Már több mint fél éve, hogy Andreas Lubitz, a Germanwings járatának másodpilótája nekivezette a Germanwings gépét – fedélzetén 149 emberrel – a francia Alpoknak. Az áldozatok családjainak sebei azóta sem gyógyultak be.
Mi lett volna, ha?
A németországi Haltern am See gimnáziumának diákjai egy barcelonai csereprogramból tartottak hazafelé. A 16 éves Steffen Strang édesanyja azt mondta a New York Timesnak, hogy azóta is az a nap jár a fejében, amikor fia azt mondta, nem akar Spanyolországba menni, mert akkor lesz a kedvenc focicsapatának egy fontos meccse.
„Azt mondtam neki, nem maradhat itthon egy hülye meccs miatt, amikor itt a lehetőség, hogy világot lásson, új barátokat szerezzen” – idézte fel az anyja, aki nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, hogy mi lett volna, ha ráhagyja a gyermekére, hogy otthon maradjon. Steffen tizenöt osztálytársával és két tanárával együtt lelte halálát a gépen.
Úgy érzik, a Lufthansa lesöpri magáról a felelősséget
Júniusban a Germanwings anyavállalata, a Lufthansa ötvenezer dollár körüli kártérítést ajánlott fel a tragédiában elhunytak családjainak. A halterniek nyílt levelet írtak a légitársaságnak, sértőnek nevezve a felajánlást. Több interjúban is kifejtették, hogy a céget nem érdekli más, csak hogy mielőbb lezárják az egész ügyet, anélkül, hogy alaposan felderítenék, hogyan történhetett meg, hogy az öngyilkos hajlamú pilóta magára maradjon a gép irányításával.
„Azt érzem, hogy nem vállalják a felelősséget” – mondta az egyik elhunyt tanárnő férje. A légitársaság azóta már elismerte, hogy tudtak Andreas Lubitz depressziójáról, de hallgatnak arról, hogy tettek-e valamilyen óvintézkedéseket ezzel kapcsolatban és tudtak-e ennek a valódi kockázatáról.
A Germanwings szóvivője, Heinz-Joachim Schöttes szerint a pénzbeni felajánlás csak egy része a kompenzálásnak. Ígéretet tettek egy 15 millió euró értékű alap létrehozására is. A családtagok viszont Amerikában is perelnek – Andreas Lubitz pilótaképzése itt zajlott. Az áldozatok családjait képviselő egyik ügyvéd azt mondta: remélik, hogy az Egyesült Államok törvényei szerint jóval nagyobb kártérítést ítélnek meg és többet tudnak meg az itteni eljárás során arról, hogyan nyilváníthatták az öngyilkos pilótát alkalmasnak.
„Még mindig várok rád”
A 19 éves Henrik Drüppelt a német törvények szerint nem illeti meg semmilyen kártérítés, az csak a felmenőknek és leszármazottaknak jár, ő viszont testvérét vesztette el. Még most sem tud megbirkózni azzal, hogy amikor hazamegy, húga már nem ül a zongoránál, ahol saját dalokat komponált és azokat mobiltelefonjára vette fel. Most is azokat a felvételeket hallgatja, meg se tudja számolni, hányszor hallgatta meg azt a dalt, amiben húga azt énekli, hogy „még mindig várok rád”. „Belőlem is meghalt egy rész azon a gépen” – mondta Henrik.
A családtagok szerint a Lufthansa első reakciója a baleset után példaértékű volt, de azóta elveszett a bizalom. Steffen Strang édesanyja szerint még mindig magyarázattal tartozik nekik a légitársaság, hogy hogyan engedhettek egy szörnyeteget a pilótafülkébe. Elmondta: amikor megszületett a fia, félbehagyta karrierjét, hogy nevelhesse. Attól tartottak férjével, hogy sohasem lehet gyermekük, így különösen nagy ajándék volt számukra Steffen megérkezése. A fiú kamaszkorában sem távolodott el szüleitől, ragaszkodott hozzá, hogy együtt reggelizzenek. A szülőket azóta is kísérti a gondolat, hogy mit élhetett át gyermekük az utolsó tíz percben.
Nászútra készültek
A családtagokat az is letaglózta, hogy sms-ben értesítette őket a Lufthansa a tragédiáról. A légitársaság azt mondta: azért döntöttek így, mert ez volt a leggyorsabb és leghatékonyabb módja a mintegy ezer érintett hozzátartozó értesítésének.
A 41 éves Oliver feleségét, Sonját vesztette el, aki szintén kísérőtanárként utazott a gépen. Tavaly házasodtak össze. A férfi azt mondta: a felesége édesanyja nagyon fiatalon halt meg mellrák miatt, ezért Sonját sokat foglalkoztatta az élet múlandósága, igyekezett annyit megélni a világból, amennyit csak lehet, ezért szeretett jönni-menni a világban. Októberben házasodtak össze, de még nászúton sem voltak, arra készültek, hogy majd a tanév végén, júliusban utaznak az Egyesült Államokba, hogy keresztül-kasul bejárják a nyugati partot.
