A londoni Cityt és a brit főváros gazdag nyugati kertvárosait, illetve Cambridge-et járva az elmúlt napokban megállapíthatta e sorok írója, hogy az angoloknak és a kint élő magyaroknak egyaránt elege van a brexitből. Azok a britek, akikkel beszéltünk, a brexit szó hallatán a fejüket kezdték rázni, mosolyogtak, vállat vontak, véleményt pedig csak akkor mondtak, ha határozottan az EU-ban maradás, azaz a REMAIN mellett voltak.
Nem csoda, hogy e tájakon kevés „brexiteer”-rel, azaz kilépéspártival találkoztunk. London, a brit üzleti élet központja ezer szállal kötődik Európához, a kilépés tönkretenné a Cityt, London belvárosát mint pénzügyi központot. A nyugati kertvárosban meglepően sok magyar él, ők sem a kilépés pártján állnak természetesen, de felkészültek arra is: egyesek már megszerezték közülük a brit állampolgárságot, mások készülnek erre, illetve olyan státuszért akarnak folyamodni brexit esetén, ami az ott tartózkodásukat továbbra is lehetővé teszi. Ám beszéltünk olyanokkal is, akik éppen hazaköltöznek.
Cambridge-ben sem meglepő, hogy inkább Európa-pártiakkal futottunk össze, hiszen a város részben a kontinensről ideáramló gazdag vagy ösztöndíjas diákokból él. A belvárosban egy zokni 30 fontba kerül (na jó, volt egy 12 fontért is), azaz 4500 és 11 ezer forint között lehet az ottani „Váci utcában” zoknihoz jutni. Egy öltöny 250 fontnál (92 ezer forintnál) kezdődik, de külön egy zakó, egy mellény vagy nadrág 120 fonttól kapható. Egy gyros – bulgáriai törököktől – 5,5 font, azaz kétezer forint, de egy szicíliai olasz „elvivős” helyről egy focaccia is hat font körül van, bár ott néhányan le is ültek. Persze ülőhelyre várnunk reménytelen lett volna a kicsiny helyiségben.
Oxford, Cambridge, illetve London nyugati és középső része tehát elképesztő gazdagságú helyek, és részben Európából élnek, így nem meglepő, hogy a „remain” népszerűbb itt. Ám a szegényebb iparnegyedekben, Anglia északi térségeiben más a helyzet, ott alighanem „brexiteer”-ekkel találkoztunk volna. Az ország tehát megosztott, földrajzilag és politikailag is, a brit sajtó azonban kezd egységesebb hangot megütni a brexit kapcsán.
Egyöntetű a vélemény, hogy Theresa May elszalasztotta a lehetőséget a kilépésre – más kérdés, hogy szíve mélyén a konzervatív miniszterelnök egyáltalán akarta-e ezt, hiszen eredetileg ellenezte a brexitet. Erőtlen próbálkozásokat azóta is tesz, hogy az EU októberig engedélyezte a brexit határidő kitolását, ezen próbálkozások pedig arra irányulnak, hogy még májusig egyezségre jusson az ellenzéki Munkáspárttal a brexitről, és akár még az Európai Parlamenti választások (május 23-26.) előtt kiléptesse az Egyesült Királyságot az EU-ból. Ám ennek esélyeit a brit sajtó szinte nullára teszi.
A legfrissebb hírek szerint is nagyon rosszul mennek a tárgyalások a Jeremy Corbyn vezette Labourrel, azaz a Munkáspárttal. Megfigyelők szerint egyik pártnak sem érdeke a megegyezés, és erre mutatott rá az Európai Parlament korábbi vitájában a liberális Guy Verhofstadt is, aki szerint a két nagy angol párt leginkább egymás kinyírásában érdekelt, és a brexit e szempontból csak „egy golyó a fegyverben”.
Jeremy Corbyn szerint a megállapodást elsősorban az akadályozza, hogy nem tudnak a torykkal megegyezni egy esetleges EU-val közös vámunióról, illetve a „munkások jogairól”. Ez utóbbi egyébként sokáig nem nagyon izgatta a Labourt, amelyet a neoliberális Tony Blair vezetett korábban, s bár retorikában Corbyn felerősítette a munkásérdekek hangsúlyozását, valójában a párt ellenzékből eddig nem sokat tehetett választói bázisáért.
Corbyn elsősorban abban nem ért egyet a konzervatívokkal, hogy „deregulálnák” a brit kereskedelmet a brexit után, azaz egy amerikai kereskedelmi megállapodásra készülnének, elszakadva Európától. A Labour azonban az EU-éval fenntartott vámunió mellett érvel.
