A kommunista párt és az állam dicséretes politikája nélkül, a nép szeretete nélkül nem lenne Fan Bingbing
– ezt nem mástól tudjuk, mint Fan Bingbingtől. A kínai világsztár most 128 millió dollárnak megfelelő összeget kénytelen befizetni a pekingi államkasszába, és a kommunizmusokra jellemző nyilvános önkritikát kénytelen gyakorolni. A Hollywodban is ismert színésznő kettős, úgynevezett jin-jang-szerződések miatt tűnt el hónapokra a kínai nyilvánosság elől, miután egy talk-show műsorvezetője, Cui Yongyuan gyakorlatilag nyilvánosan feljelentette, és azt állította, hogy sokkal több pénzt keresett, mint amennyit az adóhatóságnak bevallott.
Fan Bingbinggel a nyugati elemzők szerint a kínai kormány példát akart statuálni, az egész országot átfogó korrupció elleni kampány „arca” lett a színésznő. Nem ő az első és aligha az utolsó áldozata a kínai politikai-gazdasági kampánynak. Az országot elképesztő módon jellemző kettősségnek, annak, hogy egy kommunista ideológiát valló pártvezetés és egy magántulajdonon alapuló piacgazdaság él együtt, hosszabb távon nincs „békés” kimenetele. Kínában egy öszvérrendszer működik, s ennek rövid távon a kiugróan meggazdagodó vagy a külvilágban csillogó karriert befutó kínaiak lehetnek az áldozatai.
Fan Bingbingnél sokkal nagyobb vihart kavart a napokban, hogy a „világrendőrség”, az Interpol első embere, a szintén kínai Meng Hung-vej is eltűnt. Lyoni otthonukból indult útnak, felesége azonban hiába várt róla hírt, miután Kínába megérkezett, nyoma veszett. A francia hatóságok október elején kezdtek el nyomozni, miután Meng felesége feljelentést tett. Csak nagy nehezen derült ki, hogy a kínai rezsim Menget letartóztatta, s közben a vizsgálat alá vont férfi az Interpolnak is üzent, hogy azonnali hatállyal lemond az igazgatói posztról.
Menget 2016-ban választották az Interpol igazgatójává, ő volt az első kínai, aki betöltötte ezt a posztot. Mandátuma 2020-ban járt volna le. Előzőleg negyven évig dolgozott a kínai bűnügyi igazságszolgáltatás és a rendőrség kötelékein belül. Elsősorban drogkereskedelem elleni tevékenységgel, terrorellenes intézkedésekkel és határvédelemmel foglalkozott. De aktív volt a Kínából elmenekült adócsalók felkutatásában és hazaszállításában is – erről a New York Times írt.
Megválasztása után emberjogi szervezetek talán nem véletlenül aggódtak amiatt, hogy Meng segítségével megélénkülhetnek a politikai emigránsok utáni kínai külföldi nyomozások és akciók. Más kérdés, hogy most inkább Meng szorulna rá a jogvédők segítségére – ugyanis vesztegetéssel és még további bűncselekményekkel is vádolják a „lekapcsolt” főrendőrt. Ám úgy tűnik, a vádak még nem elég „kiforrottak” ahhoz, hogy a nyilvánosság elé tárják őket.
A kínai Kommunista Párt első közleménye szerint Meng törvényt sértett és emiatt indult nyomozás ellene. Később a pekingi kormány azt is elismerte, hogy korrupció vádjával fogva tartják az egykori közbiztonsági miniszter-helyettest, akit kenőpénz elfogadásával gyanúsítottak meg. Felesége akkor lépett utoljára kapcsolatba a férjével, amikor Meng egy WhatsApp-üzenetben egy kést ábrázoló emojit küldött neki és azt írta, hogy várja meg, amíg felhívja.
Kínában nem sokkal ezelőtt jött létre egy új korrupcióellenes harcért felelős intézmény. A nemrég létrehozott bizottság egyértelműen a kínai elnök, Hszi Csin-ping iránymutatásának megfelelően látott neki a gazdasági bűncselekmények felszámolásának, és sorozatosan vesznek őrizetbe neves üzletembereket és politikusokat. Így Meng és Fan esete nem nevezhető kivételesnek. Egy független újságírót, Csen Csie-rent például csalás miatt tartóztattak le idén nyáron.
A múltban sem volt ritka az efféle eljárás: 2015-ben a belbiztonságért felelős 73 éves vezetőt, Csou Jung-kangot ítélték el korrupció miatt, 2008-ban pedig Peking korábbi alpolgármestere felfüggesztett halálos ítéletet kapott hasonló okok miatt.
