Nagyvilág

2006-ban még a németeknek drukkolt az olasz jobboldal új sztárja

A kommunistából szélsőjobboldalivá váló olasz belügyminiszter 2006-ban még inkább Németországnak drukkolt a vb-n, mint hazájának. Valaha Észak-Olaszország elszakadásáért kampányolt, ma pedig van egy „dél-olasz” pártja is. De Matteo Salvini volt az is, aki hűséget ígért Silvio Berlusconinak, hogy aztán az első adandó alkalommal cserbenhagyja a politikai szövetségesét. Salvini egész Európát beharsogja bevándorlóellenes kijelentéseivel, és nincs megállás számára: immár összeurópai migrációellenes mozgalmat hirdet.

Tudta-e, hogy Matteo Salvini, aki mostanában Európában túlharsog minden (szélső)jobboldali politikust, és Olaszország belügyminisztereként az egész Európai Unió menekültpolitikáját meghatározó személyiségek közé lépett elő, valójában csak a harmadik legtöbb szavazatot kapta az idei itáliai választáson? Az általa sikerre vezényelt Liga (korábban: Északi Liga) ugyanis csak a harmadik lett a pártlistán a populista 5 Csillag Mozgalom és az idei választásig kormányzó szociáldemokrata jellegű PD, azaz a Demokrata Párt után.

Élesen bevándorló- és kisebbségellenes, euroszkeptikus és populista retorikájával Salvini azonban mára az egyik legnépszerűbb olasz politikussá lépett elő a közvélemény-kutatások szerint. Pártja pedig holtversenyben vezeti a közvélemény-kutatásokat 29-29 százalékos támogatottsággal – az 5 Csillag Mozgalommal együtt. A szocdemek, a PD népszerűsége zuhanóban van: már csak a harmadik legnagyobb pártnak számítanak.

Matteo Salvini olasz belügyminiszter támogatóival Genovában
Fotó: Luca Zennaro / EPA / MTI

A választásokon elért harmadik hely is elég volt idén Salviniéknak ahhoz, hogy kulcsfontosságú pozíciókat szerezzenek az újonnan felállt olasz kormányban. Salvini nemcsak kormányfő-helyettes lett – akárcsak Luigi di Maio, az 5 Csillag Mozgalom választási listavezetője –, hanem megkaparintotta a belügyminiszteri posztot is, ahol keménykezű vezetőként igyekszik feltűnni.

Az új kabinetet a győztes 5 Csillag Mozgalommal együtt állította össze a Liga, s bár a kormányfő egy politikailag jelentéktelennek tűnő firenzei jogász lett Giuseppe Conte személyében, a két kormányfő-helyettes, azaz di Maio és Salvini közül Európa az utóbbi kijelentéseitől hangos.

Salvini nemrégiben kontinensünk populistáinak összefogásáról szónokolt, a nacionalista pártok európai szövetségéről. „Olaszországban a következő harminc évig kormányon maradunk, Európában pedig megalakítjuk a populisták szövetségét és ledöntjük Brüsszel falait” – mondta egy pártünnepen. Úgy fogalmazott: „az egyik oldalon az elit, a bankok, a migráció sorakozik és vele szemben a nép és a munka”. Nem nehéz észrevenni a Brüsszel-ellenes magyar kormánypolitikával való párhuzamokat.

Vannak olyan spekulációk is miszerint Salvini összeurópai zászlóbontása a magyar Fidesznek is jól jöhet, hiszen így adott esetben az Európai Néppártból, a konzervatív-liberális pártszövetségből nem egyedül válna ki, hanem több más – a migrációt a politikája középpontjába helyező – jobboldali párttal együtt alakíthatna összeurópai pártszövetséget a magyar kormánypárt.

