Wisconsin államban, 1970-ben született Paul Ryan, aki az amerikai Republikánus Párt egyik legbefolyásosabb személyisége. A mérsékelt jobboldali politikus, korábbi alelnökjelölt nemrég bejelentette, hogy nem indul újra a képviselőházi mandátumáért az őszi, „félidei” választásokon. Ryan a képviselőház elnökeként felületes megfigyelők számára Donald Trump ellenfele volt, és valóban sokszor bírálta az elnököt, ha az olyasmit mondott, ami az amerikai politikai kultúrában elfogadhatatlannak tűnt. Például akkor, amikor Trump egy bírónak a latin-amerikai családi hátterét emlegette egy konkrét ügyben. Ám egyrészt az elnök immár az elfogadhatatlant is kezdi megszokottá tenni Amerikában, másrészt Ryan finom elhatárolódásai nem akadályozták meg abban a wisconsini politikust, hogy Trump egyik legfontosabb szálláscsinálója legyen az amerikai törvényhozásban.
Ryan ugyanis az egyik legfontosabb közjogi méltóságot, a képviselőház elnöki tisztét tölti be jelenleg még, és két rendkívüli tette közül az egyik az volt, hogy segítette Trump elfogadását a kongresszusi republikánusok között 2016-ban. Még a kampány idején találkozott Trumppal, és korábbi nézeteltéréseik tisztázása után gyakorlatilag a párt elitjét is a milliárdos ingatlanvállalkozó mellé állította. (A pártelit megdolgozásában, abban, hogy a washingtoni „establishment” elfogadta Trumpot, az azóta már megbukott Fehér Ház-i kabinetfőnök, a republikánusok egyik korábbi vezetője, a szintén wisconsini Reince Priebus – Ryan egyik szövetségese – is fontos szerepet játszott.)
Ryan másik „történelmi” tette pedig az volt Trump érdekében, hogy megszavaztatta azt az adóreformot, amelynek tavaly decemberi elfogadása után az elnök olyan ünnepséget csapott, amilyet a Türkmenbasi is megirigyelhetne Közép-Ázsiában. Az elsősorban a középosztályt adókönnyítéssel megcélzó Trump a sikeres kongresszusi szavazás után egyenként szólongatta a mikrofon elé a kiválasztott republikánus törvényhozókat, majd halálra dicsérve őket (sokakat pár nappal korábban még hevesen bírált) – tulajdonképpen magát ünnepelte, szinte folyamatosan tapsolva.
E szavazáshoz elengedhetetlen volt a Képviselőház támogatása, és ott is a republikánus többség mozgósítása (a demokraták nem támogatták a javaslatot, így közülük nem számíthatott Trump egyetlen támogató voksra sem).
Ryan azonban a legfontosabb Trump melletti akcióját titokban csinálta: elhallgattatta azt a kaliforniai képviselőt, Kevin McCarthyt, aki a kampány idején arról beszélt, hogy Trumpot (és egy másik republikánus politikust) feltételezése szerint az oroszok fizetik. Amikor erről egy megjegyzést tett a kaliforniai képviselő, Ryan pisszegte le őt, és megkérte, hogy tartsa magában ezt a véleményét. Az eset így csak év múlva szivárgott ki a Washington Post szerint.
A wisconsini politikus tehát már a kampányban tisztában volt azzal, hogy Trumpot még a saját hívei is (Kevin McCarthy most éppen Ryan tisztségére lehet esélyes, a képviselőház élén, hiszen Trumppal jó viszonyban van) az oroszok kapcsán emlegeti. (McCarthy többször is felbukkant Ryan karrierje során: egyes megfigyelők szerint Ryan képviselőházi elnöksége is egy párton belüli kompromisszum eredménye volt, mivel McCarthyt nem fogadta el a republikánusok egyik szárnya.)
S bár Ryant nem lehet azzal vádolni, hogy oroszbarát lenne, 2016-ban felismerte, hogy ha a republikánusok nem állnak Trump mellé, akkor nem lenne esélyük a kongresszusi többségre a képviselőházi jelöltek versenyében. Éppen ezért nevezhetjük őt cinikusnak: saját mérsékelt nézeteit félretéve állt az elnök mellé, és így fontosabb támogatója lett, mint számos szélsőséges vagy radikális álláspontot hangsúlyozó politikus. A mérsékelt és az elnöktől nyilatkozatokban sokszor elhatárolódó Ryan sokkal hasznosabb volt ugyanis az eddigi kormányzáskor, mint a szélsőséges szövetségesek.
Most viszont Ryan háttérbe vonul, amit egyesek azzal magyaráznak, hogy Trump mást látott volna szívesen a képviselőházi republikánusok élén. (Például a már többször említett McCarthyt.) A wisconsini képviselő tehát vagy eltaktikázta magát rövid távon, vagy pedig – és ez a valószínűbb – még újabb politikai karrierre készül.
Márpedig ezt Trump árnyékában két okból sem teheti: egyrészt kihívná maga ellen az elnököt, aki elég gyanakvó alkat, másrészt Trump körül eleve gyülekeznek sötét felhők, Ryan pedig nem akarja ilyen veszélyeknek kitenni magát. Az elnök kampányát jelenleg is vizsgálja egy különleges ügyész, és azt igyekszik felderíteni Robert Mueller, hogy volt-e összejátszás a Trump-kampánygépezet és az oroszok között 2016-ban.
Még veszélyesebb szakértők szerint az az ügy, amelybe az elnök egyik ügyvédje keveredett: Michael Cohen egy Stormy Daniels művésznevű pornószínésznek fizetett tekintélyes összeget egy rendkívül kritikus időpontban. A pénzt azért kapta a pornós, hogy ne álljon a nyilvánosság elé a Trumppal való esetleges viszonyával , illetve annak részleteivel. Itt az a probléma, hogy Cohen a választásokhoz túl közel eső időpontban fizetett a hallgatásért Danielsnek. Így esetleg a kampányra vonatkozó törvényi előírások megsértése felmerülhet az esetleges vádak között, ami Amerikában súlyos problémának számít.
Nyilvánvaló, hogy a Trump körüli cirkuszokból Ryan megpróbál kimaradni. Távozása viszont magát a pártot hozhatja nehéz helyzetbe: az idei képviselőházi választások idején nagy segítség lett volna az amúgy tényleg mérsékelt politikus fellépése a republikánus táborban. Majdnem két évtizedes képviselői tapasztalata és jó szervezőkészsége is alkalmassá tette a kampányra. Ráadásul a pártnak is ügyesen hajtott fel pénzügyi támogatókat. Vannak olyan vélemények, hogy rövid távon demokrata előretörést vár a wisconsini politikus, és ebben nem szívesen venne részt 2018 őszén. Visszavonulása ugyanakkor aligha végleges: Ryan most 48 éves, így bőven van ideje kivárni, mi történik a következő hónapokban Trump kormányzása alatt – úgy tűnik: páholyból nézheti ezentúl a fejleményeket.
Kiemelt kép: MTI/EPA/Shawn Thew