2010-ben a „Hitszegők Múzeuma” néven egy korrupció-ellenes kiállítóhely is megnyílt Kínában, ami mutatja, hogy az ottani rendszer immanens, tulajdonképpen veleszületett sajátossága a megvesztegetés.
Meng mostani letartóztatása mögött a BBC azonban nem elsősorban a korrupciót gyanítja. A belbiztonsági és rendőrségi szakember inkább a kínai belső hatalmi arcok áldozata lett. Hszi Csin-ping elnök formális hatalmának erősödéséről a 24.hu-n korábban már írtunk, s ennek nyomán mások pozíciói meggyengültek. A BBC szerint egy ilyen gyengülő csúcskáderhez kötődött Meng is, akinek a sorsa most pecsételődött meg.
Az Interpol-főnök így hiába volt Kínában közbiztonsági miniszter-helyettes, még ez sem mentette meg a felelősségrevonás alól. A New York Times meg is nevezte azt a kádert, aki Meng patronálója lehetett: Csou Jung-kangról van szó, akit – mint már említettük – 2015-ben ítéltek el. Csou jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését tölti.
Hogy mennyire nem Meng személyes tettei lehetnek a mostani letartóztatás kiváltó okai, azt a kommunista és általában a diktatórikus, autoriter rendszerek elemzéséből láthatjuk.
A stabil autokráciákban és diktatúrákban is szükség van ugyanis az elit cserélődésére. Szabad választás híján ezt a Szovjetunióban kétféle módszerrel érték el: a brezsnyevi pangás idején, a hetvenes-nyolcvanas években az úgynevezett „dnyepropetrovszki” és a „moldáviai” maffia (valójában klánok) közötti egyensúlyt úgy tartották fenn, hogy előre egyeztették a betöltendő posztokat, egyes területeken a központi bizottsági titkárok és Politbüró-tagok a saját famulusaikat hozták magukkal a Kremlbe. Mindkét klán egyébként Leonyid Brezsnyev korábbi közvetlen munkatársaiból szerveződött (attól függően, hogy Brezsnyev ukrajnai vagy moldáviai éveiből ismerték a főtitkárt).
A Szovjetunióban is és most Kínában is sokadszor kerül elő a korrupciós vizsgálatok ügye, erre hivatkozva a legegyszerűbb dinamikus elemet vinni az elitküzdelmekbe, s a klánok uralmát egy kicsit megtörni. Amikor Andropov a KGB-főnök erősödött például a szovjet vezetésen belül, ő is a korrupcióellenes küzdelmet erőltette, és ezzel elsősorban a „moldáviai” maffia embereit gyengítette. Így számos „öngyilkosság” történt például a nyolcvanas évek elején Moszkvában – méghozzá a csúcselit tagjai haltak időnként furcsa és azóta sem teljesen tisztázott halált. Közben pedig Andropov halálos beteg emberként tolta előre a fiatal Gorbacsovot, akit ő jelölt ki, a ma már kevésbé ismert későbbi kormányfővel, Rizskovval együtt a legfőbb hatalom megszerzésére.
Fotó: Abramochkin Yuryi / Sputnik / AFP
Az ideológiailag egységes elitnél mindegy, hogy milyen ideológia hajtja előre a vezető rétegek tagjait. Lehetnek nácik, kommunisták, népi felszabadítók, jakobinusok, a lényeg: mozgósító, azaz forradalmi jellegű legyen az ideológia, ami mozgásban tartja a tömegeket és az elitet is. Az ilyen típusú államok egy adott technológiai korszakban képesek sikerre, kérdéses azonban, hogy negyven-ötven éves távlatban, egy adott technológia kifutásakor az ideológiai egység megőrizhető-e. Jól mutatja ezt például a jugoszláv kommunista egység felbomlása a hetvenes-nyolcvanas években, de a szovjet hanyatlás is a nyolcvanas évek végén.
A brezsnyevi pangás, a klánba tömörülő elitek is egy korábban dinamikus – Sztálin által folyamatosan irtott, Hruscsov által pedig szinte évente lecserélt – elit önvédelmi reakcióját jelentette: a hatalom birtokosai egyszerűen szerették volna túlélni azt, hogy bekerültek a Kremlbe. Az ideológiailag egységes elitek ugyanis ódzkodnak az újításoktól.
