2016. május 21-én rakéta csapódott egy fehér Toyota terepjáróba valahol Beludzsisztán tartományban, Pakisztánban. Az autó egyik utasa Aktár Mohamed Manszúr molla volt, aki 2015 óta vezette a félelmetes hírű Talibán mozgalmat Afganisztánban. Bár a szervezet ereje az elmúlt években egyre erősödött,
A Talibán mozgalmat Mohamed Omar molla alapította még 1994-ben, és a szervezet – erős pakisztáni támogatás mellett – néhány év alatt elfoglalta Afganisztán nagy részét, és békét hozott a különböző hadurak viszályától szenvedő lakosságnak. Valószínűleg a világ közvéleménye csak egy sokadik obskúrus diktatúraként tartotta volna számon, ha Omar molla nem fogadja be és ad menedéket Oszama bin Ládennek. Ez a kapcsolat, később barátság lehetővé tette az al-Káida terrorszervezetnek, hogy Afganisztánt bázisul használva, biztonságos körülmények között szervezze, tervezze világmegváltó elképzeléseit és terrortámadásait.
Amikor 2001-ben az USA megindította támadását Afganisztán ellen, a tálib vezetés Omár mollával az élen Pakisztánba menekült, főhadiszállásukat a határmenti Quetta városában ütötték fel (bin Láden Pakisztán más területeire menekült, és ott érte egy rajtaütés 2011-ben). Miközben a nemzetközi koalíció előbb demokráciát, később már csak egy minimálisan működőképes államot próbált szervezni Afganisztánban, a Talibán hamarosan újjászervezte magát és különösen 2006-2007-től egyre jelentősebb területeket vont ellenőrzése alá.
Pakisztán meglehetősen ellentmondásos szerepet játszott és játszik napjainkig. A Talibánt sokan a pakisztáni titkosszolgálat, az Interservice Intelligence (ISI) kreálmányának tartották. 2001-ben Iszlámábádot választás elé állította George Bush: vagy velünk, vagy ellenünk. Onnantól fogva Pakisztán mindig támogatta az USA-t, de közben menedéket adott a táliboknak is, akiknek sosem engedte el a kezét teljesen. Az USA ezt a kettős játékot kezdetben tolerálta, de Obama elnök alatt több mélypont is volt a kapcsolatokban. Az egyik ilyen volt bin Láden likvidálása, és most ilyen lesz Manszúr mollaé is.
Omár rejtélyes halála
Pakisztán kettős játéka miatt a Talibán kedvére szervezkedhetett Quettában. Az amerikai dróntámadások Pakisztánban mindvégig az ún. törzsi területekre koncentrálódtak, egy olyan távoli és vad vidékre, ahol a helyi kormány sem bánta, ha az Amerika helyett likvidálja a terroristákat, szélsőségeseket. A Talibán aktivitása Afganisztánban láthatólag megszakítás nélkül erősödik egy évtizede, és amikor a nemzetközi erők kivonultak 2014-ben az országból, sokan a kívülről támogatott rendszer gyors bukását vizionálták.
2015-ben bombaként robbant a hír, hogy Omár molla már két éve hallott. Ilyen hírek már korábban is voltak, de nagy meglepetésre ezúttal a tálib vezetés beismerte, hogy a hír igaz, és egy szűk kör, saját híveit is félrevezetve már egy ideje a félszemű alapító nevében irányítja az ellenállást.
A most kivégzett Manszúr molla volt az, aki ezt a játékot megjátszotta, így nem volt az sem véletlen, hogy a többi tálib katonai parancsnok rendkívül ideges volt rá. A mozgalom életében először komoly belső viszályok robbantak ki, többen kivonultak a szervezetből, átálltak a kormány oldalára, vagy az Iszlám Állam zászlaját tűzték ki. Manszúr mollának hónapokba telt, mire a rivális szereplőkkel megegyezett, vagy eltette őket láb alól.
Diplomáciai bonyodalmak
A nemzetközi erők kivonása után az USA és az afgán kormány rendkívüli erőfeszítéseket tett, hogy Afganisztánban legyen valamiféle béke. Sok ilyen kísérlet volt már, de mindegyik kudarcot vallott. Most azonban két olyan új fejlemény is volt, amely reményt adott. Egyrészt Kína is aktív résztvevője kívánt lenni a tárgyalásoknak, mert neki is szüksége van a térség stabilitására. Másrészt a pakisztáni vezetés (amelynek ugye elsődleges befolyása volt a tálibokra) is a kezdeményezés mellé állt.