Matteo Salvini, Giuseppe Conte és Luigi Di Maio
Fotó: Elisabetta Villa/Getty Images

Belügyminiszterként Salvini felvetette az olaszországi romák megszámlálásának ötletét, és azzal fenyegette őket, hogy kiutasítják a nem olasz állampolgárságúakat közülük. Beszólt a románoknak és a bolgároknak, hogy rabszolgákat exportálnak Olaszországba. Az afrikai migránsok ellen régóta kampányolt, és nem engedte kikötni a menekülteket partra segítő Földközi-tengeri hajót, az Aquariust. Ezzel elérte, hogy nemkívánatos személlyé nyilvánítsák Mallorcán, ahová eredetileg nyaralni indult volna. Ezek után persze mintaadójához, Donald Trump amerikai elnökhöz hasonlóan elkezdett beszólogatni a spanyol sziget irányítóinak is, s végül egy Adria-parti olasz nyaralóhelyre ment lubickolni.

Salvini ellen – otthoni markáns politikai ellenvélemények híján – az olaszországi katolikus papság lép már csak fel viszonylag vehemensebben. Legalábbis a brit Guardian szerint, amely azt is megemlíti, hogy Salvini misékre jár és Ferenc pápa egyházbeli ellenfelével, egy amerikai bíborossal, Richard Burke-kel próbál összefogni a bevándorlás- és idegenellenes retorikája védelmében. Mindez szép teljesítmény egy eredetileg kommunista beállítottságú politikustól, azaz Salvinitól, de nem meglepő, hiszen Burke is és ő is támogatja az amerikai elnököt.

Salvini ráadásul az egyház szimbólumait használja gyűlésein, egy rózsafüzérre tett esküt például, hogy hű marad népéhez. Ez a szicíliai papokat a maffia módszereire emlékezteti: az ottani maffiafőnökök ugyanis sokszor a Bibliát mutatják fel, arra esküdözve, s valójában azt demonstrálva, mintha az egyház is az ő oldalukon állna.

Salvini az Északi Ligából, egy Olaszország regionális átszervezését akaró tömörülésből egy bevándorlóellenes radikális (szélső)jobboldali pártot faragott, amióta 2013-ban átvette az irányítást. Az Északi Liga korábban az észak-olasz tartományok autonómiájáért, illetve egyes szélsőségesebb irányzatai szerint Padánia néven Olaszországból való kiválásáért küzdött. Ám ennek irrealitását még a párt alapítói is kénytelenek voltak belátni.

Ugyanakkor a pártalapítók döbbenten nézték a 2010-es évektől kezdve, hogy regionális (hol többé, hol kevésbé szakadár) pártjukat Salvini miként alakítja át egy nacionalista tömörüléssé. Umberto Bossi, az Északi Liga alapítója idén is rendkívül kemény szavakkal bírálta Salvinit, sőt „Mussolini barátjának” nevezte a Ligában az uralmat átvevő pártvezért márciusban.

Umberto Bossi
Fotó: Marco Bertorello / AFP

Salvini ma már nem Padánia Olaszországból való kiválása mellett kampányol, hanem a bevándorlók ellen. És az olaszokat teszi első helyre (Prima gli Italiani – jelszava a Facebook oldalán is elsőnek ugrik be manapság), miközben 2006-ban, amikor a szakadár vonalat erősítette az Északi Ligában, még azt is kijelentette:

Olaszország a legrosszabbnál is rosszabb,

s ezért például Németországnak drukkolt a 12 évvel ezelőtti focivébén.

Salvini ezek után érte el, hogy még az olasz Délen is, a Mezzogiorno régióban is szavazzanak rá, és a Liga nevéből az idei kampányban elhagyta az „Északi” jelzőt. Így a korábban Lombardiában, Venetóban és más északi tartományokban népszerű párt az olasz „jobbközép” legerősebb pártja lett 2018-ban. Ezt részben egy új párt alapításával érte el. A Noi con Salvini, az Együtt Salvinival (pontosabban: „Mi, Salvinival együtt”) mozgalmat azért alapította 2014-ben, hogy az olasz Délen is támogatókat szerezzen.

