Mint egy kényelmes cipőbe, úgy süppedt bele Törökország a szíriai háborúba. Még nincs két hete, hogy a szír tankok átlépték a határt, de már olyan, mintha Törökország mindig is része lett volna a harcnak. Ez egyrészt azért van, mert mindig is része volt, másrészt a szíriai háború sajátossága ez az elkeseredett, belesüppedős küzdelem.
A törökök belépése a harcba egyébként a fentieken kívül még valamire nagyon jó:
És mindezt egyetlen városon keresztül, de erről később, még el kell jutnunk odáig.
Törökország két ok miatt lépte át a szír határt az Eufráteszi Pajzs Hadműveletben:
- Hogy harcoljon az Iszlám Állam ellen, és ezzel megpróbálja visszaszorítani a Törökországon belül elkövetett terrorcselekményeket, amelyekből mostanában elég sok volt.
- Hogy megakadályozza az Irak és Szíria északi oldalán, a török határ mellett végigfutó egybefüggő kurd állam megszületését.
Jó, igazából az utóbbi volt az égetőbb probléma, mert a kurdoknak mostanában nagyon meglódult a szekere. Igazából onnantól elég jól ment nekik, hogy az amerikai légierő belépett a küzdelembe Kobani ostrománál, majd Putyin támogatta a kurd szuverenitási törekvéseket, csak hogy ezzel idegesítse Erdogan török elnököt.
Putyin és Erdogan kibékültek, bár nem tudni, mennyi ideig fog tartani a nagy barátság, mert a két országnak túl sok érdekellentéte van. Az amerikaiak pedig most nagyon zavarban lehetnek.
Azt pontosan nem tudni, hogy a török hadsereg most éppen lövi-e a kurdokat Jerablus-nál. Ahogy azt sem, hogy a török hadsereg által támogatott szír felkelők lövik-e őket. Állítólag éppen nem, mert párnapos tűzszünetet tartanak, hogy együtt küzdjenek az Iszlám Állam ellen, de a Jerablus-ban harcoló kurdok szerint ez nem igaz, ugyanúgy harcolnak tovább.
Sőt, a kurd YPG-közeli források azt mondták a Rudaw-nevű újságnak – ami egyébként a YPG lapja, szóval érdemes fenntartásokkal kezelni -, hogy a török csapatok elindultak Kobani felé, hogy elkergessék a városból a kurdokat.
Ennek elvileg nem sok értelme van, mert a török hadsereg korábban azt mondta, akkor lépik át a szír határt a kurdok ellen, ha a kurdok átlépik nyugat felé az Eufráteszt. Megtették, Manbij most is a kurdoké, és ez a város tényleg nyugatra van az Eufrátesztől, ellentétben mondjuk Kobanival.
Na, de ha a török erők mégis elindulnak Kobani felé, az az egész szír konfliktus egyik legtragikomikusabb jelenete jöhet létre, ami tökéletesen megmutatja, hogy mennyire reménytelen a nyugati koalíció számára az egész háború.
Az egész amerikai jelenlét Szíriában – ahogy korábban említettem – azért kezdődött, mert az ISIS ostromolta Kobanit. A kurd peshmergák viszont sokkal szívósabbnak bizonyultak, mint azt bárki gondolta volna, és a légi támogatással együtt sikerült megtörni az ISIS lendületét.
A kurdok Kobani ostroma óta folyamatosan a nyugati koalíció talán leghasznosabb partnerei voltak az Aszad-kormány és az Iszlám Állam elleni küzdelmekben.
Törökország viszont NATO-tagország, így a térségben az Egyesült Államok messze legfontosabb szövetségese. Ráadásul a törököknek komoly hadereje van, a NATO-második legnagyobb hadserege az övék. Gyakorlatilag elengedhetetlenek a szír helyzet megoldásához.
Ha viszont a török hadsereg tényleg elindul Kobani felé, akkor
Teljesen abszurd helyzet, és remekül mutatja, hogy az amerikaiaknak nemhogy ötlete sincs, mit tegyenek Szíriában, de még oldalt sem voltak hajlandóak választani, pedig ezt rajtuk kívül mindenki megtette.
A kurdok számára viszont rossz hír lehet, hogy ha a török hadsereg elindul Kobani felé, akkor az amerikaiak szinte biztos, hogy magára hagyják a kurd erőket. Ezt John Kerry már korábban kimondta azzal, hogy az Egyesült Államok nem támogatja a kurdok szuverenitási törekvéseit.
Egyébként korábban sem támogatták, és soha nem is fogják, túl sok mindenkit zavarna egy független kurd nemzet megszületése.
