Az Egyesült Államok az Iszlám Állam ellen nemcsak a fizikai valóságban harcol, hanem a kibertérben is. Számítógépes programok a nap minden percében figyelik a megadott internetes fórumokat, ahol a terrorszervezet potenciális toborzó tevékenységét folytatja. Ha programok lehetséges érdeklődőket azonosítanak, azonnal működésben lendülnek olyan specialisták, akik hamis, és a célra optimalizált profilokkal megpróbálnak kapcsolatba kerülni az esetleges jövőbeni terroristákkal, és meggyőzni őket arról, hogy az Iszlám Állam ideológiája, vezetői és világnézete mindenféle tévedésen, az eredeti források félremagyarázásán alapul. A cél nevetségessé tenné a terroristákat, de úgy tűnik, most visszafelé sült el ez a fegyver.
Az amerikai hadsereg a propaganda világában
A floridai MacDill bázison található az Egyesült Államok hadseregének Központi Parancsnoksága (CENTCOM), innen irányítják Marokkó és Afganisztán közötti hatalmas régió összes katonai műveletét. Itt működik továbbá a különleges műveleti katonákat irányító parancsnokság, a SOCOM is, amely a legtöbb feladatát szintén a fent említett régióban hajtja végül (gondoljunk csak az al-Káida, jelenleg az Iszlám Állam elleni titkos katonai műveletekre).
Abban teljes az egyetértés, hogy az Iszlám Állam profin használja az online világot marketingre, propagandára vagy toborzásra. Ebből a megfontolásból kiindulva az Egyesült Államok különféle szervei az internet világában is felveszik a rivalizálást. A mostani botrány egyik főszerelőjévé váló Központi Parancsnokság 2016-ban új programot hirdetett meg 500 millió dollár értékben.
Magát az ellenpropagandát nem katonák végzik, hasonlóan más területekhez, a fegyveres erők ezt a feladatot is kiszervezik. És talán ebből van a baj. Jelenleg két különböző okból is reflektorfénybe kerültek az internet világára kiterjesztett ideológiai harc formái.
A botrány egyik része arra irányul, hogy a propaganda harcra olyan embereket szerződtettek, akik nem beszélnek arabul, vagy nem beszélnek eléggé arabul. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a Közel-Keleten meglevő vallási vagy etnikai konfliktusok évszázadokra nyúlnak vissza, minden részvevő csoportnak megvan a saját „kódolt” nyelve, szlengje, amelyek révén személy- vagy városnevek kiejtése önálló jelentéssel bír.
Tudsz arabul?
Az amerikai hadsereg egy Colsa Corp nevű céget szerződtetett le az internetes harcra, amelynek azóta már továbbállt alkalmazottai elmesélték, hogy kollégáik gyakran azt sem tudták, mi a különbség a Hamász és a Hezbollah között. Bár mindkét terrorszervezet Izrael ellen harcol, az egyik libanoni síita, a másik palesztin szunnita szervezet, teljesen eltérő hátérrel.
Egy másik volt alkalmazott egyes munkatársak felszínes nyelvtudásáról beszélt, amellyel ráadásul teljesen nevetségessé tették magukat az internetes fórumokon. Az arab nyelvű online chatszobákban való “beszélgetés” azért nem hasonlítható mondjuk egy angol vagy magyar nyelvű fórumhoz, mert az arab nyelvű írásban csak a mássalhangzókat jelölik, így a szövegkörnyezettől függ, hogy egy adott szónak mi a jelentése, milyen mássalhangzókkal “olvassuk ki” az egymás után következő betűket. Emellett a nyelvet több mint 300 millióan beszélik, de Marokkótól Irakig jelentős eltérések, dialektusbeli változások vannak a beszélt nyelvben.
Létezik ugyan egy közös, irodalmi nyelv, amit fuszha arabnak hívunk, ám ez csak írott formában és az igazán tanult emberek fejében létezik. Az online fórumokon felbukkanó potenciális dzsihadisták viszont tipikusan nem ilyenek, hanem a 20-as éveikben járó, alacsony iskolázottságú személyek, akikre nem csak az jellemző, hogy a saját régiójuk dialektusát beszélik, de az is, hogy annak napjainkra jellemző, szleng kifejezésekkel teli változatát.