A tárgyalások, egyeztetések pozitív légkörben haladtak, már csak a tálibokat kellett volna meggyőzni, vagy az igényeiket kielégíteni, hogy csatlakozzanak, hiszen nélkülük nem lehet béke. És ekkor homokszem került a gépezetbe. Manszúr mollá nem állt kötélnek. Bármilyen direkt vagy indirekt is volt a pakisztáni kormány vagy titkosszolgálat nyomása,
Ennek a fejleménynek több kínos következménye is lett. A legfontosabb, hogy Pakisztánról bebizonyosodott, hogy egyszerűen képtelen kontrolt gyakorolni afelett a szervezett felet, amely neki köszönheti a létét. Abszurd egy helyzet, főleg ha tudjuk, hogy ez a tálib-pakisztáni viszonyban másodszor fordul elő. Amikor Omár molla erői 1990-es években elfoglalták Afganisztánt, Iszlamabad szerette volna saját érdekei szerint alakítani az országot, de erre a tálibok csak korlátottak voltak hajlandóak.
Manszúr molla halála
Az Egyesült Államok realizálta, hogy egyrészt Manszúr molla nem az a vezető lesz, akivel megegyezést lehet keresni, másrészt azt is belátta, hogy a pakisztáni vezetés ezúttal sem tudja „szállítani”, ami megígért.
Az amerikai hadserek drónjai elkezdték a célpont megkeresését, majd figyelését. Ebbe még nem volt semmi újdonság, ez már szinte a rutin része, egyben azt is jelzi, hogy az USA talán a korábbi tálib vezetőt is megtalálta volna, ha nagyon kereste volna.
2016. május 21-én Manszúr molla Iránból tért vissza autóval (Teherán szerepe külön kérdéses, mert 2001 előtt a tálibok ellensége volt, de utána több al-Káida vezetőt háziőrizetben tartottak vagy menedéket adtak nekik – nézőpont kérdése, és a tálib ellenállást is támogatták Afganisztánban). Miután átkelt Pakisztánba, az amerikai légierő drónjai váltott megfigyelés alá vették, megvárták, amíg elkölti az ebédjét egy út menti fogadóban, majd a koradélutáni órákban, vélhetően egy Hellfire páncéltörő rakétával megsemmisítették autóját. Mivel a támadás egy főútvonalon történt, az esetnek sok szemtanúja volt, a kilőtt járműről azonnal video- és fényképfelvételek készültek. A robbanás következtében a kocsiból kirepültek a csomagok, bámészkodók megtalálták Manszúr iratait is.
A pakisztáni reakciók – mint bin Láden esetében is – a felháborodás és tagadás között mozogtak. A hatóságok nyilván nem tudtak semmiről és felháborodtak azon, hogy az USA az elmúlt 15 év íratlan szabályát megszegve, a törzsi területeken kívül hajtott végre egyszer dróntámadást. Amikor előkerült Manszúr molla pakisztáni személyije, benne egy álnévvel és a fényképével, egy pakisztáni politikus nem átallotta megjegyezni, hogy alig öt éve volt bin Láden likvidálása, és a kormány épp ugyanazt játszotta most el, mint akkor, bár ezúttal még azt is tagadták, hogy Manszúr egyáltalan az országban lenne.
Új vezér, új viszályok?
A tálibok relatíve gyorsan, három nap alatt új vezetőt választottak Haibatullah Akhundzada mavlavi személyében (ez sokat el is árul, hogy a tálib vezetők milyen szabadon is mozoghatnak Quettában). A szervezet története során először fényképet is mellékelt a hír mellé, ami óriási fejlődés, ha azt vesszük, hogy Omár molláról soha egyetlen hivatalos fotó sem készült, és a világnak mindössze két darab homályos fotója volt róla.
Akhundzadat egyelőre kompromisszumos jelöltnek gondolják a szakértők, fekete ló, akinek nem volt korábban aktív katonai vagy politikai tevékenysége és akinek talán az a feladata, hogy a Manszúr molla alatt bekövetkezett széthúzást begyógyítsa. Az USA és a térség országainak szempontjából persze a kérdés az lesz, hogy az új tálib vezetés vajon másképp áll-e majd a béketárgyalásokhoz.
A tálibok esetében ez nyár végére már valószínűleg látható lesz.
