Nagyvilág

Osztrák botrány: képtelenség az Orbán javasolta szövetség

Heinz-Chritian Strache és Johann Gudenus az osztrák kormányt magával rántó bukása után az Európai Néppárt végképp nem valószínű, hogy bármilyen módon együttműködne a Salvini-féle új blokkal. A szélsőjobboldalról a korábbiaknál is világosabbá vált, hogy a „nemzeti érdekek” jelszava alatt a saját hatalmi érdekeiket érti. A magyar kormány még mindig igyekszik a bukott felet védeni és áldozatnak beállítani, ugyanakkor Orbán Viktor európai kilátásai tovább romlottak.

  1. Bár a nyilvánosságra került beszélgetés „orosz oligarchája” csak lépre csalta a két politikust, az osztrák szélsőjobb és az orosz állami és nem állami szereplők közötti régóta mélyülő kapcsolatok részben már feltártak. Osztrák kutatókkal együttműködésben a Political Capital már 2017-ben hosszú tanulmányban foglalkozott az FPÖ (azon belül Heinz-Chritian Strache és Johann Gudenus) orosz kapcsolataival. Mindketten többször jártak Moszkvában, Gudenusnak gyanús üzleti kapcsolatai is voltak orosz szereplőkkel, a krími „népszavazást” pedig álfüggetlen „választási megfigyelőként” igyekezett legitimálni. Strache már 2007-ben személyesen találkozott Putyinnal, hogy aztán később többször is követelje az ország ellen foganatosított uniós szankciók feloldását, az Oroszországgal való európai viszony „normalizálását”, újfajta „Szent Szövetséget” szorgalmazva az EU és Oroszország között. Az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) hivatalos együttműködési megállapodást is kötött az orosz kormánypárttal, az Egységes Oroszországért párttal. A másik párt, amelyik ilyen megállapodást kötött, Matteo Salvini Ligája, amelyhez Orbán Viktor éppen közeledik.
  2. Az európai Putyin-barát, szélsőjobboldali pártok hálózatába tartozó FPÖ botránya rámutat arra is, hogy a nemzeti szuverenitást legharsányabban követelő szereplők valójában könnyedén hajlandók feladni a nemzeti önrendelkezésüket anyagi és politikai hatalom reményében. Az Orbán Viktor által szorgalmazott, középjobb és a szélsőjobb együttműködésén alapuló „osztrák modell” képtelenségét nem csak a konkrét ügy mutatja: több más szélsőjobboldali szereplőről kiderült, hogy Kreml-közeli pénzeket kapott (például a francia Nemzeti Frontról), vagy erős gyanú fogalmazódott meg ezzel kapcsolatban (például az olasz Lega, a német AfD, a bolgár Ataka vagy korábban épp a magyar Jobbik esetében).
  3. A szélsőjobb hatalomba emelkedése csak intézményesíti a korrupción alapuló külső, autoriter pénzügyi és politikai befolyást az EU-ban és annak tagállamaiban – ennek példáit láthattuk az elmúlt években Ausztriában és Olaszországban is. Beszédes továbbá, hogy Strache éppen a magyar modellt tartotta példaértékűnek. Az Európai Néppárt tagpártjai körében – néhány kivételtől, például Sebastian Kurz és Silvio Berlusconi pártjától eltekintve – eddig sem volt erős a szélsőjobbal való összefogásra való hajlandóság; ez az ügy még inkább elveszi majd a konzervatív szereplők kedvét az ilyen veszélyes politikai kalandoktól. A Néppárt (eddig Orbán Viktort is inkább védelmező) jobbszárnyának befolyása csökkenhet.
  4. A Fidesz belpolitikai támogatottságát az ügy vélhetően nem rengeti meg (ehhez kellene az ügyet legalább egy hétig folyamatosan és hangosan napirenden tartó ellenzék, illetve a nagyobb elérésű független sajtó), a Fidesz európai nemzetközi kilátásai azonban tovább romlottak az ügy következtében. Miközben a Fidesz fél lábbal már kint van az Európai Néppártból, és ellene kampányolva mozgósít. A Matteo Salvini körül formálódó szövetség (amelynek az FPÖ is oszlopos tagja) lendülete megtörhet, és vonzereje csökkenhet. A Fidesz, miközben Orbán a megbízható kapcsolatok fontosságáról beszélt tavaly szeptemberben Moszkvában az orosz elnök oldalán tartott sajtótájékoztatóján, most éppen az Európai Parlament legmegbízhatatlanabb, leggyanúsabb hátterű pártjait tömöríteni szándékozó szövetsége felé gravitál.
  5. A két FPÖ-s vezetőt láthatóan profin előkészített, hosszú idő alatt felépített csapdába csalták. Nem zárható ki, hogy ugyanezt a jól felépített csapdát más, Oroszországgal szimpatizáló, az orosz pénzforrások reményében törvénytelenségekre is hajlandó európai politikusok ellen is bevetették, eltérő háttértörténettel, de ugyanezen alaplogika mentén. Az ettől való félelem magyarázhatja, hogy a hazai kormány által irányított média gyakorlatilag elhallgatja az orosz szálat a történetben, és szinte kizárólag az FPÖ „csapdába csalását” hangsúlyozzák. A magyar kormány szinte jobban védi Strachét és Gudenust, mint a saját pártja. A Fidesz-közeli orgánumok a megválasztásakor még ünnepelt Kurz kormányfőt és pártját – az FPÖ mentegetőzését visszhangozva – már migránsbarát puccsal vádolják, ami jól mutatja, hogy a Fidesz egyre inkább centrista szövetségesek nélkül marad az európai színtéren.

A szerző a Political Capital ügyvezető igazgatója. 

Kiemelt kép: Kisbenedek Attila /AFP

Ajánlott videó

Olvasói sztorik