Vagy az amerikaiak találtak ki végre valamit, vagy a szíriai ellenzéknek lett nagyon elege az Iszlám Államból. Ez idővel nyilván ki fog derülni, annyi viszont már most biztos, hogy Irak után most Szíriában is elkezdődött a hadművelet az ISIS szíve ellen.
Kedden az SDF nevű szíriai tömörülés (Szíriai Demokratikus Erők) megtámadta Rakkát, az Iszlám Állam legnagyobb szíriai városát. Ha Rakka elesik, az Iszlám Államnak mint államnak vége. Ez a terrorcsoport legnagyobb bázisa, a közigazgatás központja.
A támadással végre az is kiderülhet, konkrétan hány katonája van az ISIS-nek. Ezt eddig elég nehéz volt megmondani. Az Iszlám Állam ugyanis magában egy terrorcsoport, de a létezése túlmutat önmagán. Egy szunnita lázadásra épült rá a környező síita erők ellen, amelyek egyszer már – Szaddám bukásával – elvették a hatalmat a szunnitáktól. Síita erők vannak keleten, Irakban, és síita a szír kormány is, beleértve a Hezbollahot és Iránt, akik valójában vívják helyettük a háborút.
Elszunnita felkelés
Ezzel a szunnita felkeléssel pedig nehéz mit kezdeni. A legtöbb Iszlám Állam alatt élő muszlim legszívesebben inkább nem élne az Iszlám Állam alatt. De tartanak attól, hogy egy síita hódítás, vagy később uralom nekik sokkal rosszabb lenne a megtorlások miatt, mint amennyire most az Iszlám Állam rossz.
Ráadásul egy ilyen felkelésben harcolni is nehéz. Kizárólag a helyszínen lévő, berendezkedett hírszerzéssel lehet ugyanis csak eldönteni, hogy ki katona, és ki civil. Hasonló volt a probléma az afganisztáni hadszíntéren is. Addig volt csak katona az afgán pásztor, ameddig fegyver volt a kezében. Amint eldobta a fegyvert, megint afgán pásztor, potenciális civil áldozat lett. Ugyanez a helyzet az Iszlám Állam nagyvárosaiban is.
Arról már írtunk, hogy az iraki kormányerők megkezdték Moszul ostromát. Befejezni mondjuk még nem sikerült, és jó eséllyel egy darabig nem is fog. Moszul ostromának kezdetekor is elmondtuk, hogy az iraki hadsereg ugyanazok előtt a kihívások előtt áll majd, mint korábban az amerikai haderő Falludzsában. Sarokról sarokra, házról házra kell majd előreküzdeniük magukat a városban, miközben bárhonnan lőhetnek rájuk, hiszen hírszerzés nélkül nem tudják, hol van az ellenség. A különbség csak az, hogy Moszul négyszer akkora, mint Falludzsa.
Legvidámabb a rakka
Rakkával is hasonló lehet a probléma, bár ez még nem biztos. A támadás előtt a koalíciós légierő cédulákat dobott le a város civil lakosságának, amelyeken figyelmeztetik őket, hogy hamarosan megkezdik a város ostromát. Az Iszlám Állam pedig állítólag elengedte a civil lakosságot a városból. Ez mondjuk stratégiailag nem tűnik jó ötletnek a terrorszervezettől, így simán lehet, hogy egyszerűen nem is igaz. Az ostromló erőknek még jól is jöhet, ha a külvilág azt gondolja, hogy a városban már csak az ISIS katonái vannak.
Az amerikai hadsereg korábban már viszonylag nyíltan beismerte, hogy nem feltétlenül működik az eddigi stratégiájuk. Ez ugye elsősorban arról szólt, hogy az amerikai légierő bombázásokkal segíti a felkelő csoportok harcát az ISIS és a szír kormány ellen.
Az oroszok hasonló módszerekkel próbálkoztak, csak sokkal több sikerrel. Mondjuk nekik volt egy nagy előnyük az amerikaiakkal szemben: tényleg voltak földi csapataik. Amikor az orosz légierő beállt Aszad elnök katonái mögé, Aszad elnök katonái olyan sok mindent nem is csináltak. A földi harcot leginkább az iráni Kudsz milícia és a Hezbollah katonái vívták, orosz légitámogatással.
Egyébként már a folyamatos bombázással is megfelelő mennyiségű kárt lehet okozni az Iszlám Államban, elpusztítani viszont sokkal nehezebb. Az amerikai hadsereg majdnem négymilliárd dollárt költött el légicsapásokra, az ISIS területe viszont nem zsugorodott jelentősen.
Fronthatás
Az amerikaiak viszont nem adták fel azt, amivel a konfliktus kezdetén is próbálkoztak, kevés sikerrel. Olyan visszafogott (értsd: nem al-Kaida-társszervezet, mint az Al-Nuszra Front) felkelőcsoportokat kerestek, akiket felfegyverezhetnek és kiképezhetnek, hogy felvegyék a harcot az Iszlám Állam és a szír kormány ellen. Legfőképpen persze az Iszlám Állam ellen. Két gyilkos közül nehéz választani, de az amerikaiak azért gond nélkül szavaznának inkább Aszadra, mint az ISIS-re, még úgy is, hogy az amerikai szimpátia a Közel-Keleten többnyire a szunniták mellett van.
Kifejezetten nehéz volt viszont az ezernyi felkelőcsoport közül olyat találni, akiket kiképezhetnek, és a nekik juttatott fegyverekkel együtt nem fognak átállni a másik oldalra. Nem először fordulna elő ilyen. Most viszont úgy tűnik, sikerült.
Török Szíriából
Az amerikai hadsereg hivatalosan nem küldött harcoló alakulatokat Szíriába. Az ostromot a légierő mellett most is “tanácsadók” segítik. A tanácsadók természetesen jó eséllyel különleges alakulatok, akik összefogják az Iszlám Állam és az Al-Nuszra Front ellen küzdő Szíriai Demokratikus Erőket.
Ha Rakka valóban elesne, az tényleg nagyon komoly sebet ejtene az Iszlám Államon. Elég csak Szíria térképét megnézni. Rakka pontosan középen fekszik az ISIS-uralta területeken belül. Ha a felkelők megszereznék, azzal elvágnák az ISIS összekötő útvonalát Törökország és Irak között. Eddig ezen az útvonalon csempészték át az iraki olajmezőkről kitermelt olajat, amelyet – a hírek szerint – Törökország vett meg és adott tovább a világpiacon. Mindezt egyébként azután, hogy az olajár bezuhanása amúgy is megcsapolta az Iszlám Állam bevételeit.
De ettől még nem biztos, hogy Szíria keleti részét bárki is vissza tudja szerezni. Vagy akár az északit. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a nagyhatalmak kezdenek felkészülni az első világháborúban meghúzott határvonalak átalakulására. Aszadnak és Oroszországnak már az is győzelem lenne, ha maradna egyáltalán önálló Szíria, amely Aszad irányítása alatt áll. A kurdok is simán beletörődnének a Rojava függetlenségébe.
Az amerikaiakról pedig igazán még mindig nem derült ki, miben bíznak. Mármint az Iszlám Állam bukásán kívül.
