Az egyik angliai magyarokat tömörítő Facebook csoportban néhány órája posztolta egy anyuka a következőt:
Sziasztok. Ma olyan történt velem, amit még álmomban se gondoltam volna, és a röpke 8 év alatt, amióta itt élek, még nem is hallottam. Jöttem ki a védőnőtől, és a közeli padon 3 alkoholista pasi ült. Elmentem előttük, és az egyik odaüvölti, hogy “na, b@zd meg, még egy terhes bevándorló, aki a segélyek miatt csinál gyereket”. Olyan rosszul esett, hogy hazáig sírtam. Még most is hallom annak az idiótának a hangját a fülemben…”
Felvettük a kapcsolatot Katával, a poszt írójával, és kiderült, Derbyben élnek, ahol a szavazók 57,2 százaléka a kilépésre voksolt.
Próbálok nem foglalkozni vele, de ha már az utcán se lehet úgy elmenni, hogy az emberre ne nézzenek úgy, mint egy darab szarra, és még be is szóljanak neki, akkor elég nehéz úgy élni a mindennapjait, hogy tudom, hogy az a köcsög az én és a férjem által befizetett adóból tud inni. Az utóbbi évben egyre jobban húz a szívem haza, és ezek az apró “csipkelődések”erősítik bennem ezt az érzést. Lehet, hogy fele ennyi pénzből élnénk, de senki nem kiabálna le az utcán, hogy az vagyok, aki” – tette még hozzá a magyar anyuka.
Egy másik magyar asszony, Anikó pedig arról panaszkodott, hogy a férjét a munkahelyén már reggel azzal fogadta az egyik kollégája, hogy akkor most mi lesz, megy haza?
A párom mondta a srácnak, hogy már lassan 5 éve itt van, fizeti az adót, és nem vett fel soha segélyt, folyamatos munkaviszonya van. Mi még nem kaptunk semmit az államtól a gyermekünkre. Szóval ne mondjon semmit inkább. A kollégája erre csak pislogott.”
A Twitteren egy Paul nevű felhasználó pedig a következőket írta:
A ma reggeli híreket hallgatva arról, hogy az utcán embereket támadtak meg azért, mert kelet-európaiak, a feleségem megkérdezte, hogy mostantól beszélhet-e még a gyerekekhez magyarul nyilvános helyen. És ez így kezdődik. Kilépésre szavazók, mit robbantottatok ki?”
Egy másik magyar anyuka, Erika pedig arra panaszkodott, hogy a gyermekeit folyamatosan piszkálják az iskolában. Nemcsak a diákok, de néhány tanár is.
A gyerekek folyamatosan bántalmazzák őket szóban, amióta elkezdték a sulit szeptemberben, hogy miért nem megyünk már haza a saját orszagunkba… Eleinte volt lökdösődés, verekedés is, be kellett mennem a suliba. Most a szavazas óta csak szóbeli bántalmazás, hogy csomagoljanak, meg hogy sokáig itt már úgysem leszünk… A gyerekek mondják leginkább, de egy két tanár is.
Erikáék Northamptonban élnek, és azt mondja, ma először végre történt valami az állandó csúfolás ellen.
Azt mondja a fiam, hogy ma a tanár mondta óra előtt mindenkinek, hogy senkinek nem kell haza mennie, és aki ilyet mond a másiknak, büntetésben fog reszesülni. A lányom tanárát elbocsátották ma. Azt pontosan nem mondták meg, hogy miért, csak annyit, hogy több panasz érkezett rá. Elvették a tanár kártyáját is, többé nem taníthat. Ő volt az egyik, aki szavakba foglalta örömét, hogy a bevándorlóknak haza kell menniük.”
Erika, aki egyébként kozmetikusként dolgozik azt mondja, néhány brit kliensétől is kapott üzenetet a napokban, hogy ezentúl inkább angol szépségszalonba járnak kezelésre.
