentette, hogy Manfred Weber néppárti csúcsjelöltet nem hajlandó támogatni. A csúcsjelölti rendszer pedig van annyira laza, hogy tulajdonképpen semmi nem garantálja, hogy olyan valaki legyen az Európai Bizottság elnöke, aki csúcsjelölt volt. Ha garantálná, akkor Weberen kívül valódi esélye csak a szociáldemokrata Frans Timmermansnak lenne, mivel a harmadik legnagyobb frakció, a liberális ALDE nem is egy embert, hanem rögtön egy hétfős csapatot nevezett meg.

Budapest, 2019. március 12.
A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közzétett képen Orbán Viktor miniszterelnök (b) Budapesten, a Karmelita kolostorban fogadta Manfred Webert, az Európai Néppárt frakcióvezetőjét 2019. március 12-én.
MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs
Orbán Viktor és Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs

A három említett testület, a bizottság, a tanács és a parlament ezer bonyolult szállal van összekötve, és minden fontosabb döntés, jogszabály csak akkor válhat valóra, ha mindhárom szerv rábólint. Emiatt szokás kárhoztatni az EU túlbürokratizáltságát, ugyanis hosszadalmas döntési folyamat következik abból, hogy három félnek kell egyeztetnie. De így működik a demokrácia, főleg ha 28 ország vesz részt benne.

Fontos egyáltalán ez az egész?

És akkor az EP-választásról. Az Európai Parlamentnek tehát 751 tagja van, a székek a tagállamok politikusai között oszlanak meg: minél nagyobb egy ország, annál több képviselőt küldhet az EP-be. A legtöbb képviselőt – 96-ot – Németország küldheti, Magyarországnak jóval kevesebb, 21 mandátum jár, míg a legkisebb tagállamoknak (Málta, Luxemburg, Ciprus és Észtország) csak hat.

Az EP-választást a tagállamok bonyolítják le, de előírás, hogy a választási rendszernek arányosnak kell lennie, erre pedig a listás választás a legalkalmasabb.

Van egy európai ország, ahol teljesen furán szavaznak
Hogyan szavazunk, kire, de főleg miért? Ez a 24 mini videósorozata az EP-választásokról.

A zárt lista, mint amilyenre Magyarországon is szavazhatunk, azt jelenti, hogy a pártok meghatározzák a politikusaik sorrendjét, a szavazók ezen nem változtathatnak. Tehát ha egy párt öt mandátumot szerez, akkor a lista első öt helyezettje jut be az EP-be. (Hacsak valaki nem veszi fel a mandátumát, ugyanis ilyenkor ugrik tovább a lista.)

Idén idehaza kilenc párt állított listát:

  • a Fidesz-KDNP,
  • az MSZP-Párbeszéd,
  • a Jobbik,
  • a Demokratikus Koalíció,
  • az LMP,
  • a Momentum,
  • a Mi Hazánk,
  • a Magyar Kétfarkú Kutya Párt
  • és a Munkáspárt.

A szavazófülkében nincs más dolga a szavazónak, mint hogy válasszon egy pártot.

Mandátumot az országgyűlési választáshoz hasonlóan az a párt szerezhet, amely eléri az 5 százalékos küszöböt.

Hogy a magyar választások hogyan alakulhatnak a közvélemény-kutatások szerint, arról itt írtunk:

Fotó: Bielik István / 24.hu
A Fidesz egyszerre két választást akar nyerni vasárnap
A Fidesz olyan vereséget mérne az ellenzékre, amelyet az őszig nem hever ki. A kormányoldal akár az összes EP-mandátum kétharmadát is megnyerheti, de rosszabb eredményt is elérhet, mint öt éve. Mutatjuk, min múlik ez.

Bár a magyarországi választáson csak pártok indulhatnak, a mandátumot szerző képviselők az Európai Parlamentben már lehetnek függetlenek, nem muszáj helyet foglalniuk egyik pártcsalád frakciójában sem. Például az előző ciklusban a három jobbikos képviselő független volt.

Az előbb leírtakból kitalálható, hogy az EP-ben is frakciók vannak, amelyeket pártcsaládok alkotnak. Ezek nem országonként alakulnak, hanem a hasonló ideológiát képviselő pártok alakítanak képviselőcsoportokat. A most záruló ciklusban a konzervatív Európai Néppárt volt a legerősebb (a Fidesszel a soraiban), azt követte a szociáldemokrata frakció (benne az MSZP és a DK képviselőivel). Utánuk a például brit toryk és a lengyel jobboldali kormánypárt alkotta Európai Konzervatívok és Reformisták következett, majd a liberális ALDE, a Zöldek (az LMP-vel és a párbeszédes Jávor Benedekkel), egy újbaloldali képviselőcsoport, valamint egy euroszkeptikus és egy kimondottan szélsőjobboldali.

Innentől az Európai Parlament hasonlóan működik, mint bármelyik törvényhozás: a képviselők vitatkoznak, szavaznak, hol egyszerű, hol kétharmados többséget megkívánó ügyekről.

Fontos különbség a nemzetállami parlamentekhez képest, hogy az Európai Parlament nem hozhat önállóan törvényt, de módosíthatja vagy megvétózhatja azokat. Ezen felül az EP felügyeli az Európai Bizottság munkáját, jóváhagyja a testület kinevezését és bizalmatlansági szavazással vissza is hívhatja.

Tehát az Európai Parlament nagyon fontos testület, és ugyan egyedül nem dönthet semmiről, mégis nagy beleszólása van a dolgokba. Így sok múlik azon, hogy az egyes frakciók hány képviselőt ültethetnek soraikba. Főleg, hogy az előrejelzések szerint felborul az az 1979 óta tartó állapot, hogy a szociáldemokrata és a néppárti frakciók együtt többségben vannak az EP-ben. A képviselőcsoportok összetétele azonban képlékeny: a magyar választást várhatóan utcahosszal megnyerő Fideszről például nem tudni, hogy marad-e a konzervatív Néppártban, ahol felfüggesztették a tagságát, vagy egy szélsőjobboldali formációhoz csatlakozik.

Kiemelt kép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.