Ezeket a variációkat pedig egyetlen egyetemen sem tanítják, és az, aki már évek, évtizedek óta ettől a nyelvi környezettől elszakadva él, mondjuk az Egyesült Államokban, aligha képes felvenni a ritmusát egy ilyen beszélgetésnek. Nem kell valami nagy dologra gondolni, talán sokan tapasztalták már, milyen az évtizedekkel ezelőtt a külföldre disszidált nagybácsival, szülői ismerőssel beszélgetni, aki nem nagyon érti már a fiatalok beszédét.
Az online térben történő toborzást és térítést is az al-Káidához képest nagyságrendekkel hatékonyabban végzi, de vajon miért? Fontos látni, hogy legalább egy, de akár két generációnyi különbség van a két terrorszervezet között. Már nem tudjuk meg soha, de talán nem tévedünk, ha azt feltételezzük, hogy Oszama bin Laden még egy újjal pötyögött a klaviatúrán, míg Abu Bakr al-Bagdadi online dzsihadistái kisgyerek koruk óta nyomogatták a billentyűzetet.
A Colsa Corp propagandistái lehet, hogy szintén jól kezelték a klaviatúrát, de arabul nem tudtak rendesen. Az egyik konkrét esetben egy vitában résztvevő céges alkalmazott összekeverte (Palesztin) Hatóságot a salátával. Mindkét szó az sz-l-t mássalhangzókból áll, csak az előbbi kiolvasva szulta, az utóbbi meg az Európából átvett szalata.
Haverkodás a Facebookon
A hadsereg internetes ideológiai harcát jelenleg egy másik konfliktus is beárnyékolja. Az utolsó pályázaton győztes céget ugyanis felnyomta az egyik vesztes, mondván csúszópénzek és vesztegetés is lehet a sikeres pályázó sikere mögött. A Facebookon feltűnt egy – azóta már letörölt – fotó, amelyen a későbbi nyertes cégtulajdonos és a pályázatot kezelő amerikai ezredes együtt poharazgatnak egy floridai tengerparti bárban.
A győztes pályázó által végzett munka minősége – a panasz szerint – több kívánnivalót is hagyott maga után. A civil dolgozók alkoholt fogyasztottak a munkahelyükön, azaz a katonai bázison. A „happy hour” néha már délután háromkor elkezdődött, úgy hogy elvileg minősített anyag kezelése miatt az ilyen munkahelyekre még az átlagnál is sokkal komolyabb szabályok vonatkoznak.
Sajnos azonban az amerikai hadseregben a 2001 óta folyó afganisztáni és iraki háború alatt több alkalommal is felszínre kerültek korrupciós ügyek. A 16 éve folyó terror elleni háború magyar szemmel felfoghatatlan mennyiségű pénzbe került, becslések szerint mintegy 5 ezer milliárd dollárba.
Mivel az amerikai hadsereg szinte minden, a háborúskodással nem közvetlenül kapcsolatos feladatot megpróbál kiszervezni, az ilyen kaotikus időkben ott is előfordulhat a túlszámlázás, vesztegetés, korrupció vagy egyszerűen csak a pénz pocsékolás. Csak Afganisztánban az amerikai hadsereg 66 milliárd dollárt költött el újjáépítésre, de ebből 45 milliárd dollárral el sem tudott számolni, mert az utókövetéssel, a számlák ellenőrzésével nem foglalkoztak. A fejlesztési pénzek vizsgálatára létrehozott különleges számvevőszék a másik 21 milliárd kapcsán több száz milliónyi elkótyavetyélt dollárt állapított meg. Épült erőmű, amely nem termel áramot, duzzasztógát, amely nem tart vissza vizet, út, ami nem vezet sehova, kórház, amiben nincsen se felszerelés, se orvos.
Trump elnök alatt elvileg a szélsőségesek elleni háború újult erővel fog folyni, az amerikai kormány a jövőben sem fog fukarkodni az ellenpropaganda finanszírozásával. A nagy kérdés csak az lesz, hogy érdekelni fog-e bárkit az ilyen tevékenység ellenőrzése? Mert a legtöbben nemcsak unalmukból, a propaganda hatására csatlakoznak a dzsihadistákhoz, hanem mert olyan problémáik vannak napjaink világában, az egyenlőtlenséggel, a képmutatással vagy a kilátástalansággal, hogy azt gondolják, azt kell megbüntetni ezért, aki minderről tehet (szerintük): a nyugatot.