De nemcsak magyarokat ért atrocitás állítólag, hanem mindenféle nemzetiségű embereket.
A londoni lengyel nagykövetség ma délelőtt már közleményt is kiadott arról, hogy mindenki jelentse a hatóságoknál, ha bármilyen xenofób megnyilvánulást tapasztal.
Sokkolva vagyunk és mélyen aggódunk a lengyeleket és más Egyesült Királyságban élő bevándorlókat ért xenofób incidensek miatt. A Lengyel Nagykövetség már felvette a kapcsolatot a megfelelő szervekkel, és a helyi rendőrség már nyomoz a két legtöbbször jelentett ügyben, amelyek a londoni Hammersmith-ben, illetve Huntingdonban történtek.”
Hammersmith-ben a lengyel kulturális intézet falára írtak a közösséget sértő üzenetet, a Cambridgeshire-ben lévő Huntingdonban pedig valakik a postaládákon keresztül dobáltak be szórólapokat a következő felirattal: „No more Polish vermin”, vagyis nincs több lengyel csőcselék. Ez múlt pénteken történt, néhány órával a kilépők győzelmének bejelentése után.
A Twitteren több ezer Brexit utáni rasszista vagy xenofób incidenst jelentettek már a felhasználók, köztük olyanokat is, amelyek szerint gyerekeket ért atrocitás az iskolájukban azért, mert nem britek.
Egy Mini Huang nevű felhasználó pedig ezt a történetet osztotta meg:
A Brexit után a szomszédaink, akikkel soha nem váltottunk egy szót sem, megkérdezték, hogy egyáltalán beszélünk-e angolul…
Egy másik felhasználó, Marcus pedig ezt tweetelte:
Éppen most sétáltam haza a városból, és néhány srác rám kiabált, hogy „ba…djál haza, Britanniát újra kifehérítjük”. Azt mondani nekik, hogy húzzanak vissza a tanulatlan, valószínűleg belterjes segély-harácsoló önkormányzati otthonukba szerintem egy kedves gesztus volt tőlem. Én kib…ul ebben az országban születtem és nőttem fel.
De úgy tűnik, a britek hirtelen egymást is osztani kezdték nyilvánosan. Egy tweetelő ezt írta:
A skót kislányom, aki Wales-ben él úgy töltötte az elmúlt két napot, hogy azt hallgatta, menj haza! Egyesült Királyság a seggem!
Szombaton pedig szélsőségesek Newcastle-ben tiltakoztak egy felirattal, amelyen az állt, hogy állítsuk meg a bevándorlást, kezdjük el a repatriálást.
A BBC azt írja, azt egyelőre nem tudni, hogy valóban megnőtt-e a rasszista incidensek száma a népszavazás óta, vagy csak az emberek vannak erre jobban kiélezve. Mindenesetre már a brit rendőrség úgynevezett Hate Crime felszámolására szakosodott egysége is kiadott egy közleményt. Eszerint dolgoznak azon, hogy fenntartsák a rendet az EU-referendum után, és nagyobb incidenseket egyelőre nem tapasztaltak.
Ugyanakkor növekedést látunk a gyűlöletkeltéshez köthető bűnügyek jelentésében, amelyek a True Visionhöz, a rendőrség online, úgynevezett hate crime-bejelentő oldalához érkeznek. Ez hasonló trendet mutat, mint amelyek a nagyobb nemzeti vagy nemzetközi eseményeket követik. A korábbi esetekben a bűnügyek száma viszonylag gyorsan visszaállt a normális szintre, de közelről figyeljük a helyzetet”- írja a brit rendőrség közleményében.
Mindenesetre már politikusok, köztük David Cameron is megszólalt az ügyben, hangsúlyozva, hogy a brit kormány „nem tolerálja az intoleranciát.”
Ugyan kevesebb hangsúlyt kapva, de elindultak akciók a bevándorlók védelmében is. Például egy bristoli virágárus virágot osztogat minden bevándorlónak.
