Az elmúlt évben két óriási probléma gyötörte a technológián, a médián és a politikán agyalók gondolatait, és a kettőnek közös a gyökere.
Az egyik a kamuhírek kérdése. Magyarországon ez kicsivel kevésbé érthető, de az Egyesült Államokban többnyire külső szereplőkre van szükség a kamuhírek terjesztéséhez, mivel nem csinálja meg magától az állam. Azért csak többnyire, mert a Trump-kormány és média-holdudvara is igyekszik megtenni, amit tud.
De az amerikai baloldal még mindig a kamuhíreket teszi felelőssé azért, hogy Donald Trump elnök lehet. Sőt, egészen pontosan az oroszok aktív indézkedéseit, amelyekkel szándékosan megosztó tartalmakkal tolták tele a Facebookot. Ennek kongresszusi meghallgatás lett a vége, ahol elhangzott az az egészen ijesztő szám is, hogy az orosz trollok által vásárolt posztok 126 millió amerikaihoz jutottak el. Persze aki tisztában van a facebookos elérések működésével, pontosan tudja, hogy ezeknek az embereknek csak a töredéke olvasta is el ezeket a posztokat. És igazából az is erős túlzás, hogy Trump a kamuhírek és az orosz beavatkozás miatt lehetett csak elnök. Ez valószínűleg nem ártott neki, de nagy szerepe volt Hillary Clinton béna kampányának is.
A kamuhírek elleni háború annyira eldurvult, hogy a Broadcasting Board of Governors vezető stratégája konkrét háborús publicisztikát közölt a napokban. A BBG az a szervezet, amely a Szabad Európa Rádiót és az Amerika Hangját üzemelteti, és egyébként a gyakorlatban az Egyesült Államok egyik hírszerző szervezeteként működik.
Haroon Ullah konkrétan azt írja, hogy e-háborúban állunk:
A lövedékeket robotokra, a katonákat programozókra, a berlini falat pedig tűzfalra cseréltük.
Ennél nehéz militánsabban közelíteni a kérdéshez.
A másik ehhez hasonló, bár kevésbé akut probléma az, hogy idén ébredt rá a világ, mekkora hatalma van ezeknek a netes cégeknek. A Google, a Facebook, az Apple és az Amazon hatalmas urai a világnak. Amikor az utóbbi új központjának keresett helyet, olyan városok is jelentkeztek, amelyek a nevüket hajlandók lettek volna Amazonra változtatni, csak ott hozzanak létre ötvenezer új munkahelyet.
De nem nehéz belátni, mekkora hatalma van például a Facebooknak, elég belegondolni abba:
A Facebook vajon ebben az esetben ugyanúgy kezelné-e a róla szóló híreket, mint a többi jelöltről szólókat? Egy darabig még kikövetni se lehetett Zuckerberget a Facebookon. Ráadásul a Facebook vezetője úgy viselkedik, mint aki később politikai szerepet szeretne vállalni. Államokat látogat meg öltönyben és nyakkendőben, politikai tőkét gyűjt, adakozik, alapítványt üzemeltet.
A két problémát hiába kezdik el az Egyesült Államokban érezni, valószínűtlennek tűnik, hogy kezdjenek is vele valamit az amerikaiak. Még a Szilícium-völgyet talán a legjobban ismerő Recode főszerkesztője, Kara Swisher is azt mondta, hogy valószínűleg egyszerűen megvárják ezek a cégek, amíg elmúlik a vihar, senki nem lesz számonkérve vagy szabályozva.
Az Egyesült Államok mindkét problémával kapcsolatban egyértelműen Európa felé néz, ahol viszont valóban történnek erre kísérletek. Ennek több oka is van, egyrészt Európában sokkal erősebb a kormányok hatalma a nagy cégek felett, mint Amerikában, másrészt az állami szabályozásokkal szemben sincs olyan durva ellenszenv a társadalomban.
Franciaország és Németország pedig meg is próbálja rendbetenni a Facebookot és a többieket.
A cégeknek 24 órájuk van arra, hogy ezeket a tartalmakat töröljék, különben akár 50 millió euró kártérítést is fizethetnek. A szabályozás a közösségi hálókat és a kétmilliósnál nagyobb felhasználói bázisú médiacégeket érinti. A fő célpont egyértelműen a Facebook, a Twitter és a Youtube lesz, de a törvény vonatkozni fog a Redditre, a Tumblrre és az orosz Vk-ra is, de lehet, hogy még a Flickr és a Vimeo is számonkérhető lesz.
A Netzwerkdurchsetzungsgesetz néven ismert törvényt még a nyáron fogadták el, de a cégek az év végéig kaptak időt, hogy felkészüljenek az életebe lépésre. A Facebook például több száz németül beszélő moderátort vett fel csak emiatt. De ennek a szabályozásnak nemcsak az a lényege, hogy gyorsan lépjenek a cégek, hanem az is, hogy létrehozzanak egy valóban működő hálózatot a panaszok kezelésére, hogy minél gyorsabban jelenthetők és eltávolíthatók legyenek ezek a tartalmak.
Hasonló törekvések egyébként Nagy-Britanniában is voltak, de valószínűleg Franciaország lesz a következő, ahol szigorúbban fogják majd a médiacégeket.
Emmanuel Macron elnök nemrég beszélt erről, azt ígérve, hogy hamarosan új szabályozást nyújt be.
Amikor a kamuhírek terjednek, bírósághoz lehet majd fordulni. És ha levették a kifogásolt tartalmat, akkor akár a felhasználókat is törölhetik, vagy az oldalakat is letilthatják majd.
– mondta. Ezzel a hozzáállással egy probléma van csak. Ahhoz, hogy a kamuhírek terjedése ellen minél hatékonyabban lehessen fellépni, először meg kell nevezni azt, hogy mit nevezünk kamuhírnek. Minél tágabb az elnevezés, annál könnyebben használható fel a törvény a szólásszabadság megsértésére. De pontosan körülírni elég nehéz azt, hogy mi is egy kamuhír.
Ráadásul emellett azt is el kell dönteni, milyen szabályozások vonatkoznak ezekre a nagy cégekre. Médiacégnek, kiadónak vagy technológiai cégnek számít-e például a Facebook vagy a Youtube? Igazából a klasszikus értelmezésben egyiknek sem, pedig ezt fontos lenne eldönteni, mert teljesen más szabályozás vonatkozna rájuk mindhárom esetben. Erről a problémáról már korábban írtunk. Akkor azt vetettük fel, hogy érdemes lenne eldönteni, hogy a Facebook magáncégnek vagy infrastruktúrának számít-e.
De a megoldás akár közelebb is lehet, mint gondolnánk. Mark Zuckerberg minden évben kiköt magának valamilyen szórakoztató, elérendő célt. Volt, hogy lefutott 365 mérföldet, de tavaly például mesterséges intelligenciát épített a lakásába. Az idei cél az, hogy a Facebookon fog dolgozni. Komolyodik a helyzet.
Kiemelt kép: Dan Kitwood/Getty Images
