Hű maradt magához szerda este a brit parlament: három évvel a brexit-népszavazás után sem volt képes megszavazni semmilyen érdemi verziót az Európai Unióból való kilépés szabályozott lebonyolítására. Úgy tűnik a Westminsterben bármilyen kérdésnél megvan a kellő többség – de csak a javaslat leszavazására. Egy dolog ment át szerdán a londoni parlamenten: a brexit határidejének meghosszabbítása két héttel, legalább április 12-éig. Ha időközben az EU-val kialkudott, a kilépésről szóló egyezséget is megszavazzák, akkor a határidő május 22-ére módosulhat.
A dolog nyitja az, hogy Theresa May kormányfő talán a brit történelem leggyengébb miniszterelnöke, de azt azért képes volt szerdán megakadályozni, hogy a parlament valóban a kezébe vegye a brexit irányítását – ezt a lehetőséget honatyák a hét eleji ügyrendi jellegű határozatukkal biztosították maguknak. Ugyanakkor korábban a parlament – időnként soha nem látott többséggel – szavazta le a hivatalban lévő kormány megegyezéses kilépésre vonatkozó javaslatait. Az egyik alkalommal 230 fős kisebbségbe került a konzervatív kormány, ami történelmi vereség volt May miniszterelnök számára.
Igaz, ha bármelyik előterjesztés elegendő támogatást kapott volna, az sem lett volna kötelező a brit kormányra nézve, a londoni parlamentben ugyanis törvényerőre emelkedő javaslatot csak a kabinet nyújthat be. De legalább a politikai akarat világos lett volna.
A helyzet megoldhatatlansága részben abban rejlik, hogy May nem rendelkezik többséggel a parlamentben. A kormányzását támogató észak-ír unionista pártnak pedig nem a brexit kérdése a döntő. A DUP-nak egy dolog fontos: a Nagy-Britanniával való unió megőrzése. A protestáns DUP ugyanis a katolikus írektől jobban tart, mint az Európai Uniótól, tehát elsősorban az Ír-sziget egységét akarja megakadályozni, s ebből a szempontból mérlegeli a megoldási javaslatokat. A DUP vezetőjének friss nyilatkozata szerint csak akkor tudnák támogatni May kormányfő EU-val kialkudott kompromisszumos javaslatát a kilépés szabályozására, ha abból kiveszik az ír és észak-ír határ szabad átjárását garantáló backstop „intézményét”.
A parlamenti többséget eldöntő DUP tehát más logika szerint szavaz, mint a regionális vagy pártérdekek, illetve a brexithez való viszonyulás miatt frakciótöredékekre szakadt többi honatya. Ez még akkor is van, ha csütörtöki hírek szerint Maynek több „kemény brexit”-párti konzervatívot sikerült meggyőznie arról, hogy mégis támogassák az általa kialkudott megállapodást az EU-val.
Szerda este egyébként a legkevésbé elutasított verzió (nyolc szavazat híján bukott meg) az EU-val való vámunió fenntartása volt. A másik „majdnem elfogadott” indítvány a második népszavazás kiírására vonatkozott, ennek sorsa 27 szavazaton múlott. A kormányzó konzervatív pártból és az ellenzéki Munkáspártból a brexitviták miatt kilépett függetlenek most azt szeretnék, ha a vámunióról vagy ahhoz hasonló megoldásokról hétfőn újra szavazna az Egyesült Királyság parlamentje.
Ehhez némi külső támogatást is kaptak: a német parlament külügyi bizottságának elnöke, Norbert Röttgen csütörtök reggeli nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy „Európa” minden „puhább” brexitverziót támogatna. A brit parlamentben azonban korántsem biztos, hogy hétfőn is sokan támogatnák a vámuniót. A honatyák Londonban annyira gyorsan változtatják álláspontjukat, hogy semmit sem lehet biztosra venni.
Mindez azt jelenti, hogy Theresa May már megint megerősödött annyira, hogy a konzervatív párt és így a kormány élén maradjon, bármennyire is arról szóltak a hírek szerdán este, hogy May felajánlotta vagy már-már bejelentette a lemondását.
Ami May lemondását illeti a javaslat megszavazása után, ez a Dugovics Titusz-terv (kár, hogy maga Dugovics Titusz nem létezett) ügyes húzás a kormányfőtől. Ugyanis ezzel vagy azt biztosítja magának, hogy bekerül a brit történelembe és ígéretének megfelelően „leszállítja a brexitet”, vagy pedig továbbra is bebetonozza magát kormányfőként (miután túlélte a korábbi bizalmi jellegű szavazást), és folytatódik a szigetország vergődése az EU „határvidékén”, lebegtetve a kilépést.
A brit parlament döntésképtelensége és a miniszterelnök ravaszkodása rövid távon tehát azt jelenti, hogy Theresa May várhatóan harmadszor is előterjeszti javaslatát az EU-val való megegyezéses kilépésre. Tehát pénteken a kormányfő benyújtja ismét a Brüsszellel kialkudott egyezséget a parlament elé. Ha ezt megszavazzák a képviselők, akkor a brexit határideje május végéig tolódik ki, ha pedig nem, akkor április 12-én „kizuhanhat” az Egyesült Királyság az Európai Unióból.