Jellemző az olasz jobbközépre, hogy a Liga e „mérsékelt” kategóriába tartozott (és ez igaz is az újfasiszta és exfasiszta pártokhoz képest), de idén az év elején még nem sokan sejtették, hogy Silvio Berlusconi Forza Italiáját Salvini félre tudja szorítani a jobbközépen – márpedig ez történt a kampányban és utána, a kormányalakításkor, amikor Liga hatalomra kerülése érdekében cserbenhagyta Berlusconit is. Jóllehet korábban szövetségesi hűségét is bizonygatta.

Silvio Berlusconi és Matteo Salvini a választások után  Fotó: Silvia Lore/NurPhoto /  AFP

A botrányokba fulladó, 2013-ban már csak 3 százalék körüli támogatottságú regionális pártból országos erőt faragó, idén 17 százalékot szerző Salvini nemcsak ezt a fordulatot vezényelte le életében: két különböző nőtől két gyereke van, jelenleg egy harmadik partnerrel él együtt – mindezt csak azért említjük, mert a politikus szeret a keresztény értékekre hivatkozni, illetve a családot is a legfőbb értékek közé sorolja.

Ugyanakkor szembeszáll az azonos neműek gyermekvállalásával, így például a személyi igazolványért beadott kérelmeknél a gyerekeknek immár nem az 1. és 2. szülő megnevezését írja majd elő egy nyilatkozata szerint, hanem belügyminiszterként azt kezdeményezi, hogy az édesapa és az édesanya rubrika szerepeljen a beadandó kérvényeken, adatlapokon.

Ami a politikai fordulatokat illeti, a regionalista Északi Ligából kiformálódott „összolasz” Liga sem az első fordulata volt. 1990 óta – 17 éves kora óta – ugyan elmondható róla, hogy nem váltott pártot, de eredetileg az Északi Liga baloldali, sőt szélsőbaloldali szerveződéseiben volt aktív. Már-már kommunistának is mondható volt, aki antiglobalizációs törekvéseit próbálta az Északi Liga keretei között megvalósítani. A 2000-es években a párt rádiójának, a Radio Padaniának lett az egyik meghatározó figurája, itt érzett rá arra, mekkora népszerűséget szerezhet politikailag egyáltalán nem korrekt kijelentéseivel. Itt kezdődött populista, később idegenellenes hangvétele.

Salvini a közösséget tehát előbbre helyezi, mint az egyes embert – a szélsőjobb és a szélsőbal ebben általában megegyezik. S mindkét ideológia előszeretettel választott ki társadalmi csoportokat, amelyeket nem tartott kívánatosnak. Salvini például a mostani választási kampányban talált is ilyen csoportot: 500 ezer illegális migráns kitoloncolását ígérte. Az iszlámot fenyegetésnek tartotta.

Június végén Salvinit még „csak” 2,7 millió ember követte a Facebookon, augusztus elején viszont már 2,9 milliónál tart. Facebook-oldalán – mint említettük – a Prima gli Italiani jelszó olvasható, ami Donald Trump America First jelszavához hasonlítható. Csak míg Trumpnak az amerikaiak, addig Salvininak az olaszok az „elsők”, ami a két politikust nem akadályozta meg abban, hogy már 2016-ban szorosabb együttműködést alakítsanak ki.

Putyin és Salvini 2014-ben Fotó: Aleksey Nikolskyi/Sputnik / AFP

De Salvini nemcsak a populista amerikai elnökkel, hanem Vlagyimir Putyinnal is jó viszonyt akar. Ellenzi az oroszokkal szemben bevezetett szankciókat, és a kapcsolatok javítására törekszik Moszkvával.

A Facebookot Salvini ügyesen használja politikája propagálására. Így ott közölte teóriáját – amely erősen hasonlít a magyar kormány retorikájára -, hogy Soros György humanitárius civil szervezeteket (NGO-k) segítve tulajdonképpen az (illegális) migrációt támogatja, mivel ezek az NGO-k összejátszanak az embercsempészekkel.

Salvini kapcsán mindezek után egy kérdés vetődik fel: hol áll meg a szélsőséges politikus, mi lesz az a határ, amit már nem mer átlépni?

Kiemelt kép: Luca Zennaro / EPA / MTI

Ajánlott videó

Olvasói sztorik