„Nem jutsz be a kórházba” – mondja egy kurd férfi, amikor a menekültekről kérdezem az egyik belvárosi teaházban, Erbilben. Hétvége van, az óváros hangos bazárjával és szökőkútjaival, dugig van emberekkel.
Várni kell, mert biztos, van előtted egy arab.
A xenofóbia mondjuk nem új jelenség a térségben, de most hallottam először kurdokat nyíltan így beszélni. Az elmúlt két évben, egészen pontosan mióta az Iszlám Állam offenzívába kezdett Irakban, többször is jártam iraki Kurdisztánban, de ilyen menekültellenes lózungokat egyszer sem hallottam.
Sőt, kifejezetten szeretettel fogadták a terrorszervezet elől menekülőket.
Most elkeseredettség és közöny jellemzi az embereket. Senkinek sincsen pénze. A menedékkérők hulláma pedig, dacára az iraki kormány néhány katonai sikerének, nem csillapodott. Minden nap érkeznek emberek az ellenőrzőpontokra.
Az áram egyszer csak elmegy, egy darabig teljes sötétségben ülünk, azután felbúgnak a generátorok. A gazdasági krízis, mely Kurdisztánt sújtja, folyamatos áramkimaradásokkal is jár.
Túl sok IDP
Ha megnézzük a statisztikákat, a szíriai menekültek száma háromszázezerre tehető az autonómiában. Bár Kurdisztán négymilliósra becsült lakosságához képest ez is jelentős mennyiségű befogadott, nem a szíriaiak terhelik le a rendszert, hanem az iraki belső menekültek (őket nevezik Internally Dislocated Person-nek a szakirodalomban, ennek a rövidítése az IDP – szerk.). Az Iszlám Állam 2014-es offenzívája óta 3,2 millió iraki menekült el az otthonából, ezeknek a menekülteknek a többsége Kurdisztánban szívódott fel, alsó hangon is 1-1,5 millió ember. A helyzet olyan súlyos, hogy a négymilliós Kurdisztán lakosságának 35 százalékát már iraki menekültek adják. Jelen pillanatban nagyon úgy tűnik, hogy ezek az emberek nem is fognak egyhamar visszatérni iraki otthonaikba.
Bár kezdetben Kurdisztán minden menekültet befogadott, és rohamtempóban kezdett bele menekülttáborok létrehozásába, a helyzetet tovább nehezíti, hogy míg Kurdisztán kap nemzetközi segítséget a szíriai menekültek ellátására, ez már nem mondható el a belső menekültekről, akik leterhelik a teljes infrastruktúrát. Egyszerűen például nincs elég kórház, orvos, hogy ellásson ennyi embert.
Bagdad beint, az olaj túl olcsó
A kurd autonómia az iraki központi költségvetésből gazdálkodik, Bagdad folyósítaná az állami szférában foglalkoztatottak (tanárok, orvosok, köztisztviselők etc.) fizetését, csakhogy az Iszlám Állam betörésének pillanatában egyrészt drasztikusan csökkentette a kurdok büdzséjét, másrészt a két vezetőpártból álló kurd kormány már az offenzíva elején megpedzegette az önálló állam kikiáltásának lehetőségét – ami nem tett túl jót a bagdadi-erbili kapcsolatoknak. Az iraki kormánynak sincs nagyon pénze, de azáltal, hogy a kurdok kiharcolták maguknak, hogy saját maguk értékesíthessék a Kurdisztán területén kitermelt olajat, nem is érez különösebb késztetést, hogy fizessen. Az az elképzelés, hogy csak az olajból befolyt pénzekből rendezze Kurdisztán a saját kiadásait, tartsa el a kurdokat. Ez papíron működne is.
Az orosz világhatalmi törekvésekre válaszul azonban az Egyesült Államok és szövetségesei (itt elsősorban Szaúd Arábiát tessék érteni) ott ütötték az oroszokat, ahol az a legjobban fáj: levitték az olaj világpiaci árát, hogy ne tudják finanszírozni a hadműveleteiket és a költségvetést. Ezt sikerült is abszolválni, csakhogy az olajexportra alapozó minden ország költségvetése megremegett a válságtól. Egyszerűen olyan kevés pénzért lehetett eladni az olajat, ami nem tudta finanszírozni Kurdisztán kiadásait, a háborút az Iszlám Állam ellen és a menekültek ellátását. Jelenleg folyamatosak az áramkimaradások egész Kurdisztánban, a fizetések pedig jó, ha hathavonta érkeznek meg, már, ha megérkeznek egyáltalán. Már a bankokban sincsen pénz, a kormány pedig drasztikusan emelte az élvezeti cikkek árát. Megjelentek a kormányzati csekkek is, melyeket nem lehet nagyon beváltani sehol sem.
A társadalmi feszültséget pedig csak növeli, hogy Bagdad folyósítja a fizetését az iraki közszolgáknak, tehát míg a kurdok nem jutnak pénzhez, több az autonómia területén élő menekült. Az áramkimaradások is elsősorban a kurdokat érintik, mert a menekülttáboroknak vannak saját generátoraik.
Belpolitikai válság
A helyzetet súlyosbítják a kormánypártok (KDP-PUK) és az ellenzék (Goran mozgalom) egyre harciasabb összecsapásai is. A Goran mozgalom az elnök távozását követeli a hatalomból, de a gazdasági válságra nekik sincsenek nagyon válaszaik.
A tömegtüntetések azonban mindennapossá váltak az országban, a hangulat pedig, dacára annak, hogy Kurdisztán nem folytatott kormányzati gyűlöletkampányt a menekültek ellen, határozottan menekültellenessé változott.
E sorok írója nem találkozott olyan kurddal, aki szerint az autonómiára ne kellene kitenni a „megtelt táblát.”
Meg fognak indulni
“Ha az EU nem nyújt gazdasági támogatást iraki Kurdisztánnak, ezek az emberek is hamarosan meg fognak indulni” – mondta egy neve elhallgatását kérő EU-tisztviselő Erbilben.
Idő kérdése, hogy a válság olyan szintre jusson, mely ellehetetleníti az itt élő menekültek maradását, ők pedig a balkáni úton Európát fogják megcélozni. Jelenleg az EU elfogadja az iraki menedékkérők kérelmét, tehát, ha megindulnak, ezeknek az embereknek a nagy része meg fogja kapni a menekültstátuszt Európában.
Akárhogyan is számoljuk, ez alsó hangon is másfél millió új menekültet fog jelenteni.
