Donald Trump amerikai elnök február 27-én és 28-án másodszor találkozik Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral, ezúttal Vietnam fővárosában, Hanoiban. Mindketten meg is érkeztek már a helyszínre. A meeting egy négyszemközti megbeszéléssel kezdődik szerdán, ezt követi egy vacsora, majd csütörtökön egy tárgyalássorozattal zárul az esemény.
Trump eddigi elnökségének alighanem legemlékezetesebb pillanata volt, amikor tavaly júniusban négyszemközt tárgyalt az észak-koreai rezsim vezetőjével. A két államfő történelmi dokumentumot írt alá, melyben Phenjan elkötelezte magát a Koreai-félsziget teljes atomfegyver-mentesítése mellett. Ezt remekül lehetett tálalni a világnak, de a gyakorlatban ebből semmi nem valósult meg.
Egy helyben toporognak
A tárgyalások azóta is folyamatosan zajlanak az országok között, de mindkét fél zsákutcába futott:
- Az Egyesült Államok többször is arra kérte Észak-Koreát, hogy adjon részletes beszámolót az nukleáris kísérleti telepeiről, mielőtt feloldják a szankciókat, de egyszer sem kaptak érdemi választ.
- Észak-Korea ezzel szemben azon az állásponton van, hogy Amerika előbb törölje el az ellenük hatályban lévő retorziókat, és aztán majd mindent elmondanak a nukleáris arzenáljukról.
A fentiek ismeretében az sem csoda, hogy Trump az újabb találkozó előtti napokban megpróbálta hárítani a felelősséget. Múlt héten a Fehér Házban újságírói kérdésre válaszolva arról beszélt, egyáltalán nem kell sietniük, mert Észak-Korea felhagyott az atomtesztekkel. Ezt már korábban is emlegette, de a kijelentésnek a vietnami találkozó előtt hatványozott jelentősége van.
Trump azt is megemlítette, hogy nem a vietnami tárgyalás lesz az utolsó Kim Dzsongunnal, és a közeljövőben újra egy asztalhoz szeretne ülni vele. Lefordítva ez annyit tesz, hogy bár a mostani látogatásnak mindazonáltal amerikai részről az lesz az egyik fő célja, hogy pontosítsák a nukleáris leszerelés menetét, nem most fogják elérni az áttörést.
A békenyilatkozat Nobel-díjat érhet
Sajtóértesülések szerint Trump tanácsadói arra biztatják az elnököt, hogy az atomfegyverkezést helyezze középpontba a tárgyaláson, de számára sokkal fontosabb, hogy lezárja a papíron hét évtizede óta tartó koreai háborút. A hátsó szándéka csupán annyi, hogy Nobel-békedíjat akar nyerni.
Stephen E. Biegun amerikai különmegbízott azt hangoztatta nemrég, Trump személyében olyan elnöke van az Egyesült Államoknak, aki minden elődjénél jobban törekszik rá, hogy békét teremtsen a szigeten. A koreai háború 1953-ban fegyverszünettel ért véget, és azóta is tart, tehát az országok hivatalosan még mindig harcban állnak egymással.
Az elmúlt időszakban – köszönhetően részben Trump beavatkozásának – Észak- és Dél-Korea között enyhült a feszültség, ami leginkább a határon lévő demilitarizált zónában feltűnő. A nem is olyan rég még a világ legszigorúbban őrzött határán mára egy fegyveres sincs. Az utca emberétől a legmagasabb kormányzati tisztviselőkig mindenki úgy érzi, hogy a háborúnak a gyakorlatban vége van, ezért ideje lenne írásban is rögzíteni.
- Mint ismert, Donald Trump megkérte Abe Sindzó japán miniszterelnököt, hogy jelölje őt Nobel-békedíjra az Észak-Koreával folytatott párbeszédéért. Az elismerésre a békenyilatkozat megkötésével minden korábbinál nagyobb eséllyel pályázna Trump.
- Észak-Korea erre a lépésre már elég régóta vár, mert megszűnne az elszigeteltségük, és nyomást helyezne a világ vezető nagyhatalmaira, hogy oldják fel a szankciókat ellenük. Magyarul a gazdaságuk a XXI. századba léphetne.
Észak-Korea ettől még Észak-Korea marad
Trump világgá kürtölheti majd, hogy békét teremtett a félszigeten, a békeszerződés aláírásához viszont kevesek ketten Kim Dzsongunnal.
- A gond ott kezdődne, hogy az amerikai Szenátusnak ratifikálnia kellene a dokumentumot, amire jelen állás szerint nincs reális esély.
- Mivel a fegyverszünetet Kína is aláírta, őket is be kellene vonni a folyamatba, de ez komolyabb problémát nem okozna, mert ezáltal csökkenhet az amerikai fegyveres jelenlét Ázsiában, ami számukra kedvező fejlemény lenne.
- A béke kikiáltása szintén vonzóan hangozna a progresszív dél-koreai kormány számára, mert megerősíthetnék gazdasági kapcsolataikat Északkal.
Ha már békenyilatkozat, akkor Trumpnak arról is kellene döntenie, hogy kivonja-e Dél-Koreából az ott állomásozó közel 30 ezer amerikai katonát. Amíg a félsziget atommentesítése nem történt meg, ez merész vállalkozás lenne, de az ingatlanmágnástól eddig sem álltak távol az átgondolatlan cselekedetek. Az elnök február elején tagadta, hogy ilyesmire készülne, de azt azért sejtelmesen hozzátette, hogy talán majd egy napon ez is eljön.
Trump cserébe annyit kapna Észak-Koreától, hogy továbbra sem kísérleteznének nukleáris fegyverekkel, de ezzel a rezsimnek még mindig megmaradna a nukleáris kapacitása. Megfigyelők szerint semmilyen jel nem utal rá, hogy Észak-Korea más akar lenni, mint korábban. Kim Dzsongun az atomfegyvereitől véletlenül sem szabadulna meg, mert gyakorlatilag ez jelenti számára a biztosítékot, hogy Amerika nem szállja meg az országát.
Kiemelt kép: CRIS FAGA/ESTADAO CONTEUDO /AFP
