Négy hónap, több mint negyvenmillió leadott szavazat és egy sok-sok millió dollárt felemésztő kampány után kedden véget értek az előválasztások az Egyesült Államokban, ahogy utoljára hat államban is beleszólhattak a választók abba, ki legyen a demokraták és a republikánusok elnökjelöltje. Ezzel egy olyan folyamatra tehetünk pontot, amit rendszeresen jellemeznek úgy, hogy
És ráadásként – pont a demokrácia hazájában – antidemokratikus.
Pedig, amikor a két nagy párt alig ötven évvel ezelőtt kialakította a most is használt rendszert az elnökjelöltek kiválasztására, éppen az lett volna a lényeg, hogy az addig alkalmazott módszer helyett egy sokkal demokratikusabb és átláthatóbb folyamat után szülessen döntés. Ugyanis egészen a hetvenes évek elején bevezetett reformokig a párt vezető politikusai és befolyásos alakjai nyári elnökjelölő gyűléseken a nép akaratát kizárva gyakorlatilag egymás között dönthettek arról, hogy kit indítsanak az elnökválasztáson.
A 19. század közepe óta létező elnökjelölő gyűlések megmaradtak, és hivatalosan máig az egyes államokból odaküldött delegáltak választják ki a párt elnökjelöltjét. A reformok hatására azonban minden államra kiterjesztették az előválasztások intézményét, aminek célja, hogy megkössék az elnökjelölő gyűlésre küldött delegáltak kezét. Akik így már nem arra a jelöltre szavazhattak, akire akartak, hanem arra, akit saját államuk választói egy szavazáson kiválasztottak. Ezzel azt akarták elérni, hogy az emberek, és ne a delegáltakat a zsebükben tudó párvezetők dönthessenek.
Ez papíron nagyon jól hangzik. Az alig ötven éves rendszer azonban annyira hemzseg az őrjítő hibáktól, hogy sokszor magukat a jelöltek kelnek ki ellene. Ott van elsőként a caucus intézménye, ami aztán
Míg a legtöbb államban az előválasztás tényleg választás (azaz szavazóhelységek vannak, urnák, szavazólapok és titkos voksolás), néhány államban pártgyűléseken, úgynevezett caucusokon döntenek az elnökjelöltről. Ezeket a választókerületi gyűléseket egy fix időpontban, jellemzően este tartják, és általában több órát vesznek igénybe.
Azaz alapból ki van zárva a szavazók egy része, mondjuk akik akkor éppen dolgoznak, esetleg nem találnak babysittert a gyereknek, vagy egészségügyi okokból képtelenek elutazni a caucus helyszínére. Ráadásként egyes esetekben (mint a demokratáknál Iowában) még a titkos szavazás demokratikus alapelvét sem alkalmazzák, és nyílt szavazásokat tartanak. Nem csoda, hogy a részvételi arány szánalmasan alacsony szokott lenni. De sok esetben a rendes előválasztások, a primary-k is olyan eredményt hoznak, ami
Az egyes államokban tartott előválasztások végén nem az számít, ki mennyi szavazatot kapott, hanem az, mennyi delegáltat szerzett magának. A delegáltak elosztása azonban nem egy egységes rendszert követ, hanem minden egyes államban a pártszervezetek maguk alakíthatják ki, milyen módszer alapján döntenek a delegáltak sorsáról.
Így fordulhatnak elő olyan furcsa eredmények, mint Republikánus Párt Louisianában tartott előválasztásán, ahol Donald Trump ugyan 4 százalékkal több szavazatot kapott a második helyen végzett Ted Cruz texasi szenátornál, mégis majdnem megtörtént az, hogy Cruz tíz delegálttal többet kapott, mint Trump. De érdekes mondjuk Dél-Karolina esete is, ahol Trumpra ugyan a választóknak mindössze 32,5 százaléka voksolt, de ezzel elnyerte az állam mind az 50 delegáltját.
Vagy a demokratáknál Wyoming, ahol ugyan Bernie Sanders 56-44 arányban legyőzte Hillary Clintont, a végén Clinton mégis 11 delegáltat szerzett, míg Sanders csak hetet. Az ottani szavazók legalább azt elmondhatják magukról, hogy valamennyit számított a voksuk. Washington államban még ezt sem. Az ottani demokrata primary eredményét ugyanis a pártvezetés teljesen figyelmen kívül hagyta, és inkább a két hónappal korábban tartott pártgyűléseken osztották el a delegáltakat. Így Clinton hiába nyerte meg a választást, Sanders lett a valódi győztes.
Végül ott van Pennsylvania, és a republikánus primary,
Az államban 71 delegált elosztásáról döntenek, akik közül csak 17-et kap meg a választás győztese. A többi 54 delegált pedig arra szavaz az elnökjelölő gyűlésen, akire akar. Magukat a delegáltakat ugyan a szavazók választják ki, neveik rajta vannak a szavazólapon, de azt már nem jelzik, melyik jelöltet támogatják. Így a pennsylvaniai választók valójában nem is tudják, hogy kire adják le a szavazatukat. Így könnyen megtörténhet, hogy egy jelölt ugyan messze több szavazatot kap riválisainál, mégis elveszti a választást. (Ehelyett idén Trump a szavatok alig több mint felével szinte az összes delegáltat elnyerte.)
És négy év múlva előről kezdődik az egész.