Úgy tűnik, most az ideológiailag egységes kínai elit hasonló problémákkal küzd. Számos gazdasági elemző szerint Kína modellváltás előtt áll. A kommunizmust a gazdaságban már rég feladták a magántulajdon erősítésével, de az ország irányítása megmaradt a kizárólagos hatalomra törő kommunista párt kezében, amelyen belül Hszi Csin-ping jelenleg minden hatalmat igyekszik magának megszerezni. A saját hatalmát nemrég igyekezett bebetonozni: megszavaztatta, hogy haláláig elnök maradhasson.
Ilyen szavazásokra Sztálinnak például sosem volt szüksége, volt időszak, hogy szinte nem is volt komolyabb funkciója a Szovjetunióban (éppen a második világháború tájékán), és például az egyik leghíresebb kínai vezető, Teng Hsziao-ping is ritkán töltött be magas szintű párt- vagy állami funkciót, a katonai irányítás kézben tartásán kívül.
Fotó: Bonner Fotografen / dpa / AFP
Mindez mutatja: Hszi elnök „életfogytiglani” elnöksége nem is feltétlenül az erőt jelzi, sokkal inkább a bizonytalanságot a kínai vezetésen belül.
Most az alacsonyabb rátájú, de intenzívebb növekedésre kell átállnia Kínának; az informatikai és telekommunikációs technológia új fejlődési fázisában már nem elég olcsó összeszerelőüzemeket működtetni, üzleti és társadalmi innovációt egyaránt meg kell valósítani – amelynek elfajzásáról sokat ír a sajtó. A fejlett világban sem megy könnyen a Facebook- és Google-vezérelte szociális hálók, illetve információs monopóliumok kialakulásának kezelése, hát még a mindent ellenőrizni próbáló kínai hatóságoknál, amelyek hátborzongató módszerekkel igyekeznek szemmel tartani az állampolgárokat.
Ám a hatalom még további központosítása a gazdaságban nem megy zökkenők nélkül. E hét elején a kínai tőzsde 5 százalékot zuhant, a rossz gazdasági hírek hatására.
Mindez részben a kínai jegybank bonyolult intézkedéseivel függött össze. A pekingi központi pénzintézet a kereskedelmi bankok tartalékrátáját szabályozta újra, de főleg az amerikai szankciók aggasztják az elemzőket és a részvénytulajdonosokat. Közben az USA alelnöke, Mike Pence a Wall Street Journal szerint amerikai technológia ellopásával vádolta meg Kínát, illetve azzal, hogy be akar avatkozni az idei időközi választásokba az Egyesült Államokban. A hangnem tehát egyre élesedik Peking és Washington között, ami még nagyobb aggodalmat kelt – immár nem is csak a tőzsdei befektetők körében.
Közben a vitatott délkelet-ázsiai vizeken egy amerikai és egy kínai hadihajó majdnem összeütközött, ez sem nyugtatta meg a kedélyeket, hiszen egy kínai-amerikai katonai konfrontáció nemcsak az ázsiai országot, de a fél világot lángba borítaná. A kínai-amerikai vámháború szörnyű hatással van az ázsiai ország üzleti hangulatára. Már január és augusztus között is 2000 milliárd dollárt vesztettek a befektetők a kínai tőzsdén az Observer.com szerint, így Kína a világ második legnagyobb részvénypiacából a harmadik helyre, Japán mögé csúszott vissza. Ezt az év eleje óta tartó folyamatot súlyosbította a mostani hétfői óriási árfolyamzuhanás.
Mindez jelzi, a kínai gazdaság bajban van, sokan a „lufi” kipukkanásától tartanak. Bár tulajdonképpen hogy lufiról van-e szó, azt nem lehet biztosan tudni. A kínai gazdaságról teljesen megbízható statisztikát a külvilág nem igazán láthat. Ez az átláthatatlanság a héten új dimenziót öltött, éspedig nem is a gazdasági, hanem a politikai-rendészeti szférában – ezt bizonyította Meng letartóztatása is.
Az elitcserélődés egyik módszeréről van szó tehát olyan helyeken, ahol kizárják a (teljesen) szabad választás lehetőségét, de ahol az első számú vezető politikai irányváltásait valahogy az elitnek is követnie kell(ene). Ha valaki nem illeszkedik az „állandóan változó változatlanságba” fogalmazhatunk paradox módon, akkor annak a sorsa megpecsételődhet. S erre nemcsak kínai, hanem hozzánk közelebb tevékenykedő nagyvállalkozók hirtelen bukásakor is láttunk az utóbbi évben példákat.
Kiemelt kép: AFP
