Szombaton a virginiai Charlottesville-ben egy 20 éves ohioi fiatal, James Alex Fields Jr. a Dodge Chargerével szándékosan belehajtott a szélsőjobboldali felvonulók ellen tiltakozó tömegbe. Tizenkilenc ember megsérült, egy meghalt.
Ezután Donald Trump tovább hergelte a közvéleményt azzal, hogy csak második nekifutásra sikerült elítélnie a szélsőjobboldali erőszakot, pedig ez azért elsőre is elvárható lett volna.
Amerikai Egyesült Nácik
A charlottesville-i szélsőjobbos tüntetésnek végül sokkal komolyabb visszhangja volt, mint azt a felvonulók várták volna. A Unite the Right nevű tüntetés azért kezdődött, mert a charlottesville-i önkormányzat el szerette volna távolítani Robert E. Lee tábornok szobrát a város egyik közteréről.
Az Egyesült Államoknak elég gazdag szélsőjobboldali, rasszista hagyományai vannak, ezért is furcsa, hogy az új szélsőjobb pont az importrasszizmushoz nyúl vissza. Ha nem lennének gazdag szélsőjobboldali hagyományok, akkor, mondjuk, nem pont a déli, konföderációs Robert E. Lee tábornok szobra körül lett volna a balhé, és nem konföderációs zászlókkal vonultak volna fel a fehérhatalmisták. Szintén az amerikai hagyományokat erősítették a fáklyák, amellyel a Ku-Klux Klan szokásaihoz nyúltak vissza a felvonulók.
A nácizás egészen érdekes kérdés, és nyilván komplett könyveket lehet megtölteni azzal, hogy miért lehet, vagy nem lehet lenácizni különböző szélsőjobboldali csoportokat. A nácizás ellenoldala pedig – érzékeltetve, mennyire könnyen nácizunk le bárkit – rendszeresen nyúl vissza Godwin törvényéhez, amely így hangzik:
Egy internetes vita terebélyesedésével annak az esélye, hogy valaki a nácikkal vagy Hitlerrel von valamilyen párhuzamot, közelít az egyhez.
Mégis az a helyzet, hogy a náci szó nem csak minden igazán gonosz dologra kiváló ernyőkifejezés, de nagyjából a világ összes szélsőjobboldali csoportját le lehet vele fedni, anélkül, hogy tényleg komolyan gondolnánk, hogy a harmincas évek nemzetiszocialista mozgalmáról beszélgetünk. Vitában nácizni egyszerűen túl hasznos fogás ahhoz, hogy ne használják. Ezt csak megkönnyíti, ha épp horogkeresztes zászlóval, kefebajusszal, hitlerköszöntve bandukol az, akit nácizunk.
A nácizásnak pedig erős alapokat ad az, hogy az alt-right ébredése és Donald Trump kampányának kezdete óta kezd időnként összefolyni egymással a nácizmus, a fehér felsőbbrendűség, a sima rasszizmus, és a Trump hatalomrajutásában fontos szerepet játszó internetes szubkultúra. Csak az nem érezheti a kapcsolatot az alt-right, a fehér felsőbbrendűség és a nácizmus között, aki még soha nem járt a 4chanen (nagyon óvatosan kattintson!).
Persze a cseresznyét Richard Spencer tette fel a hab tetejére. Spencer valahol a White Power-szélsőjobb és a trumpista alt-right között helyezkedik el, és róla került elő az a híres videó, amelyen Heil Trumpozással és hitlerköszöntéssel örvend az új elnök győzelmének egy szélsőjobbos konferencián.
Trump nem túl határozott elhatárolódása azért is fontos, mert a hallgatással folyamatosan eteti a nyílt rasszizmust. Semmi kétség, hogy eddig is pont ugyanannyi rasszista volt Amerikában, mint most, de Trump óta mintha könnyebb lenne felvállalni a dolgot.
Identitások politikája
Ez természetesen csak az egyik magyarázat a sok közül. Ott van az is, hogy jelenleg sokkal erősebb az identitásokon alapuló politika az Egyesült Államokban, mint korábban bármikor. Ez azt a politikai képviseletet jelenti, amelyik nem az amerikai többséget összekötő politikai kérdéseket (mint az egészségügy, a fegyverek, satöbbi), hanem az egyén saját önmeghatározásának fontos kérdéseket (feketék elnyomása, nők szerepe a gazdaságban, transzneműek a hadseregben) emeli ki jobban.