A két nagy párt közötti megegyezésre tehát továbbra is kicsi az esély – még Corbyn szerint is. A brexit tehát halott – mondta ki az egyik angol vasárnapi napilap. Viszont amíg végleg kimúlik, még sok szenvedés vár az angolokra – ez a sajtó egybecsengő álláspontja. A kimúlás akár évekig is elhúzódhat ezen elemzések szerint, és gazdaságilag ez is hasonló károkat okozhat, mint egy rendezetlen kilépés, aminek az esélyét főleg a BBC latolgatja továbbra is.
A két nagy brit párt vezetői egyaránt nehéz helyzetben vannak. A német Spiegel Corbyn szorult helyzetéről cikkezik, az angol lapokat pedig inkább Theresa May politikai bukása izgatja. A Spiegel ugyanakkor bízik abban, hogy Corbynnak sikerül keresztülvinnie egy második brexit-referendum lebonyolítását. Azt azonban tudni kell, hogy a párton belül vannak tényleg erős népszavazáspárti erők, de maga Corbyn nem túl lelkes ettől a megoldástól.
A toryk élére May bukása után esélyesnek tartott jelenlegi külügyminiszter, Jeremy Hunt pozícióit sem érzi erősnek a brit sajtó, állítólag pártján belül máris fúrják Huntot.
A konzervatívokat nyomás alá helyezheti azonban két szélsőséges párt. Az egyik a UKIP, amely korábban a brexitért kampányolt, illetve a UKIP e kampányának korábbi vezetője, Nigel Farage, aki jelenleg az Európai Parlamentben bomlasztja a hangulatot, és aki Brexit Party néven alapított egy új politikai tömörülést, miután a kilépés ügye tényleg gyengülni látszik.
Közben az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk és a befolyásos liberális európai parlamenti képviselő, Guy Verhofstadt vitázott a brexit miatt Strasbourgban. Tuskot sokan azzal vádolják ugyanis, hogy a brexit októberig való halasztásával valójában az Európai Unió válságát nyújtotta meg hónapokkal.
Verhofstadt szerint ha a britek májusban választásokat tartanak és beülnek az újonnan összeálló EP-be, akkor „megmérgezik” majd a testület működését. Tusk viszont arra mutatott rá, hogy Verhofstadt érvei leginkább Nigel Farage szélsőséges brit politikusnak tetszenek. Tusk szavaiból az is kiderült, hogy gyakorlatilag továbbra is arról álmodozik, hogy sikerül a brexitet valahogy visszafordítania és az Egyesült Királyságot az Európai Unióban tartania.
A brexit veszélyeire hívja fel közben a BBC is a figyelmet. Skóciában például a szabályozatlan kilépés (mondjuk így: a no deal-brexit, azaz az egyezség nélküli távozás az EU-ból) gazdasági recesszióhoz vezethet. Ráadásul ehhez hozzá kell tennünk: a skótok eleve a bentmaradás mellett szavaztak, így a brexit kiélezheti az amúgy is pattanásig feszült angol-skót viszonyt az Egyesült Királyságon belül. A skótok korábban népszavazáson elutasították ugyan az Egyesült Királyságból való kilépést, de a kérdés nem került le teljesen azóta sem a napirendről.
A skót gazdasági visszaesés mértékét a következő két évben, a bizonytalan brexit esetén akár 5,5 százalékra is becsülik egyes szakértők, így például a Fraser of Allander Institute (FAI), amely Strathclyde Egyetem részlege. Korábban a Bank of England hasonlóan borlátó előrejelzéseket tett közzé az egész brit gazdaságra nézve.
Ugyanakkor a gazdasági racionalitás vagy a brit sajtó hangulata ellenére nem lehet teljesen eltemetni a brexitet. Bármennyire is értelmetlen lépésnek tűnik ez, a londoni politizálás már eddig is számos fordulatot hozott, így nem lehet kiszámítani, hogy május végéig, vagy október végéig mi történik a szigetországban. Egy tendencia bizonyosnak látszik viszont: a Labour népszerűsége erősödik, és éppen a Skót Nemzeti Párttal együtt a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint akár többséget is szerezhetne a brit alsóházban. Ez pedig – a skótok maradás melletti érvei miatt – a Munkáspártot is inkább a „remain” táborába sodorhatja.
Persze mindennek csak akkor lenne értelme, ha előrehozott választásokat tartanának az Egyesült Királyságban, ami azért annyira nem valószínű pillanatnyilag. Mindenesetre a Labour és a skótok összefogása felválthatja a jelenlegi konzervatív és északír unionista (protestáns, London-párti) együttműködést, ami eddig a brexit felé terelte a szigetországot, most viszont mintha tényleg visszafelé kezdene lengeni az inga.
Kiemelt kép: Tolga Akmen / AFP