Persze április-májusig még mindig előfordulhat, hogy valamilyen esemény hatására lemondják a britek a brexitet, de ha a jelenlegi helyzetet nézzük, akkor a londoni parlamentről elmondhatjuk, hogy semmilyen brexitváltozatot nem szavaztak meg, így a helyzet a legtöbbször és leginkább elutasított verzió, a no deal, azaz az egyezség nélküli automatikus kizuhanáshoz közelít.
Fotó: John Thys / AFP
A kizuhanás, vagyis a „no deal”-brexit a brit Guardian, illetve a német Spiegel által kiszivárogtatott információk szerint 12 területen okozhat problémákat. Az első a közlekedési rendszerekben kialakuló zavar lehet. A második és a harmadik baj a határátlépéseknél és a határokon átnyúló áruszállításoknál történhet. Az egészségügyi szolgáltatásokban, illetve az energiaszolgáltatásban és a kritikus iparágakban szintén zavarok keletkezhetnek. Gondok lehetnek az élelmiszer- és a vízellátással is, a külföldön tartózkodó brit állampolgárok szintén nehézségekkel kerületnek szembe. A bűnüldözési adatbázisokhoz való hozzáférés megnehezülhet, a pénzügyi szolgáltatásokról nem is beszélve. Észak-Írország és a különböző tengerentúli és más területek, így Gibraltár helyzete, státusza szintén bonyolult kérdéseket vet fel, mint ahogy a brit nemzetbiztonság is új kihívásokkal kell, hogy szembenézzen.
A Bloomberg gazdasági hírügynökség a no deal-brexitet ahhoz hasonlította, mintha egy autót az ötödik sebességben száguldva hirtelen „egyesbe” kapcsolnánk, és néhány területen megnézte az egyezség nélküli kizuhanás következményeit. A brexit hatásait elsősorban az Egyesült Királyságra vonatkoztatva vizsgálta a gazdasági hírügynökség.
Először is a no deal esetén az Egyesült Királyság elveszítené a vámmentes hozzáférést a világ legnagyobb kereskedelmi blokkjához, az európai közös piachoz. Így a Világkereskedelmi Szervezet, a WTO 1995-ben elfogadott kereskedelmi szabályait kellene hirtelen alkalmaznia. Ez azt jelenti, hogy vámokat vetnének ki a kétoldalú árucserére, a vámok pedig óriási árutömeg mozgását lassíthatják le pillanatok alatt. Mindez a Bloomberg szerint az Egyesült Királyság exportjának 28 százalékát érinti. S bár az EU általában 3 százalékos vámot vet ki az importált árukra, a vámügyintézés jelentősen lassítja a folyamatokat. Ráadásul a mezőgazdasági termékek esetén az EU-vám 11,1 százalékos, az állati eredetű termékekre még ennél is magasabb: 15,7 százalékos. A legrosszabbul pedig a brit tejipar járhat, miután e területen 35,4 százalékos a vámtétel.
A brit pénzintézetek is megsínylenék a no dealt: elvesztenék „európai útlevelüket”, azaz nem végezhetnének számos pénzügyi szolgáltatást anélkül az EU-ban, hogy ne lenne ott valamilyen leánybankjuk vagy -vállalatuk. A brit autógyártók szintén 10 százalékos vámmal kellene, hogy szembenézzenek, a szigetországban gyártott autók ára pedig a brit ágazati érdekképviselet szerint akár háromezer euróval is drágulhatnak végeredményben.
A brit import is drágulna no deal esetén. Elsősorban az élelmiszerek, az autók és a textilipari termékek kerülnének többe, bár a brit kormány azt ígérte, hogy „no deal” esetén a bejövő áruk 87 százaléka vámmenetes lenne. A brit kormány ugyanakkor különösen védené no deal esetén a hazai iparágak közül az autógyártást: 10 százalékos behozatali adót vetne ki az importált személygépkocsikra. A ruházati termékekre és a porcelánárukra pedig 12 százalékos tarifa lépne életbe azonnal. Számos hústermékre is vámot vetnének ki.
Ugyanakkor a no deal esetén a brit kormány nem vetne ki vámot az észak-ír határon átjutó árukra 12 hónapig. Ezt azért tenné, hogy ne kelljen határellenőrzést bevezetni a politikailag rendkívül érzékeny térségben.
Mindebből látható, hogy a no deal-kilépés ugyanúgy számos új problémát vet fel, mint ahogy korábban a kormányfő által javasolt megegyezés az EU-val. Minden javaslat Észak-Írországon bukik el, mivel az itteni határszakasz nyitva tartása semmilyen nagyobb nemzetközi szabályozással nem hangolható össze. Az észak-ír rendezést ugyanakkor szintén nemzetközi szerződés garantálja, az úgynevezett nagypénteki egyezmény.
Kiemelt kép: Tolga Akmen / AFP