Az identitáspolitika felerősödésének és a Dühös Fehér Férfi képének egyébként egy csomó magyarázata van. Az külön érdekes, hogy a fellázadó fehér középosztály, a Dühös Fehér Férfi miért pont Donald Trump miatt került elő. Vagy miért pont most. Arról már írtunk, hogy a dühös fehér, középosztálybeli, gyakran vidéki férfiak lázadása nem csak Amerikában, hanem a világ több pontján is megváltoztathatják– vagy már megváltoztatták – a politikai mezőt.
Az amerikai verzióra léteznek hihető magyarázatok. Az egyik leghihetőbb pont az ok-okozaton. Eszerint az identitáspolitika felerősödése okozta azt, hogy a fehér férfiak is kisebbségnek érzik magukat. Az identitáson alapuló politikai érdekképviselet Amerikában 70-es években erősödött meg nagyon, amikor a fekete polgárjogi mozgalmak és a női egyenjogúságért vívott küzdelem már túl volt a csúcson. Az amerikai liberalizmust – és itt nincs félreértés, Amerika nagy része liberális – az identitáspolitika kissé maga alá gyűrte.
A kétezres évekre az amerikai belpolitika, ahelyett, hogy azokra a közös nevezőkre összpontosított volna, amelyek a lehető legtöbb amerikait tudják megszólítani, megpróbált a lehető legtöbb kisebbséget a saját identitásának megfelelő politikákkal megkeresni.
Ebbe a valóság nem nagyon szólt bele, főleg, mert az identitáspolitikára vevő fehér szavazók nagy része pont, hogy elég homogén területeken él. Nem találkoznak kisebbségekkel, ezért fogalmuk sincs, hogy igaz-e az, amit ők más kisebbségek politikájáról gondolnak. A saját elnyomottságukkal kapcsolatos félelmeik nem a valóságon alapulnak, hanem azon, hogy azt érzik, a világban sokkal több kisebbség él, mint amennyien ők vannak, és azt gondolják, hogy ezek a kisebbségek sokkal határozottabban képviselik a saját politikáikat, mint a fehér többség.
Erőltetett elfogadás
Magában az érzésben lehet is igazság, még ha a tények nem is támasztják alá. A sokszínűség elfogadását időnként valóban képes túlkompenzálni a nyugati liberalizmus, amiben felerősítik azokat a különbségeket, amelyekre az identitáspolitika épít.
Igazából az identitáspolitika erősödése pont Donald Trump miatt lett tényező. Az amerikai baloldal kiakadt ugyan azon, hogy Trump nem ítélte el a szélsőjobboldali erőszakot, a szélsőjobb viszont konkrétan megköszönte azt.
Trump a kampányban erősen épített a rasszizmusra mint csalira. Szinte minden mexikóiakkal, arabokkal, feketékkel, vagy muszlimokkal kapcsolatos kijelentése arra ment ki, hogy előhozza a rejtett, vagy kevésbé rejtett rasszizmust a saját fehér szavazóbázisából, ezzel erősítve az identitáspolitikára támaszkodó fehér szavazóréteget. Trump mellett szinte minden tényleg durván szélsőjobbos amerikai politikai szereplő kiállt Richard Spencertől a KKK vezetőjéig, David Duke-ig.
Persze azt túlzás lenne állítani, hogy a rasszizmusnak szerepe lett volna Trump megválasztásában. Ha csak a rasszizmusra épített volna, messze nem tud ennyi embert megszólítani.
Visszaüt
Mert hiába vezethetett a sokszínűség elfogadásának alapvetően liberális eszméje ahhoz, hogy megerősödjön a szélsőjobb, ennek fordítva is lehet hatása, és megeshet, hogy végül pont a baloldalt erősíti meg a náciveszély belengetése.
Érdekes kérdés egyébként a szélsőjobboldali terrorizmusé is, az utóbbi időben pont egyre több olyan terrorcselekmény történt, amelyet szélsőjobbosok követtek el. Erről korábban beszélgettünk Szalai Mátéval, a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársával, amit itt olvashat el.
Kiemelt kép: Getty Images/Chet Strange
